Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.

Ülésnapok - 1887-535

124 585. országos fllés 1891. |nHn* 21»én, kedden. ez nem felel meg a törvényjavaslat tartalmának. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Lehetne, t. ház, ezen javaslatot »a közigazgatás államosításáról«, lehetne »a közigazgatási tisztviselők kinevezéséről« szóló törvényjavaslatnak is nevezi; de nézetem szerint, akkor sem lenne a czíui correct, mert az • a kis autonómia, mit a törvényjavaslat későbbi paragraphusaiban körvonaloz, ezen kifejezésnek nem felelne meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézetem szerint e törvényjavaslatnak leghelyesebb czíme az volna, hogy: »törvényjavaslat azon dolgokról és kérdésekről, a melyek benne nincsenek,« (Tetszés a szélsőbalon.) Ezt pedig, t. ház, ne méltóztassék alap nélkül mondottnak venni. (Halljuk! Halljuk!) A t. háznak egyik jeles szónoka, a kire már volt szerencsém hivatkozni,. Horvát Boldizsár igen t. képviselő úr, múltkori nagyszabású beszédében szakértőleg megbírálván a törvényjavaslat minden intézkedését: kifejezte azon nézetét, hogy abban egyéb ugyan nem jó, mint a kinevezés, a mit a t. képviselő úr szintén magáénak vallott; kijelentette továbbá, hogy a többi, a mi benne van, neki ugyan nem kell; de egyszersmind kijelentette azt is, hogy nem azért fogadja el a javaslatot, a mi benne van; hanem elfogadja azért, a mi benne nincs. (Derültség a szélsőbalon.) És ezért véleményem szerint ezen törvényjavaslat leghelyesebb czíme az volna, hogy ez olyan ügyekről és kérdésekről szól, a melyek benne nincsenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én,t. ház, nem fogadom el a. czímet, hanem elfogadom b. Prónay Dezső t. képviselő úr határozati javaslatát és ha ez el nem fogadtatnék, hozzájárulok az e padokról benyújtott összes határozati javaslatokhoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Uray Imre! Uray Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, engem nem interessal az, a mit Kun Miklós t. barátom mond, hogy Tisza miként és hogyan bukott meg; hanem inkább érdekel, hogy a jelenlegi ministerelnököt mikor sikerül ezzel a javaslattal megbuktatni. (Tetszés a szélsőbalon.) És most már áttérve a czímre, t. ház, én olvastam olyan munkákat, melyeknek a czíme jó volt, de a tartalma volt rossz; olvastam olyanokat is, melyeknek a czíme rossz volt, de tartalma vult jó: és most abban a különös helyzetben vagyok, hogy olyan törvényjavaslatot látok magam előtt, melynek czíme is rossz, tartalma is rossz; (Derültség és tetszés a szélsőbalon.) úgy, hogy én arra a meggyőződésre kell hogy jöjjek, hogy ezt a javaslatot csakugyan nem mesterek készítették, hanem valami »Flickschneider«-ek és nem örök időre készítették, hanem csak úgy »Bestellung«-ra, postamunkának, hogy pár napig tartson. (Úgy van! a szélsőbalon.) Hiszen, t. ház, maga a vicczek nagymestere, (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Aldzsí t. barátom sem tudott e mellett mást felhozni, mint azt, hogy mi őt nem tudtuk meggyőzni arról, hogy a javaslat rossz. És én ebből azt látom, hogy az én t. barátom komolyan ezt a javaslatot át nem olvasta; mert ha átolvasta volna: lehetetlenségnek tartom, hogy a mi capatitationkra szoruljon; mert az a javaslat maga meggyőzte volna őt, hogy az mennyire rossz. És azt is elhiszem, hogy az utóbbi időben Beöthy Alclzsi, a kitől jó vicczeket szoktam hallani, a legjobbat akkor mondta, mikor ezt a javaslatot elfogadta. (Élénk tetszés.) Mert én ilyen argumentumokból nem tudok magamnak mást képzelni, mint hogy lehetnek és vannak olyan emberek, a kik a fa pénzzel is beérik. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbalon.) És most, t. ház, engedjenek meg, de én nem tudok más hasonlatot összehozni ehhez a kérdéshez, mint azt, hogy én is úgy vagyok, a, mikor ehhez a javaslathoz, illetőleg ezímhez akarok szólani, mint az egyszeri kisasszony, a ki nem tudti a tánc;<ot megkezdeni másként, csak ha chiffon mellől indultak. (Nagy derültség.) Mondom, épen így vagyok én, mikor ehhez a ezímhez szólni akarok. (Halljuk! Halljuk!) Szeretném, de én az államtitkár úr nélkül nem tudok boldogulni; (Élénk tetszés a szélsőbalon.) mert a múlt alkalommal olyan szerencsétlen voltam, hogy a mikor az általános vitánál foglalkozhatt m volna az államtitkár úr beszédével, véletlenségből Justh Gyula barátom beszédét találtam elhozni magammal: abból pedig a javaslat mellett nem tudtam semnait sem megtalálni. Megengedi talán nekem a t. ház, hogy a t. államtitkár úrnak mégis egy pár megjegyzésére most veszek alkalmat, hogy felszólaljak. Azt mondja az államtitkár úr, hogy »a megye csak addig bír értékkel, míg az országnak használni tud, de nem érdemli meg az athmosphaerát, mihelyt az országnak csak ártalmára van«. T. ház! Ezt én elfogadom; tökéletesen igaz, hogy egy intézmény vagy egy ember csak addig ér valamit, a míg hasznát veszik. De hát mondja meg akkor a t. államtitkár úr, hogy hát o akkor miért van itten, mert ő neki semmi hasznát sem veszszük. (Derültség a szélsőbalon.) És ha a t. államtitkár úr szabatosan megmondta volna, hogy a vármegye tulajdonképen miért rossz, mi a hibája; és hogy tulajdonképen mit vétett az, hogy annyira a vesztére törekszik a t. államtitkár úr? Hiszen ha a, t. államtitkár úr gyümölcsész volna, a mint nem hiszem, hogy í az, én megmagyaráznám neki azt, hogy ha neki,