Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-529
454 529. országos ülés 1891, Julius 13-ííii, hétfői). ország hivatalos közlönyében megjelenjenek az országgyűlési beszédek, mert szerinte csak a hivatalnokok olvassák a közlönyt, a kik egyáltalán nem törődnek, mi történik az ország fórumán: ez oly lesújtó és rám oly romboló hatást gyakorló nyilatkozat volt Magyarország legelső férfiénak, a ministerelnök urnak ajkairól, mélyek méltatására szavakat nem találok. Hát azért fizeti Magyarország a hivatalnokokat, hogy azok az ország eszméjének legmagasabb kifejezőjében történő dolgokkal ne törődjenek? Ez nem így áll és valaki nagyon ^évesen informálhatta a ministerelnök urat. Én az ellenkezőt tudom. Nem mehetek törvényszéki elnökhöz és járásbíróhoz, hogy fájdalmuknak szavakban kifejezést ne adjanak a felett, hogy Magyarország hivatalos közlönye tulajdonkép egyébről sem beszél, mint a magyar faj pusztulásáról az árverési rovatban. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondotta a t. ministerelnök úr a szabadelvű pártban, a mint olvasom — hogy azért nem lehet kiadni az országgyűlés naplóját Magyarország hivatalos közlönyében, mert ez 30—-40.000 írtjába kerülne az országnak. Hisz, t. ház, az a Napló, melyet "most nyomatunk és a melyről másnak nincs tudomása, mint 453 képviselőnek, szintén belekerül 15 — 20.000 írtba; ha pedig az ország hivatalos közlönyében megjelenne az országyűlési napló, akkor feleslegessé válnék az, hogy Falk Zsigmond kapjon nyomdájának ilyen ténykedéseért éven kint 20.000 forintot. De különben is az ország hivatalos lapjának nyerészkedni talán nem is ildomos dolog : és úgy tudom, hogy most is haszonbérbe van kiadva, pedig Budán ott van az államnyomda, mely ingyen nyomná. És kérdeni: van-e az országban magasabb hivatal, méltóság, tisztesség, mint az, a melyet a parlamenti állameszme kifejez? Az árverési hirdetéseket a hivatalos lapban kinyomatja a t. kormány és egy pár 1000 frtot bevesz; a parlamenti közélet cselekményeinek kiadását, ilyen hitvány kifejezések alapján megtagadják. (A kezében levő papírdarabot a padra csapja. Derültség.) T. ház! Tudom, hogy indítványomnak az a sorsa, a mit a szabadelvű pártban előre elhatároztak, hogy maradjon az éj homályában. Hát megengedem, hogy ez a vetés, a mely általam rossz időben eszközöltetett, ez idő szerint talajra nem talál; de meg vagyok róla győződve, hogy a mag, melyet elvetettem, ki fog kelni. Ki fog kelni előbb vagy utóbb, mert ha az országgyűlés méltóképen kívánja magát repraesentálni minden irányban az országban, a hármasbéreztól le az Al-Dunáig: lehetetlenség, hogy a parlamentaris kormányforma fogalmából kiindulva, a legfőbb factornak, az országgyűlésnek' ténykedésérő!, a nemzet tudomással ni bírjon. Ezeknek előrebocsátása után ajánlom indítványomat a t. ház becses figyelmébe, nem magamért, hanem a t. házért és a t. ház tekintélyéért, annak emeléseért. Kérem, hogy az a napirendre kitűzessék és utasíttassák a t. kormány, hogy mielőbb adjon be törvényjavaslatot, hogy az országgyűlési napló a hivatalos lapban, a »Budapesti Közlöny«-ben naponkint megjelenjék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! Több oknál fogva vagyok bátor a t. házat felkérni, hogy Csatár Zsigmond t. képviselő úr indítványának tárgyalását napirendre tűzni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyik okom az, hogy az összes beszédeknek a Budapesti Közlönyben való kinyomatása — a mint az iránt számításokat tétettem — meglehetős nagy összeget tenne ki; másik pedig az, hogy nem látom, hogy ezzel a czél, vagyis az el lenne érve, hogy azok a. körök, a melyek érdeklődnek az országgyűlési beszédek iránt, a Budapesti Közlönyből ezekről tudomást nyernének ; mert a Budapesti Közlönyt járatják a hatóságok, a kir. bíróságok, egyes ügyvédi s közjegyzői irodák és községek. (Felkiáltások a szélsőbalon: Majd akkor járatnék mások is!) Különben is a beszédek amúgy is mind megjelennek. (Úgy van! jobb felől.) Mindezek alapján kérem a t. házat, hogy az indítványtól eltekinteni és azt tárgyalásra kitűzni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Épen most adatott be hozzám egy lap, a melyben az indítványra nézve névszerinti szavazás kéretik, (Mozgás jobb felöl.) olyképen, hogy holnapra tétessék át. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a neveket! Kik írták alá ?) Bartha Miklós: Én is aláírtam. (Nagy mozgás és felkiáltások jobbról: Kik írták alá?) Elnök: Ha a t. ház kívánja, fel fogom olvasni: Horváth Ádám... (Nagy zaj s felkiáltások johb felől: Halljuk! Halljuk! Az aláírók nevei a zajban nem- hallhatók!) . . . Ivánka Imre: Kíváncsiak vagyunk a nevekre. (Zaj s mozgás a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Méltóztassanak csendben lenni s a neveket meghallgatni. (Halljuk! falijuk! olvassa): Tulok Benő, Majthényi Ádám, Bartha Miklós, Jeszenszky László, Gencsy Albert, Meszlényi Lajos, Horváth Ádám, gr. Károlyi Gábor, Papp Elek, dr. Ádám Sándor, Szadovszky József, Szabó László, Uclvary Ferencz, Szalay Károly, Luby Géza, Dobay Antal, Bornemisza István . . . (Több aláíró neve a zajban nem hallható.)
