Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-523
296 624. orsiftgos ülés 1891, jnlins 6-án, hétfőn. tettek, a mikor a javaslat a maga eredeti szövegében nyilvánosságra jutott, de keletkeztek nagyobb részt :izon tárgyalások hatása alatt, melyek a közigazgatási bizottságban e törvényjavaslat felett folytak és melyeket annak idejében a lapok a legterjedelmesebben közölni igyekeztek. Ez által a nagyközönség érdeklődését felköltötték és kellően tájékoztatták. A megyék akkor terjesztették fel ezeket a kérvényeket. Polónyi Géza: Kérdezzük meg őket most! (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Gróf Károlyi Gábor: Kérdezzük meg a megyéket! (Felkiáltások jobb felöl: Rendre! Rendre!) Hagara Viktor: Midőn a megyék ezen javaslat felett tanácskoztak és azt a maga egészében tárgyalás alá vették, valamennyi megye, a melynek felterjesztését t. barátom- felolvasni jónak látott, egytől-egyig azon kezdi nyilatkozatát, hogy a javaslat alapelveit elfogadja; elfogadja pedig azon érdemben és értelemben, a mint mi is e párton elfogadjuk. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Hohó! Nagy zaj.) Kérem a t. házat, hogy most két dolgot ne méltóztassék elfeledni. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Az egyik az, hogy ha méltóztatnak a megyék kívánalmait összehasonlítani a bizottság határozataival és ha méltóztatnak a javaslatot mai alakjában egybevetni a megyék kívánalmaival, meg méltóztatnak látni, hogy a megyék kívánalmainak legnagyobb része a t. ház közigazgatási bizottságának határozatai által teljesítve van. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nem. áll! Naqy zaj. Ellenmondások jobb felöl) Most pedig kérdem a t. házat, vájjon fel méltóztatnak-e rólunk tenni azt, hogy akkor, midőn mi ezen oldalon a javaslatot általánosságban elfogadjuk, nekünk is ne lehetnének-e egyes kérdésre nézve a részleteknél észrevételeink? (Nagy zaj és éllenmondások a szélső baloldalon.) Mit tettek, t. ház, a torvényhatóságok ? Nem tettek semmi egyebet, mint kifejezték azt, hogy a javaslatot alapelveinél fogva elfogadják, üdvözlik; kifejezték azt, hogy kérik az eredeti kormányjavaslattal szemben bizonyos módosítások megtételét, melyeket azonban a közigazgatási bizottság nagy részben már meg is tett. (Zaj a szélső baloldalon.) Megengedem, hogy lesznek e felterjesztésekben még oly kérelmek is, melyeket a közigazgatási bizottság el nem fogadott. Hoitsy Pál: Hát a junctimok? Hagara Viktor: De ily eset a kérvényezési jog szabad gyakorlatánál más alkalommal is előfordul és ezekben határozni a t. ház böleseségétől függ. Most már, midőn a. törvényhatóságok a javaslat alapelveit elfogadják, midőn kívánságuk nagy része oly tárgyakra terjed ki, melyeket a közigazgatási bizottság részben már teljesített s néhány marad, melyek a tárgyalás rendjén teljesíthetők; ezekből azt a köve keztetést vonni le, mintha a törvényhatóságok a maguk részéről olyan véleményt nyilvánítottak, mely ellentétben állana általános nézetükkel és ebből azt következtetni, hogy kerülő úton nrntegy ellene akarnának nyilatkozni, nézetem szerint nem volna fair eljárás . . . Gr. Károlyi Gábor: Önöktől nem tanulunk tisztességet! (Felkiáltások jobb felöl: Rendre!) Elnök : Gróf Károlyi Gábort rendreutasítom. (Helyeslés jobb felöl.) Hagara Viktor: így tehát arra kell kérnem a t. házat, méltóztassék a már felolvasott és a még esetleg felolvasandó kérvények tekintetében a megyéknek igazságot szolgáltatni, nehogy úgy tűnjenek fel, mintha kerülő úton nyíltan kifejezett álláspontjukkal szemben épen ellentétes eredményt akarnának elérni. És most, miután már felszólaltam, röviden egy pár észrevételt kívánok még tenni a vita eddigi menetére nézve. Elnök: Kérdenem kell a képviselő urat, hogy a dolog érdeméhez kíván-e szólani? Hagara Viktor: Az igen t. elnök úr kérdésére van szerencsém kijelenteni, hogy a dolog érdeméhez, magához a tárgyhoz i* hozzá akarok szólani, a mennyire az idő előhaladottsága azt megengedi és kérem a t. házat, hogy becses figyelmével megajándékozni méltóztassék. (Halljuk! Halljuk !) Ha a vita eddigi menetén végigtekintek, lehetetlen, hogy ne constatáljarn azon két erős szempont küzdelmét, mely az egész vitát dominálja. Ez a megyei és az állami szempont. Nem lehet csodálkozni, t. ház, ha olyan intézményhez, mely a nemzet múltjával bizonyos mértékben össze van forrva s a melyhez az érdekkötelékek egész zöme fűződik, a t. túloldal oly szívós kitartással ragaszkodik; midőn kérdésesnek látja, hogy vájjon az az intézkedés fenn lesz-e továbbra is tartható, vagy nem. Mi, a kik a javaslat álláspontján állunk, abból indulunk ki, hogy Magyarország csak akkor teljesíti híven kötelességét, ha ama eulturmissiojának, melyet részint földrajzi fekvése, részint történeti múltja tőle megkövetel, a tőle kitelhető mérvben eleget tenni igyekszik. E nélkül oda jutunk, t. ház, hogy Magyarország nem lesz a legszélsőbb része a nyugatnak, hanem legelső része a keletnek. Már pedig, ha Európát keleti és nyugati Európára osztjuk fel: azt hiszem, Magyarországnak minden törekvése csak az lehet, hogy ne itt kezdődjék a kelet, hanem itt végződjék a nyugat. (Helyeslés jobb felöl.) Hogy nekünk, t. ház, haladni és culturmissiot teljesíteni kell, az kétségtelen, ez
