Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-524

324 624. orsEágog ülés 1891. Julim 7*én, keiden. lasztását elvenni, sem az alsófokú bíráskodást megszüntetni a centralisták nem akarták, (ügy van! a szélső baloldalon.) Én legalább ilyen fejtegetésekre az ő műveikben nem akadtam, Mindezen újításokat, mindezen reformokat azonban nemcsak a centralisták óhajtották, hanem Kossuth, Deák és az egész szabadelvű tábor és ha köztük mégis szóharcz támadt, az nem a dolog lényege miatt, hanem csupán opportunitási szempontból folyt, a mennyiben Kossuth és barátai nem helyeselhették a megyék ellen intézett kemény támadásokat főleg akkor, a mikor ezek a kormánynak administratori rendszere ellen küzdvén, a szabadságnak valóságos szolgálatokat tettek. Hogy Kossuth mennyire ragaszkodott és ragaszkodik ma is az önkormányzathoz, azt mindnyájan tudjuk, ismeretes lévén még 1848-ból azon mondása, hogy ha választania kellene parlamenti kormány és önkormányzati rendszer között, az utóbbit választaná De hogy Kossuth a parlamenti rendszert, a törvény hatótágoknak és a községeknek a népképviselet alapján való szervezését maga is óhajtotta, világosan bizonyítja azon tény, hogy mikor arra az idő elérkezett, 1848-ban, maga indítványozta mindazt. De nemcsak Kossuth és barátai és nemcsak a különben velük tartó centralisták támogatták, pártolták az önkormányzatot, maguk a conservativ párt független tagjai is barátai voltak az autonómiának. így, hogy csak egyet idézzek, Dessewffy Aurél, a pártnak korán elhunyt egyik vezére, egyebek közt ezt írta: »A megyék municipalis jogai alkotmányunk alapját, nemzetiségünk kezességét teszik annyira, hogy míg megyei szerkezetünk megmarad, érjen bár bennünket bármi csapás, alkotmányunkat mindig visszaszerezhetjük. Ezer más tekintetet mellőzve, ez egy ok elég arra, hogy minden országú ezen kincsnek megőrzését tegye politikai credoja első ágazatává«. Ezért mondja Csengery, hogy: »Hazánkban 1848. előtt az önigazgatási rendszert minden párttöreíék egyenlő hévvel pártolta, hogy az önkormányzás az összes magyar politika és így az egész közvélemény hitágazata volt.« »Ez alapon készültek — folytatja a nevezett publicista — a 48dki ministerium és később a forradalmi kormány rendezési tervei is.« Ezen elismerésben benfoglaltatik e szerint helyeslése a 48dki törvényhozás azon kijelentésének is, mely szerint a megyei szervezet az ország alkotmányosságának védbástyája, a melynek a közszabadsággal való összhangzásba hozatala a jövő országgyűlés feladatává tétetett. Tehát nem a parlamenti kormányrendszerrel, a melylyel azt a 48-iki törvényhozók ellentétben állónak nem tartották, hanem a közszabadsággal Összhangzásba való hozatalát tette a 48-iki törvényhozás a következőnek kötelességévé. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A mi alatt, a mint azt Kossuth Lajos ismételve megmagyarázta, nem egyebet, mint azt értette, hogy a megyék népképviselet alapján szerveztessenek; a mit egyébiránt ugyanazon törvénynek, a XVI. tczikknek 1. §-a világosan maga is bizonyít. A — fájdalom —• csakhamar ránk szakadt önvédelmi harcz miatt ezen reformmunkálatot a 48—49 iki országgyűlés nem végezhette; mindamellett, noha a követküldési és utasítási jogon kivűl egyetlen egy joguk cem csorbult, a megyék nemcsak hogy panaszra nem adtak okot a nemzeti kormánynak, sőt ellenkezőleg lelkesedéssel és odaadással támogatták annak intézkedéseit, ez által bebizonyítván, hogy hazafias irányú kormány, legyen bár parlamentaris, az önkormányzattól nem tarthat. (Úgy van! a szélsőbalon.) Ily hatalomkör birtokában vette át az absolut uralom megszűntével a magyar ministerium a megyék kormányzását és a mennyire tudom, két eset kivételével nem volt alkalma, hogy velők rendkívüli hatalmát éreztesse. A rendezés 1871-ben vette kezdetét. Kezdetét, mondom, mert csakhamar újabb és újabb törvényekkel mindinkább megszoríitattak a megyék jogai. Az alsófokú bíráskodás elvételét csakhamar követte a felirati jognak egyetlen egy esetre szorítása. A közigazgatási bizottság fölállításával a megyei közgyűlés jogkörének csorbítása, némely addig választott tisztviselőknek a főispán által való kinevezése stb. Most magára a választási rendszerre került a sor. Régebben avval érveltek a megyék ellenségei az önkormányzat ellen, hogy különösen a felirati jog és a választási rendszer a ministeri felelősséggel ellenkezik. Ma, talán meggondolva, hogy az egyetlen egy esetre szorított felirati joggal még az absolut uralom alatt is magának a közigazgatásnak érdekében is birníok kell a megyék és illetőleg tartományok főnökeinek, a támadást kizárólag a választási rendszer ellen intézik, azt minden baj, minden rossz, sikkasztások és egyéb visszaélések forrásának nevezyén. Távol van tőlem a szándék, hogy a mai megyei közigazgatást dicsőítsem, avagy csak mentegessem is. Elismerem, hogy az igen is gyarló. Azt sem állítom, a mit mások mondt ik, hogy csakis Tisza Kálmán 15 éves kormányzata alatt romlott az meg; tökéletlen, pártos volt biz az annak előtte is, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Csakhogy nem lehet tagadni, hogy a most említett időszak alatt tetemesen aláhanyatlott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ezen szomorú jelenségnek okait kutatom, azt neui annyira a tisztviselők képzettségének fogyatékos