Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-528

434 828. orssAgos ülés ISftl. jttlios 11-én, ssomhaton. a szélső haloldalról: Olvassa tovább! tovább!) Itt aztán magyarázza, hogy miféle javaslatokat kíván előbb beterjesztetni és azután így folytatja: »Utasítsa a belügyministert arra, hogy a közigazgatás reformálására vonatkozólag mindazon törvényjavaslatokat készíttesse el, melyeket a t. háznak 1890. évi márczius hó 17-én tartott ülésében nyilvánosan megígért, hogy így jövendő közigazgatásunk felett ítéletet mondhatván, mindezen javaslatok egyidejűleg legyenek életbeléptethetők.« Thaly Kálmán: Ez halasztási indítvány! Elnök: Szilágyi Dezső igazságügyminister úr kíván szólani. (Halljuk! Sálijuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Nézetem szerint a ház t. elnöke által jelzett eljárás a helyes. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Mert mihez méretik az ellenidítvány természete? Ahhoz, a mi, mint indítvány, a ház előtt szerepel, tudniillik a bizottság javaslatához. A bizottság jelentésének a végén következő indítványt teszi: »Mindezek alapján kérjük a házat, hogy úgy általánosságban, mint részleteiben fogadja el a törvényjavaslatot.« Tehát a bizottság tesz indítványt, a mely most eldöntendő, hogy vájjon elfogadtatik-e a javaslat általánosságban vagy nem ? (Helyeslés jobb felől.) Ezzel szemben Kemény Pál képviselőtársam határozati javaslata valóságos ellenindítvány, a mely azt tartalmazza, hogy ue az fogadtassék el, a mit a bizottság indítványoz, hanem az, a mit a képviselő úr javasol, a mely indítvány egyébként — elismerem — több részből áll. De ez valóságos ellenindítvány. (Élénk ellenmondások a szélsőbalon. Helyeslés jobb felöl.) Ennélfogva nézetem az, hogy a szavazás sorrendjére nézve a ház t. elnökétől javasolt eljárás helyes. (Helyeslés jobb felöl.) Horváth Ádám: T. ház ! Én ugyan nagyon jól tudom, mi lesz a sorsa azon határozati javaslatnak, melyet benyújtottam; de nehogy helytelen pvaeeedens alkottassák., mégis óhajtok a szavazás feltevéséhez hozzászólani. Ha jól értettem, az igen t. elnök úr azt mondta, hogy a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadásával a határozati javaslatok mind elesnek. Már bocsánatot kérek, de az én határozati javaslatomban foglaltak egyáltalán nem ellentétesek a törvényjavaslattal s azért kérem, hogy az én határozati javaslatomat külön méltóztassék szavazásra kitűzni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Csak azt kívánom Kemény Pál t. képviselőtársam határozati javaslatára nézve eonstatálni, hogy én azt az imént csakugyan nem jól értettem volt, mert ha abban az foglaltatott volna, hogy: »filggesztessék fel a tárgyalás addig, a míg ezen törvényjavaslatok létrejönnek«

? (Felkiáltások a szélsőbálon : Hiss az van! Ellenmondás jobb és bál felöl.) akkor az halasztási indítvány volna és én ebből a feltevésből indultam ki, midőn felszólaltam. Most azonban a szöveget meghallván, tapasztalom, hogy abban ez van mondva: »szimtet~ tessék be ezen javaslatnak tárgyalása«, a nélkül, hogy a »mindaddig« szó benne volna, (Igaz! Úgy van! jobb felöl. Felkiáltások a szélsőbalon: Benne van!) A »mindaddig« szó nincs benne, csak az van, hogy utasíttassák a kormány a javaslatok elkészítésére. Megengedem, t. képviselőtársamnak intentioja csakugyan az lehetett, hogy halasztási indítványt adjon be; de az ő indítványa szövegénél fogva nem halasztási, hanem ellenindítvány. (Zaj a szélső baloldalon.) Ennélfogva én is helyesnek tartom a t elnök úr felfogását. (Elénk helyeslés jobb és bal felől.) Elnök: T. ház! Horváth Ádám képviselő úr azon nézetét nyilvánította, hogy az ő határozati javaslata külön álló indítvány lévén, bármiként is dőljön el az általam feltett kérdések sorsa, az külön szavazással lenne eldöntendő. Méltóztassanak meghallgatni. (Olvassa): »A képviselőház a kormány azon eljárását, hogy kellőleg elő nem készített, hiányosan összeállított. és kielégítőleg meg nem okolt törvényjavaslatot terjesztett elő, helyteleníti és rosszalását fejezi ki. Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy jövőre teljesen előkészített, gondosan kidolgozott, kellő megokolással ellátott törvényjavaslatokat terjeszszen elő.« No már, t. ház, ha én felteszem a kérdést, hogy elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot s a ház, teszem fel, azt elfogadja, akkor bizonyára csak nem fogja utasítani a kormányt, hogy jövőre kellőleg megokolt törvényjavaslatokat terjeszszen elő. (Derültség és helyeslés jobb felől.) Mert ha elfogadta a ház, ez világos jele annak, hogy eléggé indokoltnak tartja a törvényjavaslatot; az egyik kizárja tehát a másikat. (Helyeslés jobb felől). Ugron Gábor: T. ház! Én szigorúan a tárgyilagossághoz akarom magamat tartani; én nem akarok rabulistikához és mesterséges magyarázatokhoz folyamodni. Egy törvényjavaslatot elfogadhat a törvényhozás általánosságban, azon remény fejében, hogy részleteiben megfogja javítani. Lehet egy törvényjavaslat nagyon rosszul és hiányosan indokolva; meglehet, hogy az adatok nincsenek kellőképen mellékelve, a mint azon törvényjavaslat tárgyalásának előkészítése érdekében szükséges lett volna és erről lehet bírálatot mondani, a mint például a közigazgatási bizottság tárgyalása rendén erről