Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

522. orsuágos Illés 1S©1. • Julins 4'én, szombaton. 259 nisterelnök úrét fíízte hozzá és nem alulról kereskedett. De hogy a dologban valaminek mégis kellett lenni, az bizonyos, mert különben az a jó szász pap nem háborodott volna fel és maga az a tény, hogy a szász köznép gr. Bethlen mellett volt, csak azt bizonyítja, hogy felesleges dolog ilyen tekintélyt, mint gr. Bethlen, mellőzni ott, a hol oly nagy szükség van arra, hogy kipróbált nagy hazafiak védelmezzék az ország érdekeit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalon.) Hát, t. ház, én a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozólag a legalaposabb, leghelyesebb ős senki által meg nem támadható eszköznek azt tartanám, ha mi nem a porosz közigazgatási codexből másoltatnánk, hanem komolyan hozzálátnánk ahhoz, a mit a poroszok csinálnak, hogy minden községben iskola, minden iskolában tanító legyen és taníttatnánk meg az idegen nemzetiségieket arra, hogy egy érdekünk van mindnyájunknak, egy a hazánk, együtt születtünk és hogy boldogul vagy szerencsétlenül, de együtt kell élnünk és ha ők velünk karöltve nem munkálkodnak a haza felvirágzására : akkor el fognak bukni ők is s a semmiségbe elenyésznek. Ha ezeket megértetjük velők: akkor aztán nem lesz szükség sem zsandárra, sem finánczra, sem kinevezett tisztviselőre és odaadó lelkesedéssel fogják megvetni a »Thalmann«, meg nem tudom miféle »Mann« okát. (Tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezen általam nagy általánosságban felemlített pontozatokban foglaltatnak azon érvek, melyekre a t. túloldal a maga egész okoskodását basirozva azt állítja, hogy mindezeket csak állami tisztviselőkkel lehet elintézni, míg a pontozatoknak most csak nagyjában történt tárgyalása után kézzel foghatólag kivilágosodott, hogy mindezeket inkább választott tisztviselőkkel, mint kmevezettekkel lehet helyesen és jól elintézni. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) De vannak e kinevezési rendszernek speciális eredendő bűnei. (Halljuk! Halljuk!) így például, hogy a legtöbb esetben sem a minister, sem a főispán nem ismeri a kinevezendőket és oly egyéneket neveznek ki, a kik nem bírják annak a népnek bizalmát, a melynek kormányzására hívatva lesznek, már pedig a közigazgatási tisztviselőknél, a kik nem paragraphusokba burkolódznak és nem bekötött szemmel kell, hogy ide-oda járjanak, hanem nyitott szemmel, nyitott ajtók és nyitott ablakok mellett kell, hogy a közügyeket elintézzék, nem utolsó helyre teendő a qualificationak az a neme, a melyet magyarul úgy hínak, hogy népbizalom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar polgár bizonyos tekintetben aristokraticus érzelmű és sokkal szívesebben engedi magát kormányoztatni oly tisztviselő által, kinek nagyapja meg az apja is ott nőtt fel abban a községben, azon a vidéken, mely a családnak becsületességét és hazafiságát már az őseitől tanulta tisztelni, mint a hogy legalább az alföldön magukat kifejezni szokták — bocsánat a kifejezésért — mint a »jött-ment«-éktől. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A kinevezési rendszerrel meg fog honosodni a servilismu8. Hiszen a kicsinyeknek lealázódása a nagyokat már most is oly gőgösekké tette a társadalom minden rétegében, hogy szinte szégyenli az ember, ha látja, hogy egy darab kenyérért mennyire meg tudják némelyek tagadni emberi méltóságukat. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) És azok a hivatalra aspirálók könnyíí emberek az előszobákban nemcsak az időt fogják elfecsérelni, hanem elfogják fecsérelni önérzetüket és emberi méltóságukat is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kinevezési rendszerrel, t. ház, bizonyára el fog satnyúlni a közszellem; a polgárok fizetni és zúgolódni fognak, de tehetetlenek lesznek. Tehetetlenek lesznek azért, mert míg a választott tisztviselő úgy tekinti magát, mint a ki a közügy érdekében kell, hogy közvetítő legyen a polgárok közt és esetleg a főbb forumok között, úgy tekinti magát, hogy ő arra van hívatva, hogy a polgárok ügyeit és dolgait a lehető legkisebb alkalmatlanság megszerzésével végezze. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a kinevezett tisztviselők nem is tisztviselők, csak afféle financzok, a kik uraknak tekintik magukat, olyan uraknak, a kiktől sokkal jobban fél a községi bíró is, mint a főszolgabírójától. Ezen állapot meghonosítása Magyarországon valóban nagyon veszélyes lesz. Parancsolni nagyon könnyű, csak legyen majd, a ki megfogadja, mert az igazi diplomatának és politikusnak nem szabad kihagyni azt a számításból, hogy a magyar nemzet az, a melyet parancs szóval a legnehezebb kormányozni, azt csak inspiratioval, persvasioval lehet kormányozni. Thaly Kálmán: És szép szóval! Papp Elek: Ha a kinevezési rendszer életbelép, odáig fogunk eljutni, hogy akkor már elvétve sem találunk a tisztikarban olyan embert, a kinek szabad meggyőződése legyen, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert a kisebbségnek érdeke a kinevezési rendszer által teljesen, tökéletesen háttérbe fog szoríttatni, mert bizony, ha a nagy befolyású megyei úr olyan ember, a kiben önérzet, a kiben önállóság van, azt, a ki nem az ő pártjához tartozik, nem fogja ajánlani a minister úrnak kinevezésre; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a fülbesugója a minister úrnak mindig csak az >unterthänigster Diener«-eket fogja kinevezésre ajánlani s így a kisebbséghez tartozó önérzetes emberek, bír-