Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-535
||2 §85. országos fllés 189J. jnlins 2l-én, kedden. Egy másik általános momentum is kényszerít engem, hogy felszólaljak a czím feletti vitában az általános vitánál hallottakhoz. (Halljuk ! Halljuk!) Gondolom június 13-án volt, midőn Polónyi Géza tisztelt elvbarátom és képviselőtársam, kiről azt hiszem, hogy ellenmondás nélkül mondhatom, fájdalmunkra távol van, fejtegetvén Tisza Kálmán lemondásának indokait, azt monda, hogy hiszen ez a ministerium is igéretszegés alapján ül a bársonyrízékben; erre Gajári Ödön képviselő úr azt monda, hogy ennek, t. i. Tisza Kálmán lemondásának megértéséhez nálunk erkölcsi érzék hiányzik. (Mozgás jobb felöl.) Ha kívánni, méltóztatnak, felolvasom, épen abból a lapból, mely Gajári Ödön képviselő árhoz a. legközelebb áll, azokat, a miket mondott, (Halljuk! Halljuk.!) A múlt napokban e padokról elhangzott egy szép beszédben b. Prónay Dezső t. képviselő úr azt mondotta, hogy Tisza Kálmán volt ministerelnök úr lemondásának okait majd a történelem fogja megítélni és tisztába hozni. Ha ez így van : akkor valóban okoskodhatunk mi is a felett — a nélkül, hogy bármely vád terhelhetne bármely oldahól bennünket — hogy minő volt az a solidaritas, melyben a volt ministerelnök rainistertársaival állott; és mik voltak a' lemondás okai? (Tetszés a szélső baloldal ott-.) Az imént Tisza Kálmán volt ministerelnök úr lemondása alkalmából tett nyilatkozatát voltam bátor felolvasni, ismétlésével most nem fárasztom a t. házat, de e nyilatkozatból világos, hogy Tisza Kálmán volt ministerelnök xxr a honosítási kérdésben tett nyilatkoztai köztíl egyedül az 1889. november hó 22-én tett nyilatkozatában jelentett ki olyat, melyben a mimsteriumával solidaritásban állott. Hát, t. ház, a honossági kérdésben nem ez volt első nyilatkozata, a mit maga elismert. A másik volt az, a melyet Perczel Miklós t. képviselő úrnak november 22-én benyújtott határozati javaslatára tett. Ez a határozati javaslat — tán nem szükség felolvasnom — tartalmaz olyant, a mire határozott nyilatkozat kellett s akkor Tisza Kálmán volt ministerelnök úr kijelentette: (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Perczel Miklős képviselő úr egy határozati javaslatot terjesztett be. Ezen határozati javaslatnál fogva tartom kötelességemnek nem annyira beszédére, mint inkább határozati javaslatára nyilatkozni. Perczel Miklós képviselő úr határozati javaslatával elvi ellentétben nem állok, mert épen azt akarja törvénybe iktatni, mit én benn levőnek tekintek. Arra kérem tehát a képviselő urat, hogy tekintve az ezen kérdésben már felmerültjket, ne kívánja határozati javaslatát most szavazás alá bocsájtani, Jhanem engedje meg, hogy a honosítási törvény más dispositioinak esetleges javítása alkalmából lehessen ezen kérdésre is reflectálni, annyival is inkább, mert azt hiszem, hogy az ő határozati javaslata a kérdésnek csak egyik részét érinti; mert ha már a honosítási törvényben némely módosítások szükségesek, azt hiszem, mint múltkor is említettem, az azóta inkább — ámbár nem annyira mint hirdetik — elterjedt kivándorlás folytán is lesz szükség intézkedést tenni « Hát, t. ház, első nyilatkozata után — a ministerelnök úr lemondása alkalmával tett nyilatkozata szerint — ministertárPaival való solidaritása megszűnt. Nem hivatkozom a volt ministerelnök úrnak ezután, nevezetesen 1889. deczember havában tett más nyilatkozataira, hanem egy másikra vagyok bátor hivatkozni, a a melyet 1890 február 15-én te: t, midőn Irányi Dániel kérdést intézett hozzá az iránt, vájjon mikor terjeszti be a honossági törvény módosítására vonatkozólag megígért javaslatot. Azt mondta akkor a volt t. ministerelnök úr: »A hozzám intézett kérdésre egyszerűen csak azt válaszolhatom, hogy a törvényjavaslat revisioja munkában és már meglehetősen előhaladt állapotban van annyiban, a mennyiben a teendő egyes változtatások elvileg meg vannak állapítva; de természetesen az illető ministerek feladata a szerkesztést végrehajtani. Én azt, hogy a mire a honvédelmi törvényjavaslat letárgyaltatik, a szóban forgó törvényjavaslat benyújtva legyen positive merem ígérni; de kész vagyok arra is igyekezni, hogy oly időben nyujtassék az be, ha lehetséges lesz, hogy a honvédelmi törvényjavaslat után azonnal tárgyalható is legyen. Ezt azonban teljespositivitással nem meremígérni.« A mint méltóztattak hallani, a volt ministerelnök úr e nyilatkozatában határozottan kijelentette, hogy a tervezett változtatásokra nézve elvi megegyezés történt a ministeriumban. No hát, t. ház, én azt a solidaritast, mely 1889. november 27 ikén megszűnik, mert a későbbi nyilatkozatok után Perczel Miklós képviselő úr határozati javaslatának benyújtása alkalmával meg kellett szűnnie; és azt, hogy ugyanaz a ministerelnök a ki már hón ipok vagy legalább hetek óta nem solidaris a ministeriummal, február hó 15-én azt mondta, hogy a változtatások iránt elvi megállapodások történtek: azt a solidaritast nem értem. (Helyeslés a szélső baloldalon ) De ha ez így van 8 ha mi a fölött okoskodunk, vájjon ez-e valódi oka Tisza Kálmán lemondásának: akkor nincs senkinek joga azt mondani, hogy itt nincs meg az erkölcsi érzék arra, hogy a lemondás okait megértsük. Igenis megvan az erkölcsi érzék, hogy egy ilyen egyszerűen feltüntetett dolog valóságában elég báTörságunk ós erkölcsi alapunk legyen kételkedni. (Úgy van! a szélsőbalon.)
