Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

&2Í. országos Rlés 1891. jnlliis 6.án, hétfős. 295 mikép nyilatkozott egyik-másik kérdésről, hanem egyik-másikra szinte véletlenül rá lehet akadni. Nagyon feltűnik az egész ország előtt, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál a belügyminister úr meglehetős röviden beszélt és meglehetősen kevesett mondott; beszélt azután az államtitkár úr és a kormány részéről ezen hat heti vita alatt több kijelentést egyáltalában nem hallottunk. Pedig úgy látszik, hogy a minister urak közül többen foglalkoztak e kérdéssel. Ugy tudom, hogy Wekerle Sándor pénzügyminister úr és Szilágyi Dezső igazságilgyminister úr választóik előtt nagyon behatóan foglalkoztak a közigazgatás kérdésével. Nagyon csodálkozom azon, hogy eddig ezen minister urak még nem találtak alkalmat résztvenni az általános vitában és nem igyekeztek bennünket kapacitálni, vagy ha úgy tetszik, felvilágosítani. Különösen kíváncsi volnék Szilágyi Dezső igazságügymiuister úr nyilatkozatára, mert ismerjük mindazon beszédeit, melyeket e házban a közigazgatás államosítása kérdésében tartott oly alkalomkor, midőn a többség még az államosítás ellen nyilatkozott. Például: 188fi-ban a következőket mondta (Halljuk! Halljak! olvassa): »De van egy jog, melyet én a kormányra és egy emberre nem bízok s ez a hivatalnok elbocsátása a hivatali szolgálatból s egy disciplinaris legfőbb bíróság biztosítékát kívánom. S ez nem a tisztviselői kar kedveért van. Hogyan képzelik ezeket a nagy feladatokat végezhetőknek egy hivatalnoki kar által, ha annak önérzete, ha állásának biztosítéka, ha hivatalának tekintélye és ereje meg nem őriztetik ?« Én nem látom, t. ház, ezen disciplinaris bíróságot és úgy tapasztalom, hogy a törvényben az van contemplálva, hogy a tisztviselők a kormány által egyszerűen elbocsáthatók legyenek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is szeretném tudni Szilágyi Dezső igazságügy minister úrtól, hogy hol látja Ő ezen biztosítékokat? Lehet, hogy neki jobb szemei vannak és meg tud bennünket ez irányban nyugtatni. Ezeknek előrebocsátása után (Derültség.) bátor vagyok egy határozati javaslatot beterjeszteni. (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslatomat már beszédem elején indokoltam. Különösen indokoltam azt, hogy Magyarország képviselőháza elé ityen hiányosan előkészített silány férczmunka, mint a minő e törvényjavaslat, még nem került, (Ügy van! a szélsőbalon.) hogy óhajtanám, hogy a képviselőház oly határozatot hozzon, mely ezt jövőre nézve lehetetlenné teszi. (Helyeslés a szélsőbalon.) Épen azért a következő határozati javaslatot nyújtom be (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon. Olvassa): »Határozati javaslat. A képviselőház a kormány azon eljárását, hogy kellőleg elő nem készített, hiányosan összeállított s kielégítően meg nem okolt törvényvényjavaslatot terjesztett elő, helyteleníti és rossz ilását fejezi ki. Utasítja a képviselőház a kormányt, hogy jövőre teljesen előkészített, gondosan kidolgozott, kellő megokolással ellátott törvényjavaslatokat terjeszszen elő. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beadják: Horváth Ádám, Kossá Dezső, Kemény Pál, Gróf Károlyi Gábor, Hentaller Lajos, Vécsey Endre, Jeszenszky László, Iránya Dániel, Csanády Sándor, Dobay Antal. Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Helyeslés.) A törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom Szederkényi Nándor t. képviselőtársamhatározatijavaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Elnök: Hagara Viktor képviselő úr kíván személyes megtámadtatás ezímén szólni. (Felkiáltások a szélsőbalon: 5 pereznyi szünetet kérünk!) A személyes kérdésben felszólaló képviselő urak meghallgatása elsőrendű szükség lévén, kérem a t. képviselő urakat, méltóztassék Hagara Viktor képviselő úr felszólalását meghallgatni. (Helyeslés jobb felől. Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Hagara Viktor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem annyira a személyes megtámadtatás miatt, mert hiszen nem mondhatom, hogy ez velem szemben történt volna, hanem inkább azon apostrophálások következtében, a melyekkel az előttem szólt t. képviselő úr jónak látta kísérni vármegyémre vonatkozó előterjesztését és mert több oly hangot hallottam, mely engem arra provocált, hogy mint azon vármegyék egyikéből választott képviselő, mely megyék ily felterjesztéssel éltek, felszólaljak, nehogy azon vármegyék intentioja félremagyaráztassék. (Zajos felkiáltások a szélsőbalon. Ez nem személyes kérdés 1 Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azt méltóztatott mondani a túloldalon, hogy ez nem személyes kérdés. (Flottjuk! Halljuk!) Megengedem, de mivel az előttem szólott t. képviselőtársam provocált, azt kérdezvén, mi az oka, hogy mi nem szólalunk fel, kötelességem erre válaszolni. (Felkiáltások a szélső balon : Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőtársam jónak látta a vármegyéknek ezen törvényjavaslatra vonatkozó felterjesztései közül, különösen azokat, melyek a javaslatot általánosságban és alapelveiben támogatják, úgy tüntetni fel, mintha e felterjesztéseknek részleteire, vonatkozó tartalmából épen annak ellenkezője derülne ki, mit az illető törvényhatóságok általánosságban kifejtettek. (Zaj a szélsőbalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy e tekintetben némi rectificatiovaJ éljek. (Halljuk! Halljuk!) A ház elé terjesztett kérvények a legnagyobb részben abban az időszakban szerkesz-