Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

ggO 522. országos ülés laftl janak bár 100 és 100 diplomával és bármilyen qualificatioval, nem fognak sohasem kineveztetni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az államosítás ismét egy nagy darab kon ez a minister urak kezében, hiszen 10.000 áhítozó polgár fog abból táplálkozni. Ezért történik az, hogy a kinevezés hívei, mint például Fenyvessy Ferencz t. barátom és képviselőtársam, oly hangosan követelik és nemes hévvel declamálják az államhívatalakhoz való jogot! Csakhogy nagyon ritkára van szőve az a háló és abból a hálóból kilátszik, hogy az ő szavaival éljek — nem ő rá vonatkoztatva, csak a szavait használom — hogy ezen háborúban aligha nem a gyomor folytat harezot az agy ellen. {Derültség a szélsőbalon.) Fenyvessy Ferencz t, barátom ezen felfogásához nem járulhatok, mert nem akarom az államot biztosító intézetté átalakítani, hogy abból telhetetlen kormánypártiak és aspiráns főispánok táplálkozzanak. (Igás! Úgy van! a szélsőbalon. Ellenmondások jobb felől.) Én tehát, t. ház, sokkal nyugadtabban teszem le a választás jogát a törvényhatóságok kezébe, mint a minister kezébe. (Helyeslés a szélsőbalon.) És azt hiszem, t. ház, hogy előadásom során bebizonyítottam, hogy lehet jó közigazgatást, modern közigazgatást a választott tisztviselőkkel megteremteni és pedig lehet a mostani választási rendszernek megsemmisítésével, de egy egészséges választási rendszernek megalkotása mellett. Igenis lehet oly közigazgatást teremteni, mely a magyar állameszme és a haladó kor követelményeinek minden körülmények közt megfelel. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én 22 évi tapasztalatomra hivatkozhatom, hogy a választott tisztviselők nagyban és egészben mindig kiállták a bírálatot a kinevezett tisztviselőkkel szemben, ideértve a ministeri hivatalokban levő tisztviselőket is; kiállták a versenyt, habár munkakörük napról-napra szaporodott, a nélkül, hogy az annak megfelelő erő megadatott volna nekik. És akár lelkiismeretét, akár jellemét, akár képzettségét tekintem Magyarország mostani választott tisztviselői karának, bátran lándzsát török mellettük, mert tudom, hogy emberi erőt meghaladó munkát ember nem végezhet; a mennyit el lehet végezni, ők is elvégzik és hogy többet nem végezhetnek, annak oka egyrészről a sok haszontalan irka-firka, mit a, bureaucraticus rendszer meghonosított, másrészről az impraetieus törvények végrehajtásánál felmerülő akadályok (Igaz! Úgy van! szélsőbalon.) és oka az, hogy nincs pragmatica, nincs szolgálati szabályzat és ha közeledik a képviselőválasztás le kell tenni a kaptafát és mint a szíícs-tíí, úgy mozog ide-oda a megyei tisztikar, csak azért, hogy az excellentiás árnak á Julius 4-én, szombaton. jelöltje ebben vagy abban a kerületben valahogy meg ne bukjék (Igaz! Úgy van! a sséhő baloldalon.) és akkor aztán akármiféle mulasztásokat eonstatálnak a tisztviselő ellen, ez mind el van nézve, sőt ha olykor szelídebb nyomás alkalmaztatik egyik vagy másikkal szemben, az intő kéz mindjárt ott van: >Ne bántsd, ez volt a leghatalmasabb kortesünk a múlt választáson«. Hogy a kinevezett tisztviselőkben is megvan a defeetus, azt mindnyájan tudjuk, tudja különösen Polónyi Géza t. barátom, a ki a Kókán-féle pert összes részleteiben ismeri. Hogy a kinevezett tisztviselők mennyire nem ütik meg a mértéket, azt a legközelebbi rendszernek életbeléptetéséből is gyakorlatilag tudhatjuk. A rendőrkapitányságok mostanában rendeztettek be kinevezés útján és látjuk, hogy milyen gyarló embereket vittek oda be és mily tapintatlan módon történtek ott a kinevezések. A ki valamely városban senkinek sem kellett s mint polgármester jelölt megbukott, mostan azt ugyan abban a városban rendőrkapitánynyá nevezték ki. Még csak tactikának is nagyon helytelen, a legtapintatlanabb eljárás, a minőt csak képzelni lehet. Ha van elegendő anyagi erő, t. ház, akkor van jó administratio is, (Igás! Úgy van! a szélsőbalon.) mert az administratiohoz hárora dolog kell: pénz, pénz és pénz: lehet választott, lehet kinevezett tisztviselő, az utat nem fogja megcsinálni, ha nincsen rá pénze, a kórházakat nem fogja felállítani, ha nincsen rá pénze, minden olyan humanisticus intézményeket nem fog felállítani, melyek iránt olyan nagy előszeretettel viseltetünk, hogy azoknak a megvalósítását mindnyájan egy szívei-lélekkel óhajtjuk. Nem szabad tehát a rendszer számára felróni azon bajokat és tévedéseket, a melyeket az administratio körében mindannyian tapasztaltunk és nem kell oda törekedni, hogy ezen régi választási rendszer eleonfiseáltassék, mert könynyen úgy járhatunk, hogy sokkal nagyobb betegséget és bajt fogunk előidézni az orvosszerünkkel, mint a minő betegséget ki akarunk gyógyítani, (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, ha az én gyenge szavaim nem győzték volna meg a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy semmi szükség sincsen arra, hogy a kinevezési rendszert életbeléptessük, méltóztassanak Tisza Kálmán belügyminister úrnak e tekintetben 1880-ban az általam már előbb felemlített szakbizottságban elmondott beszédét, illetőleg nyilatkozatát meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Itt csoportosítva, röviden megfelel mindazok érvekre, a melyek a túloldalról hígabb rántással vagy jobban ellátott lében lettek feleresztve. (Halljuk! Halljuk! Olvassa) Az előtte szólott az állami és nemzeti érdek