Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-529
529. orsstágos ülés 1891. jnlins 18-án, hétfőn. 455 Hoitsy Pál: Én nem írtam alá, de most aláírom ! (Félkiáltások a szélsőbalon: Tessék a Hoitsy nevét is oda írni!) Elnök: Én nem írhatom senki nevét alá, de ha Hoitsy Pál képviselő úrnak tetszik, ezt megteheti. (Nagy zaj és mozgás.) E szerint az indítvány napirendre tűzése feletti szavazás a holnapi ülés napirendjére tétetik át. Ezen névszerinti szavazásnál a kérdés ez lesz: kívánja-e a t, ház Csatár Zsigmond képviselő úr indítványát érdemleges tárgyalás alá venni; igen vagy nem? Azt hiszem azonban, hogy a holnapi ülésben talán először ezt kellene eldönteni és azután következnék a másik névszerinti szavazás (Felkiáltások : Sorban!) Ha t. ház kívánni méltóztatik, akkor sorban fog a szavazás történni. A mai ülés napirendjére még ki volt tűzve Irányi Dániel képviselő úr indítványának előterjesztése;, azonban Irányi Dániel képviselő úr kéri a házat, hogy azt holnapra méltóztassék halasztani. (Félkiáltások jobb felől: Ma! A szélsőbal felöl: Holnap! Zaj. Irányi Dániel szólásra jelentkezik.) Méltóztassék a képviselő úr nyilatkozni. Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én kész vagyok a t. ház kívánságának engedelmeskedni, remélvén, hogy ezúttal nem fog a folyosón oly zaj keletkezni, a mely előbb a szólásban megakadályozott, de igen természetes, hogy beszédemet elejétől újra el kell kezdenem. Az 1848-iki törvényhozás — úgy a pozsonyi, mint a kolozsvári — az akkori körülményekhez és viszonyokhoz képest meglehetősen szabadelvű törvényeket hozott az országgyűlési képviselőválasztások tárgyában. A magyarországi V. és az erdélyi II. tez. csaknem azonos, mindenesetre tág alapon szabályozta a választói képességet. A különbség a két törvény közt abban áll, hogy míg Magyarországon a községekben a választói képesség minimumának egy negyed firbéri telek vétetett fel, addig a Királyhágón túl e tekintetben mas rendelkezés történt, különösen azért, mert az erdélyi úrbéri viszonyok a magyarországiaktól sokban eltértek. Nevezetesen az erdélyi törvényben erre nézve az határoztatott, hogy a rendezett tanácsosai nem bíró községekben azok, a kik fejpénzen kivtíl 8 frt adóval vannak megróva, választói képességgel bírnak. Azonkívül azok a községek, a melyek legalább száz füstöt számlálnak, két—, az azoknál kisebbek pedig egy egyénnel lesznek a választásoknál képviselve. Ezen törvények fennálltak egészen lö 74-ig, a mikor is a helyett, hogy a haladó kor kívánalmaihoz képest a választási jog kiszélesíttetett, kiterjesztetett volna, az tetemesen megszoríttatott, egyrészt az által, hogy bizonyos kategóriákra nézve a census felemeltetett, másrészt pedig, mert a szavazati jog az adó lefizetéséhez köttetett. Hogy hány polgár esett el a törvény ezen rendelkezésének következtében addig bírt választói jogától, azt ezúttal pontosan nem mondhatom meg. Ezelőtt több esztendővel a földmívelés-, ipar és kereskedelmi minisíerium költségvetésének tárgyalása alkalmával indítványoztam, hogy a választási statisztika 1 848-tól kezdve elkészíttessék. Az akkori minister, gróf Széchenyi Pál kedvezően nyilatkozott indítványomról, mindamellett keresvén ezen adatokat itt a ház könyvtárában, csakis az 1878-tól mostanáig folyt választásokról találtam kimutatást. E szerint nevezetesen 1878-ban az összeírt választók száma 780 ezerét tett — a százasokat elhagyom — 1879-ben 824 ezerre emelkedett. Mellőzve a közbenső éveket, 1889-ben 831 ezerét, 1890-ben 846 ezerét tett a választók száma,. A régibb időben úgy tudtuk és olvastuk, hogy a 48-iki törvény alapján Magyarországon a választók száma 1 millió száz- és kétszázezer között váltakozott. Ha ezen szám igaz, ez esetben az 1874-iki törvény következtében nem kevesebb, mint 300—400 ezer polgár fosztatott meg választói jogától; nem mondom, hogy csupán a qualifieatio felemelése által, mert ehhez lényegesen hozzájárult az a feltétel, hogy az adózók az előbbi évről adójukat az utolsó krajczárig teljesen lerójják. Nem szólok, t. ház, azon államokról, a melyekben az általános szavazati jog uralkodik, nem Francziaországról, a hol a szavazók száma a tiz milliót meghaladja, nem Svájezról és a Német-birodalomról, a melyekben szintén az általános szavazati jog dívik, csupán azokra az államokra vetek pillantást, a melyek mint Magyarország is, monarchicus kormányforma alatt élnek és census mellett választ-inak. így Angliában, a melynek aristokraticus insíitutioi ismeretesek és nagyrészt ma is fennállanak; továbbá Olaszországban az utolsó években a választói képesség igen, de igen tetemesen kiszélesíttetett, úgy, hogy a választók száma milliókkal szaporodott. Magában Ausztriában 1882-ben a választói census 5 frtra szállíttatott le. Mi — elismerem, állítom — az általános szavazati jog hívei és barátai vagyunk; de addig is, míg ezen elvünk valósítása lehetővé válnék, beérjük ezúttal, ha a választási census 4 frtra szállíttatik le. (Helyeslés ä szélső baloldalon.) Kívánjuk azonban egyszersmind, hogy azon különböző törvény, mely még a Királyhágón túl a választásokra nézve fennáll, eltörültessék és az egykoron két ország e tekintetben is tökéletesen együvé forrjon.
