Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

278 62S- országos ülés 1891. július G-An hétfőn. Képzelhető-e, t. ház, hogy itt Magyarországon közbiztonság lehessen, a hol, mint mondtam, a csendőrök folytonos kétségbeeséssel küzdenek? A hol nem tudtunk még annyira sem menni, hogy az összes csendőrparancsnokság kívánsága, a legénység ama jogos panaszának eleget tett volna a kormány csak abban is. hogy egy nyári egyenruhát kapjanak; ezek a szegény emberek 23 kiló teherrel felpakolva hihetetlen területeken patrouil szolgálatra küldetnek, a mi legtöbbször felesleges sétálás. Ezek az őrjáratok a mi csekély számú rendőreinknél okvetlen reducálandók. De még azon jutalmakat sem kapják meg csendőreink, a melyekre a szabályrendeletek szerint jogosítva vannak és a mi hihetetlen, még a fogpénzeket sem kapják meg rendesen, hanem e kiérdemelt díjaikat rendszerint 3 év múlva liquidálják nekik Ilyen intézmények mellett, t. ház, jó közigazgatást várni nem lehet; és követelőleg föllépve azt mondani, hogy mind ennek a választási rendszer az oka, oly hypocrisis, a melynél nagyóbbat én csakugyan nem ismerek. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) T. ház! Van egy argumentum, melyet a túloldalról sokszor hangoztattak és ez az, hogy nincs nálunk szükség valami nagy autonómiára a megyékben, mert itt van a szabad parlament, itt van a törvényhozás, a hol kérdőre lehet vonni a ministert, ez az a fórum, a melyen a panaszokat elintézik. Hát, t. ház, ezt a mi parlamentünket úgy oda állítani, mint a mely az összes panacaeákat orvosolja Magyarországon, ez lehet egy szép illusio, de, azt hiszem, hitelt egyikünk sem ad neki Mert, t. ház, a mi törvényhozásunknak már a kiinduló pontja, a mi választási törvényünk unieum Európában, melynél restringáltabb, a valóságos közhangúlat nyilvánítására alkalmatlanabb törvény már sehol sem létezik. Csak Törökországnak volt körülbelül ilyen választási törvénye, de Szerbiában, Bulgáriában, Oláhországban, a legprimitívebb államokban szabadelvűbb a választási törvény, mint nálunk. Még Ausztriában is, melynek alkotmánya elég új, sokkal szabadabb törvény van, mert ott az öt frtos censust hozták be, míg Magyarországon azt sem tudjuk. hogy voltaképen mi a census, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) hiszen itt megtörténik, hogy valaki egy községben választó lehet 3 írttal, a másikban pedig 8 frttal sem, mert hogy mi az a törvényben meghatározott egy negyed telek, ezt csak alapos statisztikai böngészet után lehet ma az egyes községekben megállapítani. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mikor ilyen választási törvényünk van, t. ház s midőn ennek applicalasa minden kritikán aluli; midőn minden jog, igazság és méltányosság mellőztetik: akkor, t. ház, azt mondani, hogy itt van a mi törvényhozásunk, minek nekünk egy erős megyei autonómia, tessék a képviselőknek ide jönni, itt előadni panaszaikat, majd elintéztetnek; ez, t. ház, nem egyéb, mint a szavakkal való játék. A mi képviselőválasztásunk egyáltalán nem is a szabad véleménynek kifolyása. (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon.) Nálunk oly eszközök szerepelnek ott, a melyek ezt meggátollak. Nálunk — a mi fő — a választási morál oda sülyedt, hogy ma már Magyarországon minden szabad; hogy ma már itt lelkiismeret-furdalás nélkül lehet megtenni a leghihetetlenebb dolgokat, követni el bűntényeket; lehet hamisítani jegyzőkönyveket, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) visszatartani a választási listákat, elvonni a szavazók jogait, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) lehet mást proclamálni megválasztott képviselőnek: egyszóval minden lehetséges nálunk. Oly egyének, a kik különben igen tiszteletreméltók, a kiket más téren a legkisebb incorreetség vádjával sem lehet illetni — én nem tudom, miért — mintha valami lóvásárról volna szó a választásoknál, minden jobb érzést levetkeznek s a legcsodálatosabb tények elkövetésére vállalkoznak. (Igaz! Igaz! a szélsőbalon.) Egyik aitgur, gr. Gyürky Ábrahám, a ki sokáig volt maga is főispán, azt mondotta, hogy ő, mintán bizalmi állást foglalt el, nem szólhat. Nekem, t. ház, soha sem volt szerencsém a kormánytól valami bizalmi állást elnyerni, engem tehát szó nem köt. (Halljuk! Halljuk!) Megvártam volna, hogy egy ilyen délivel szemben — mert hiszen ez nem volt egyéb, mint egy défi — a belügyminister úr vagy elődje azonnal felkeljen és azt mondja: kérem, tessék szólani a képviselő árnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ha, valaki, t. ház, a parlamentben egy ilyen kérdésben, a mely mindnyájunkat érdekel, de érdekli az egész országot, azt mondja, hogy csak azért nem szól, mert le van kötve szavával, vagy más ígéretével; akkor annak az egyénnek, a kivel szemben ez a kötöttség áll, kötelessége rögtön azt válaszolni: »Feloldom az urat, tessék szabadon szólani!« (Zajos helyeslés a szélsőbahit.)De,t.hhz, ezt nem tette sem a volt ministerelnök úr, sem a jelenlegi, mert nagy indokaik voltak az egyiknek is, a másiknak is, hogy hallgassanak. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk is van, t. ház, egy kis ellenzéki rendőrségünk (Ha'ljuk! Halljuk!) és a magyar ember, hogy Thaly Kálmán t. barátomnak egy kifejezésével éljek, nagyon rossz conspirator, csak ideig óráig tartja meg a titkokat; így a legtitkosabb dolgok is napfényre jutnak előbbutóbb. A nyitrai dolgok is napfényre jöttek és :