Képviselőházi napló, 1887. XXVI. kötet • 1891. julius 14–augusztus 17.
Ülésnapok - 1887-534
\ \ 4 5Sl. orsíágos Ülés 18S>1. jiilín^ 18-án, szoiulbatoiJ. ben mindenütt egész serege a visszaéléseknek fejlődik ki, mik ha nem egyformák is, de egy forrásból fakadnak. A mi képviseleti rendszerünknek is megvannak a maga visszaélései; mi sem tehetünk egyebet, mint időről- időre, a tapasztaláson okulva, törvényhozási rendszabályokkal is azokat elháríntani törekszünk. De azért nagy hiba volna a képviseleti kormány formától elfordulni, mert bátran merem állítani, hogy annak helyébe, hiányainak tiszta ismerete mellett; ma sem tudnék sem itt, sem másutt nem tudtak jobbat javasolni. (Élénk helyeslés jobb felől.) De az intézmények, uraim, nem magukból és a törvényben megirt jogtételekből élnek meg, azok életét, azok hatását és azt, hogy feladataiknak megfeleljenek, aí, úgy látom, sokkal nagyobb mértékben függ azon érzelmektől, azon politikai érzéktől és azon önfékezéstől, melyet főleg azok fejtenek ki, kik az intézményekben megszabott keretekben működni, annak életet adni hívatva vannak. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) Azt hiszem, t. ház, nincs a continenscn ország, mely a képviseleti rendszerhez úgy ragaszkodnék, mint Magyarország; merem is állítani, hogy ezen institutiok a nép széles köreiben valóságos rokonszenvre találtak. Azon visszaélések, a mik ezt csökkentik vagy megronthatják, nemcsak a kormányhatalomtól jöhetnek, hanem jöhetnek talán a jóval veszélyesebbek, azon másik irányból is, mely szenvedélyekre, előítéletekre, könnyen hívőségre építve, még jobban megronthatják a képviseleti rendszer politikai alapjait. Bármit alkotunk a képviseleti rendszer erősítésére, vezesse a törvényhozást őszinte akarat és gyakorlati érzék, mert nincs könnyebb, mint hatálytalan törvényeket hozni, egy ki nem tölthető űrt az élet és a, törvények közt statuálni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Ne téveszszük szem elől, t. ház, hogy intézményeinket válságok várják. Nem látjuk világosan, talán sokan nem is sejtik ma azokat a kérdéseket, melyek nemcsak a, müveit Európát mozgásban tartják, de a melyeket nálunk is a közeljövő talán oly erőre fog emelni, hogy minden más kérdést, mely ma megoszt bennünket, háttérbe fog szorítani. Azután szunnyad még, legalább látszólag, egy más sorozata a kérdéseknek, melyek hazánk sajátos viszonyaival függnek össze, melyek nem kisebb válságok elé vihetik egész képviseleti rendszerünket. Ily eshetőségekre is gondoljunk. És midőn törvényeket alkotni készülünk, melyek többé-kevésbé az országgyűlés alapjait érintik. Midőn a t. háznak mindezek megfontolását tisztelettel ajánlom, ma csak azzal a kéréssel járulok a t. házhoz, hogy a jelen törvényjavaslatot az igazságügyi bizottsághoz utasítani méltóztassék. (Élénk helyeslés és éljenzés) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Bálijuk!) Nem tartanám czélszerűnek és nem is érezném képesnek magamat arra, hogy a rninister úr előadásának érdemleges bírálatába bocsátkozzam. Nem pedig igen egyszerűen azért, mert a t. igazságügyminister úr előadása oly fontos problémákat vetett fel és oly terjedelmes intézkedéseket tartalmaz, hogy azoknak egy hallásra való átértése majdnem lehetetlenség és így képtelen volnék arra, hogy e beszéd fölött akár csak egy rövid eszmecserét folytathassak. Erre tehát ki nem terjeszkedem, hanem csak igen röviden szorítkozom azon két ténynek kiemelésére, hogy a t. minister úr ezt a törvényt beterjesztette s azután magyarázattal — exposée-val kísérte. Én mind a két tényt csak helyeselni tudom. (Helyeslés bal felöl.) Helyeslem azt, hogy e törvényjavaslat beterjesztetett, mert ez egy mélyen érzett szükséget kíván kielégíteni, (Igaz! Úgy van! bal felől.) mely szükség kielégítése épen e padokról kívántatott legjobban (Igaz! Úgy van! bal felől.) és helyeslem azt az eljárást is, hogy a minister ár a javaslat benyújtását exposée-val kísérte, mert ebben azt a törekvést látom, hogy a képviselőház e javaslatot mentül inkább átérthesse és felfoghassa. A t. kormány eleget tevén feladatának, malmost kezdődik a mi kötelességünk, hogy ezt a javaslatot a lehető legkomolyabb, leglelkiismeretesebb és legalaposabb megvitatás tárgyává tegyük. Három út áll előttünk. Vagy az, melyet a t. minister úr proponálni méltóztatott, jelesül, hogy a javaslat az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák. Én ezt, t. ház, nem tartanám helyesnek, még pedig egyszerűen azért, mert ezen törvényjavaslat nemcsak jogi, hanem igen fontos közjogi s azon kivűl politikai considerationak kell, hogy tárgya legyen. Azon kivűl pedig ne méltóztassanak elfelejteni, hogy itt a képviselőház integritásáról, annak souverainitásáról, összealkotásáról van szó. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Ezek tehát mind oly kérdések, a melyeket egy oly szoros in vett szakbizottság, minő az igazságügyi bizottság nézetem szerint alig tehetné kellő consíderatio tárgyává, annyival kevésbbé, mert nagyon jól emlékezem arra, hogy midó'n illó tempore a véderő törvényjaslat az igazságügyi bizottsághoz volt utasítva, az kijelentette, hogy magái közjogi kérdések megvitatására teljesen illetéktelennek tartja. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Mindezen okoknál fogva, t. ház, szükségét látom annak, hogy ez egy egészen más elbírálás tárgyát képezze, vagyis hogy a háznak minden tagja — épen azért, mert a képviselőház jogairól van szó — az előzetes
