Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
536 orssngos Illés 1891. Jnlins 21-én, kedden. 123 T. ház! Bátor vagyok még, itt e házban a múlt hétnek, ha jól emlékszem, szerdai vagy csütörtöki napján e padokról előadottakra visszatérni s hivatkozom arra, hogy Madarász József t. képviselőtársam azt mondotta e házban, hogy a kormányhoz köze! álló sajtó országszerte azt hirdeti, hogy midőn a függetlenségi párt erős meggyőződésünk szerint kötelességét teljesíti, az országnak idejét lopja és pénzét fecsérli. Méltóztassék megengedni, hogy ezen rólunk terjesztett vádnak megvilágításához én is egy-két szóval h ozzájárúlj ak. (Halljuk! Halljuk !) Nagy vád az, t. ház, midőn rólunk azt állítják, hogy az ország idejét lopjuk, holott szeretnénk oda haza lenni; és nagy vád az, midőn azt mondják, hogy mi fecséreljük az ország pénzét. De hát való-e ez? Meggyőződésem sze rint nem való. Tekintsünk csak vissza nem nagyou messzire és vizsgáljuk egy kicsit a Szapáryministerium munkarendjét, munkaprogramul]át és nézzük, hogy mivel foglalkoztatta megalakulása óta a házat. 1890. máreziusban — a napot nem tudom — megalakulván a ministerium, az első törvényjavaslat, a mely tárgy altatott, hajói tudom, mát' az előbbi ministerium alatt készült el. Ez volt a királyi táblák decentralis ttiojáróí szóló javaslat, melyre nézve elvi ellentét a ház egyik oldalán sem nyilvánult s jobbára csak a fölött folyt a vita, vájjon Arad kapjon e királyi táblát vagy Temesvár; Debreczen kapjon-e királyi táblát vagy ne; Győrben, Sopronban vagy pedig Szombathelyen legyen e királyi tábla? Szóval ez olyan kérdés volt, mint a milyen Horvát Boldizsár kiváló tagtársunk által az autonómia péidányképeül oda állított városi tanács tanács kozásában előfordult azon kérdés, midőn a torony nak megezinezése vagy megaranyozása s annak ki által való végeztetése pártkérdést képez. Egy Lét alatt átestünk ezen a kérdésen s következett a honossági vita, melylyel a képviselőház alig 8—10 napig foglalkozván, június 8-án hazamentünk — emlékezetből idézek, a mennyiben tehát tévednék, ne méltóztassanak tévedésemet rosszhiszeműnek gondolni — s az volt mondva, hogy ismét október hó Íjén délelőtti 11 órakor tartandó ülésre jövünk össze. Összejöttünk s a t. ház elhatározta, hogy az aradi vért mák szobrára koszorút küld, a mi meg is történt; ámbár nem tudom, hogy micsoda véletlen jött közbe, hogy e koszorút nem a háznak valamely tisztviselője tette le. Azután pedig elhatároztuk azt, hogy október 27 én fogunk határozni. Összejöttünk október 27-én, a mikor a legközelebbi ülés — emlékezetből czitálom — november 5-ére tűzetett ki. November 5-én aztán elhatároztuk, hogy november 8-án megkezdjük a költségvetési vitát; és szerencse az elkeresztelési kérdésnek; és a vita tekintetéből az önök szerencséje, hogy a magyar fegyvergyár megbukott, mert máskép a költségvetési vita három hétnél tovább nem tartott volna. Jól emlékezem, t. ház, hogy deczeniber 11-én karácsonyoztunk olahaza és od ihaza ültünk január 20-ig. Akkor ismét összejöttünk s tárgyaltuk a consularis bíráskodásról szóló törvényjavaslatot, a mely igénybe vett egy hetet; azután következett a vasárnapi munkasziinetről szóló javaslat tárgyalása, a melynél ellenzék nem volt s mely egy pár nap alatt letárgyaltatok. Azután tárgyaltuk a munkások betegsegélyezéséről szóló javaslatot, melynek tárgyalásán a képviselőház egy hét alatt átesett és mi ismét hazamentünk .... Beöthy Ákos: Babérunkon pihenni! Klín Miklós: . . . a farsang utolsó napjainak rnegülésére. Márezius 7-én terjesztette be a t. ministerelnök úr a törvényjavaslatot; a közigazgatási bizottság azt tárgyalván, május 27-én terjesztette be a képviselőháznak arra vonatkozó jelentését. T. ház! Tudom én azt, hogy megalakulása kor bármely ministeriumnak sok dolga van az előterjesztendő javaslatok előkészítésével és én ezt nem is nehezményezem ; hanem igen igaztalan és alaptalan vádnak tartom azt, a mikor a kormánypárti sajtó minket az ország iiejének lopásával és pénzének fecsérlésóvel vádol; mert az én meggyőződésem az, hogyha lopja valaki az ország idejét és fecsérli az ország pénzét, azok nem mi vagyunk. (Igaz! Úgy van', a szélsb' halóidalon. Felkiáltások: A kormány!) Már most, t. ház, kegyes engedelmével a czímhez szólok. (Halljuk! Halljuk!) Ez a czítn, hogy »a vármegyei közigazgatás rendezése* nem felel meg a törvényjavaslat tartalmának; nem felel meg pedig azért, mert ezen szó »vármegye« ola aem való. Ez a szó nem a régi fogalmat fejezi ki; a mennyiben pedig az új, a törvényjavaslat szerinti fogalmat akarja kifejteni, nem érthetünk alatta egyebet, mint bizonyos határok közé szorított területet, a rajta levő lakossággal és a törvényjavaslat szerint e lakosság részére kinevezendő középfokú közigazgatási hatóságot. (Igaz! Úgy van! szélső a baloldalon.) A »rendezés« pedig meggyőződésem szerint nem rendezést, hanem inkább összekeverést képez. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mégha ezen ezímet adhatuók is a javaslatnak, hogy »A vármegyék közigazgatási rendezéséről«, akkor sem felelne meg a ozím a tartalomnak. Mert hiszen a törvényjavaslat önkormányz itról is beszél, a miben én nem hiszek; és ha ezen fogalomnak, hatáskörnek, mely a, törvényjavaslatban »autonomii és önkormányzat« névvel illettetik, a czímben nem adunk kifejezést: akkor 16*
