Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

528. országos Ülés 1891. Julius 6-án, hétfőn. 285 Tisza Kálmán képviselő úr e kérdéstől mindig fázott. És ha nagyon sürgették volna is, ő mentséget találhatott volna előbbi kijelentéseiben. Azt mondotta ugyanis, hogy a közigazgatás javítását el akarja érni rendszerváltoztatás nélkül a közigazgatás anyagi javításával és a tisztviselők képesítésével. Ha még ma kormányon volna, akkor is ragaszkodhatnék ehhez. Mondhatná, hogy a megyék háztartása még mindig nincs kellőleg dotálva a jó közigazgatás követelményeinek megfelelően, és ebben tökéletes igaza volna. Mondhatná, hogy a köztisztviselők minősítéséről szóló törvény hozása még egyáltalában nem teljes, sőt a minősítés szigorítható is és ebben is igaza lenne. Ha a jelenlegi országgyűlésen a dolgok a rendes mederben folytak volna, akkor ma az imént említett kérdések felett nem vitatkoznánk és semmiesetre sem került volna szóba a közigazgatás államosításának kérdése. Ámde váratlanul komoly zavarok jöttek közbe. A Tisza-kormány előterjesztette a véclerőtörvényjavaslatot, a mely törvény lett ugyan némi módosítással, de a kormány és az azt personificaló ministerelnök megtépászva, népszerütlenüí, alulról és felülről egyaránt elhagyatva kerültek ki. Azonban Tisza Kálmán képviselő urat, mint ministerelnököt ismert szívóssága akkor sem hagyta el s ahhoz a fogáshoz nyúlt, a melynek segélyével anno dazumal kormányra került. Akkor ugyanis azért akasztotta szögre elveit, hogy szerinte mindennél fontosabb az ország pénzügyeinek rendezése, mert különben államtönk fenyegeti Magyarországot. Most pedig kiadta a jelszót, hogy Magyarországon a közigazgatást kell újjáalakítani, mert ettől függ a nemzet üdve. És miután a javítás 15 év alatt a választási és önkormányzati elvek alapján nem sikerültek: »fájó szívvek bár, mint hajdanában balközépi elveit, lerakta mnnicipalista elveit is és ezen az alapon reeonstruálta minisztériumát. A belügyminiaterium élére állított férfiak nyomban hozzáláttak a munkához s a mennyiben működésüket ismerem, állíthatom, hogy ha ma is ők volnának azon a helyen, nem tárgyalnánk ilyen silány férczmunkát, hanem komolyan és alaposan dolgoznának ma is azon törvényjavaslatokon, a melyek kellőleg megokolva csak a jövő országgyűlés elé lennének terjesztendők. Ámde az a csel, a mely először bevált, másodszor nem sikerült. Tisza Kálmán elment s jött helyette Szapáry Gyula gróf, ő átvette a közigazgatás államosításának jelszavát, És ez eddig még nem lenne a legnagyobb baj, hanem a mi utána következik. A jelenlegi ministerelnök úr előtt nem a közigazgatás állapotának javítása lebeg első sorban. Mert ha így lenne, nem űzné, hajtaná annyira az ügyet, mint most cselekszi. A ministerelnök úrra nézve elsőrangú egyelőre a hatalmi kérdés. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És a közigazgatás javításának országszerte elismert szükségét hatalmának fentartására használja fel. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélsőbalon) Lehet, h.>gy később szándéka a ministerelnökúrnakjó közigazgatást csinálni, de ma — ha tagadja is — nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat 1-ső és 265. §-aira van első sorban szüksége, hogy a legközelebbi képviselőválasztások alkalmával ministerelnökségét akár leányágrabiztosítsa. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) E közigazgatás államosítás kérdésének úgyszólván erőszakkal felszínre hozása tehát nem a közigazgatás javítása, hanem a ministerelnök úr hatalmának megszilárdítása és megörökítése érdekében történt. Erre vall a javaslat silánysága, erre minden körülmény, a mely annak elfogadását akarja siettetni, de a melyeket egyenként kell vizsgálat alá vennem. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ügy hallatszik, hogy nem ez volt az első törvényjavaslat. Ez a második. Az elsőt még a ministertanácsban szerencsésen lebunkózták. Ezt a másodikat is rossznak tartották g tartják, de hiába, az idő urálik, a képviselőválasztás közelget. Valamit tenni kell. Nem azért, hogy jobb legyen a közigazgatás, hanem azért, hogy Szapáry a kormány rúdon maradjon. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Silányabb férczmunka a magyar képviselőház elé soha sem került, mint e törvényjavaslat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Divat nálunk siránkozni a parlamentaris tisztesség sorsa felett, midőn az ellenzéket erős állásfoglalásra kényszerítik, vagy a legmesszemenőbb ellenállásra ingerlik, de nem gondolják meg, hogy az is a parlamentaris tisztességhez tartozik, hogy a kormány kellően előkészített és indokolt javaslatokat terjeszszen elő. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézze át bárki azon törvényjavaslatokat, a melyek benyujtattak e ház elé; vájjon évtizedekre visszamenőleg a legcsekélyebb jelentőségű törvényjavaslatnál, vagy valamely tengerentúli állammal kötött szerződés beczikkelyezésénél talál-e oly gyér indokolást, mint ezen nagyfontosságú törvényjavaslat mellett. Hátha még a cardinalis törvényjavaslatokra utalok reá? Ott van a büntető törvénykönyv. Tagadhatatlan, életbevágó fontos törvény, de még sem annyira fontos és életbevágó, mint a közigazgatási rendszer teljes átváltoztatása. És