Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-523

528. országos ttlés-1891. Julius fi-áii. hétfőn. 277 kedett, egyeseket üldözött, egyszerűen lelőttek s azt, a ki ezt tette, az esküdtszék felmentette, sőt a polgároknak véleménye még abban nyilvánult, hogy gyűjtést rendeztek egy babérkoszorúm, mintegy kitűntetvén azon bátor embert, ki egy ily veszélyes hivatalnoktól, a ki megszegte a törvényt s a magánosok jogait lábbal tiporta, megmentette a társadalmat. Magyarországon — s ez szomorú — esküdtszék elé nem állhatunk és a szakbíróságok a törvényt annak betűje szerint érvényesítik. E nemzet roppant türelmére mutat, hogy annyi visszaéléssel szemben oly régóta tűrt. (Igás! Úgy van! a szélső halóidalon.) Motívum sokaknál, mert hallottam a túloldal egyes tagjaitól magánbeszédekben mondani, hogy a jelenlegi állapotokat fenn nem tarthatván tovább, akár jó e törvényjavaslat, akár nem, próbáljunk szerencsét vele és fogadjuk el. Tiszta meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat sem fog segíteni a mostani állapotokon ; azért ily argumentumot komoly érv gyanánt elfogadni csakugyan nem lehet, mert Magyarországon minden törvénynek, még a legrosszabbnak is időtartama 15 — 20 év. Inkább szenvedjünk még egy ideig, talán megérlelődik a többségben is a tudat, hogy a közigazgatás javítása nem pártkérdés, hanem valóságos nemzeti feladat. (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Magyarország roppant drágán, aránylag rémítő drágán s igen rosszul administrált ország. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyha az egyes tisztviselőknek fizetéseit nézzük, azokat ugyan igen csekélyeknek találjuk, de ebből ne következtessünk arra, hogy e közigazgatási apparátus olcsó; ez nem olcsó, a hivatalnokok rosszul vannak fizetve; de Magyarország administratiojának minden fokán a hivatalnokoknak oly rémítő seregével találkozunk, hogy a rosszul fizetett hivatalnok tömege drágává teszi administrationkat. Méltóztassék egy megyében megnézni azt a sok felesleges, különféle állású egyént. Fele hivatalnokkal lehetne egy megyét administrálni, ha megmentenők őket azon sok irka-firkától, azon bureaucraticus statisztikai kimutatások készítésétől, a, melyeknek absolute czéljuk sincs; ha a mostani hivatali stylust egyszerűsítenők, a rémítő bekezdéseket, az iszonyú szolgai hangú záradékokat és különféle ezíinezési kórságokat megszüntetjük s egyszerűen arra fogunk törekedni, hogy csakis a dolog érdemét tartalmazó rövid végzéseket hozzanak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hiszen csak pár éve volt szerencsém Francziaország egyik departement-jában a közigazgatás tanulmányozása végett időzhetni. A departemeut du nord-nak ott pl. 1,700.000 lakosa van s ennek a közigazgatási területnek budget-je kevesebb, mint Pestmegyéé. E departement közigazgatási teendőjét összesen 9 ember végzi a központban; nevezetesen a megyefőnök, annak helyettese a főtitkár és 4 megyei tanácsos. Ebből áll az egész megyei közigazgatási apparátus egy ily óriási franczia megyében. Beöthy Ákos: Az alpraefceturákban annyi sincs! Pázmándy Dénes: Igen, a mint Beőthy Ákos t. barátom mondja, az alpraeíecturákban csak maga a subpraefectus van, mert Francziaországban oly hivatalnokok, mint például az erpediter, iktató, másoló nincs, hanem minden hívatalfőnök kap egy pausalis összeget és abból tartja a segédhívatalnokot, a kik minden irodai teendőt elvégeznek. Persze ott nem holmi honorabilis invalidusokat tartanak, hanem olyan egyéneket, kik gyorsan dolgoznak és végzik teendőiket, röviden. És ezen intézkedés folytán Francziaországban az ember 24 óra vagy három nap alatt érdemleges végzést kap. Igaz, hogy azok nem fognak oly eereinonicusan hangzani, nem lesznek nagy ív papírra írva, hanem sokszor csak ráragasztják az actára, vagy indorsata képében, de a dolog érdemileg el lesz intézve azonnal. Beöthy Ákos: És jól van elintézve! Pázmándy Dénes: Holott nálunk az ember nem győzi a hatóságok válaszát bevárni, úgy, hogy mire a válasz megjön, igen sok esetben az ügy is megszűnt és a válasz semmi értékkel sem bír már. Thaly Kálmán: Osztrák zopf, azoktól tanulták ! Pázmándy Dénes: Hogy van az, t. ház, hogy nálunk egy olyan jelentékeny ága a közigazgatásnak, mint a közbiztonság, olyan rendkivtíüleg el van hanyagolva és aránylag mégis oly rendkívül sokba kerül, daczára annak, hogy az orgánumok, a közcsendőrök a lehető legroszszabúl vanoak fizetve, annyira, hogy a szolgálat teljesítésére physikai erejök nem elégséges "? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És a mi hallatlan, mert Európában minden évtizedben történik egy ilyen eset, nálunk évenként többször előfordul, hogy a csendőrök vagy öngyilkosokká lesznek, vagy egymást lövik meg, vagy mást lőnek meg, mindezt desperatioból. Ez az intézmény, a mely öt és egy fél ezer főre szorítkozik. Ez az intézmény a rendes budgetben három és egy fél millió forintba kerül, míg ezzel szemben Francziaországban 26 ezer csendőr 15 millió frankba, vagyis 7 millió forintba jön évenkint. És hogy vannak a csendőrök ott fizetve ! Sokkal jobban, mint nálunk; de ott a költségek valóban rendeltetésük czéljára fordíttatnak és nem költetnek el a dologi kiadások halmazára, mint nálunk.