Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

524, országos Illés 1891, voltában, mint inkább egyéb s e padokról már említett okokon kivfü különösen a pártszellem­nek és az ellenőrzés hiányának tulajdonítom. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) A kormány minden áron meg akarván tar­tani hatalmát, annak megszerzésére utasítja a főispánokat. Ezek viszont, valamint a többi híva­talfőnökök a magok alárendeltjeire és ezek útján a választókra gyakorolnak illetéktelen befolyást. Ily módon mintegy bűnrészesekké válván a felébb­valók, nem gyakorolnak kellő felügyeletet a magok alárendeltjeire, azoknak mulasztásait, tör­vénybe ütköző cselekedeteit elnézik, sőt elsimítani iparkodnak; míglen mások csupa kényelem-sze­retetből a kötelességüké tett felügyeletet elha­nyagolják. És ez szerintem a közigazgatás gyar­lóságának legfőbb oka. (Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Ezzel szemben a kinevezési rendszer barátai azt állítják, hogy csupán a választás az, mely ezen fogyatkozásoknak és hibáknak szülő anyja. Mellőzve azt, hogy oly visszaélések, minő­ket a megyék és községek közigazgatásában találunk, a kinevezett állami tisztviselők körében sem ismertlenek, Ugyan kérdem: miként lehet a választási rendszert ezen hibák miatt okolni, mikor a kijelölés joga, a felügyeletet nem is említve, a kormány képviselője kezében van, kinek akarata ellenére tisztviselő megyei hivatalt nem nyerhet. Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a kormány a tisztviselők létszámának fölemelését, fizetésök javítását tervezi, azon kivííl pedig a felügyelet szigorításáról gondoskodik és a tiszt­viselőket a politikai pártmozgalmaktól eltiltja. Miért nem igyekezett a t. kormány eddig is ily intézkedések segedelmével a közigazgatást javí­tani ? (Helyeslés a szélsőbalon.) Meg vagyok győződve, hogyha ilyen intéz­kedéseket eddig is indítványoz és életbeléptet, föltéve, hogy a korteskedés száműzése és a felügyelet nem maradna írott malaszt, a közigaz­gatás javítása, választott tisztviselőkkel is el lett volna (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) és el lenne érhető ma is. (Igás! Úgy van! a szélső­balon.) E helyett a kormány a választási rendszer veszett hírét költvén, az orvoslást csupán és egyedül a kinevezésben keresi, azzal vigasz­talván a másnézetűeket, [hogy az önkormányzat az államosított tisztviselők irányában is meg­tartja a maga elenőrzési hatalmát. Ez azonban uraim, nézetem szerint, üres biztatás. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon,) A tisztviselő annak enge­delmeskedik, a ki kinevezte, fizeti, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) előléptetheti, vagy elmoz­díthatja. (Igaz! Úgy van! szélső baloldalon.) Más­nak az ellenőrzése, különösen ha a tisztviselő jnlins 7-én, kedden. g^JB eljárása a kormány érdekével találkozik, vajmi gyarlónak fog bizonyulni. (Igaz! Úgy van! a halóidalon.) A tisztviselők kinevezése, ha az említett intézkedések segítségével, netalán némi tekintetben a közigazgatás javítására fog is szolgálni, külö­nösen csak a kormány hatalmának növekedését fogja előmozdítani. Igaz! Úgy van! szélső bal­oldalon.) Pedig, őszintén szólva, nem ismerek alkot­mányos államot, a hol a kormány hatalma oly kevéssé lenne korlátozva, mint Magyarországon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem állítom én, t. ház, hogy kineve­zett tisztviselőkkel nem lehet jó közigatást terem­teni, föltéve, hogy a központi hatalom önző ezélokat nem követ, szigorú felügyeletet gya­korol fölöttük és létezik független bíróság az elkövetett sérelmek orvoslására. De azt igenis állítom, hogy kinevezett tisztviselők sehol és soha nem voltak és nem lesznek a szabadságnak oly hű őrei, mint azok, a kik polgártársaik bizodal­mának köszönik állásukat. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És ha már eddig is sajnosán látjuk, hogy a közgytí'ések iránt némely körök­ben közöny mutatkozik, mennyivel inkább tart­hatunk az érdeklődés csökkenésétől, ha a me­gyéktől ínég a tisztviselők választása is elvétetik és az ő eddigi jogkörük egyébként is megszo­rittatik? És nem fogja-e magát a közélettől való visszavonulás, még az által is megbosszulni, hogy az utánunk következő nemzedék megfosz­tatok azon, őt a közügyek vitelébe beavató iskolától, a melylyel eddig a megyékben birt és hogy a tisztviselői kar bureaucratiává fajúi ? Azt hajtogatják a kinevezési rendszer bará­tai, hogy az az állam megerősítésére s különösen a magyar nemzetiség terjesztésére szükséges. Senki sem lelkesedik nálamnál inkább e drága kincsekért. De azt kérdem önöktől, uraim: volt-e avagy van-e megyei választott tisztviselő, a ki a magyar államnak s a magyar nemzetiségnek ellensége? En, bár figyelemmel kísérem a köz­életet s szorgalmasan olvasom a hírlapokat, meg­vallom, ily természetű vádakkal megyei választott tisztviselők ellen nem találkoztam. De ha létezik, nemde a főispán felelős érette, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki annak kijelölésébe beleegyezett, illetőleg a nemzetellenes üzel­meknek gátat nem vet? Ha azonban vannak, a kik a kinevezett tisztviselőktől netalán azt várják, hogy azok a nem magyar ajkú lakosokat a fennálló törvény és hozzáteszem különös sulylyal, az eszélylyel ellenkező módon megmagyarosítani fogják, vigyázzanak, nehogy hazafias tóíbuzgal­muk a nemzetiségi féltékenységet még jobban felébreszsze ; vigyázzanak annyival inkább, mert í. Lipót óta a nemzetiségek elégületlenségét nemcsak felhasználni, hanem felkelteni, felidézni

Next

/
Oldalképek
Tartalom