Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-524
325 624, ofBíégos BJés 18M. Jnllns;7-én, kedden. is több király kormánya vesztünkre el nem mulasztotta. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A választási elv feláldozása s a megyéknek az eddiginél is még inkább gyöngítése erős hitem szerint nemcsak a polgári és politikai jogokra, hanem magára az alkotmányra is veszedelmes. Ne ámítsák magukat és másokat azzal, hogy a törvény iránti tiszteletet és a hatalmi túlkapások megfékezését egyfelől a közigazgatási bíróság, másfelől a ministeri felelősség biztosítja. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) A közigazgatási bíróság, ha még oly független elemekből alkottatik is, közjogi sérelmek orvoslására nem alkalmas; ez csak a parlamentnek lehet és maradhat hivatása. De hogy a képviselőház e feladatának megfelelhessen, szükséges, hogy a választások szabadok és tiszták legyenek és hogy tagjait ne a hatalom megtartásának ösztöne, hanem az al otmányoság érzete hassa át. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) így van-e ez, és ha a tisztviselők ki fognak neveztetni, így lesz-e ez nálunk? De ha valóban így volna is, szabad-e magyar hazafinak, bármely párthoz tartozzék is, számításon kívül hagynia azon lehetőséget, hogy az alkotmány, miként a múltban, újra meg fog támadtatni, felfüggesztetni és talán eltöröltelni? Azért tanultuk a történelmet, hogy annak tanításait szívünkre vegyük. S mit tanít hazánk történelme? Azt, hogy negyedfélszázad óta a magyar alkotmány, a törvények, politikai és vallási jogaink s a mi nem kevésbbé becses: nemzetiségünk folytonos támadásoknak voltak kitéve. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt, hogy mikor végre a nemzetnek béke tűrése megszakadt, fegyverhez volt kénytelen nyúlni, hogy jogait megvédelmezze. Azt, hogy mikor a hadakozó felek megkötötték végre a békét s törvénybe iktatták annak föltételeit, csakhamar újabb sérelmek következtek, újabb fegyverfogásra kényszerítették a nemzetet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A XVI-ik század elejétől végig ily okok szülte háborúkkal van telve s még a múlt századnak első felét is ily fölkelés zavarta meg. A szatmári béke végre nyugodtabb korszakot derített a sokat hányatott országra. A nemzet kibékült a dynastiával és mikor 1741-ben Mária Terézia fejedelmi székét minden oldalról veszély fenyegette, a nagylelkű magyar nemzet mentette meg ingadozó trónját és birodalmát. És mivel fizette az ifjú királyné a nemzetnek ez odaadó hűségét? Azzal, hogy í764-töI uralkodásának végéig országgyűlést nem hívott többé össze, hanem önhatalmúlag kormányozta az országot, a főnemességet elnémetesítette (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és megengedte, hogy a protestánsok törvény ellenére üldöztessenek. Fia pedig, II. József, a magyar alkotmányt egyszerűen eltörölte s az osztrák tartományok módjára, kormányozván az országot, hivatalos Dyelvvé a uémetett tette. És mit jegyzett fel a történelem első Ferencz király uralkodásáról már a jelen században? Azt, hogy míg a háborúk folytatása czéljából segélyre pénzben, emberben, élelemben szüksége volt, addig sűrűn tartott országgyűlést, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) de a mint a béke biztosítva volt, maga is önkényesen igazgatta az ország ügyeit, 1823 ban pedig országgyűlésen kívül katonaállítást és adószedést rendelt el és a megyék tisztviselőit, a kik törvénytelen rendeleteinek ellentállottak, gonosztevőként börtönre vetette. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És minek voltunk tanúi mi magunk 1848 — 49-ben? És mi sorsra jutott hazánk a háború bevégzése után? Titkosan szőtt ármánynyal (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és mikor ezzel czélt nem értek, nyilt erőszakkal támadták meg az országot, a királyi esküvel szentesített törvényeket visszavenni akarván (Igaz! Úgy van! a szélső baluldalon.) és nem riadván vissza idegen segítségtől sem, (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) inkább semhogy az ország önállóságát elismernék és mikor végre az egyenetlen küzdelem leveretésüukkel véget ért, kiengesztelés helyett a bosszú iszonyú útját választva {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) A kit a hóhér megkímélt, börtönben vagy száműzetésben lakolt hazaűságáért. (Igaz ! Úgy van ! a szélső bah 7 dalon.) Az alkotmány rongyokra tépve, Magyarország darabokra tördelve, az osztrák birodalomba beolvasztatott. {Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Idegen hivatalnokok serege özönlötte el az országot s a német nyelv ismét uralkodóvá lett, mint II. József alatt. Hát oly régen volt mindez, hogy már elfelejtettük? Nem mutatja mindez, hogy alkotmányunk, nemzetiségünk elejétől fogva czéltáblája volt az osztrák hatalmi köröknek, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) hogy e támadás, ha néha kényszerítve szünetelt is, csak újabb támadásra ezánt pihenő volt? (Úgy van! a szélsőbalon.) S azt hiszik talán, hogy a mi negyedfél száz éven keresztül annyiszor megújult, az ma már örök időre lehetetlenné vált? (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Távol van tőlem a gondolat, hogy uralkodó királyunk, Ferencz József ő Felsége valaha megszeghetné az esküt, melyet a magyar alkotmányra megkoronáztatása alkalmával ünnepélyesen letett; de utódjáért sem maga, sem senki a világon nem kezeskedhetik. {Helyeslés a szélsőbalon.) Azért szükséges, hogy az alkotmány oly biztosítékokkal, oly intézményekkel vétessék körűi, melyek a szabadság biztosítására ezélszerüek és hatékonyak. A legerősebb biztosíték kétségtelenül a nemzet szabadságszeretete, alkotmányához ragaszkodása és egyetértése. E mellett azon-
