Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-522
^58 8ä2 ' orsíágos ülés 1891. Julius *-én, szombaton. azt, hogy épen azok az izgatók örülnek legjobban annak, hogy az államosítást életbe akarják léptetni, a kik ellen önök életbeléptetendőnek találják, (Élénk helyeslés. Úgy vem! a szélsőbalon.) Ha én ezt a kettőt tudom, le is tudom vonni a magam részére a consequentiát, annál inkább, mert azt nem tagadja senki, sőt némelyek szemrehányásképen mondják, hogy Magyarországon az u. n. középosztály dominálja a megyei életet, az foly be a megyei administratioba, abból választatnak a megyei tisztviselők. Ha ez mind igaz és mert senki sem vonja kétségbe, hogy századokon keresztül a középosztály volt legrendithetlenebb támogatója a magyar állameszmének : (Igaz ! Úgy van ! a szélsőbalon.) micsoda logika van abban, hogy azon osztály kezéből akarják kicsavarni azt a kis befolyást, mely még megvan, mely századokon keresztül megvédte és az utókor számára fentartotta a magyar állameszmét? (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Én ezen okoknál fogva is nagyobb biztosítékot találok a nemzetiségi jogosulatlan aspiratiokkal szemben a választott tisztviselőknél, mint a kinevezetteknél ; (Helyeslés a szélsőbalon.) annál inkább, mert azt tapasztalom, hogy maga a ministerium és maga a t. ministerelnök úr sem képes arra a magaslatra felemelkedni, a melyről ezt s kérdést tekinteni kellene és a nemzetiségi kérdéseket kicsinyes dolgokkal akarja napról-napra kihúzni, a helyett, hogy egy radi calis kérdést teljesen felölelő módon iparkodnék azokkal megbirkózni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Különben nem kellene azt tapasztalnunk, hogy Magyarország határszéleire őrszemekűl, hogy így fejezem ki magamat, holmi Thalmann Gusztávfele bakszászokat nevez ki főispánokúi, kikről a kormány félhivatalos lapja nem tud egyéb jót mondani, csak azt, hogy hallotta, hogy állítólag már megbarátkozott a magyar állameszmével. (Derültség. Igaz! Úgy van! a szélső balolda'on.) Thaly Kálmán: Hát Bausznern megbarátkozott-e már? Papp Elek: Valóban aggodalomba ejtő állapotok ezek és kell, hogy minden gondolkozó hazafinak figyelmét fölhívják arra a körülményre, mely újabb időben a nemzetiségi kérdésekkel, különösen a szászokkal szemben nyilatkozott. A balavásári képviselőválasztás alkalmával nagyon tanulságos dolgok történtek; hogy mennyi igaz belőlük és mennyi nem, azt nem tudom[; szeretném, hogyha az általam felolvasandó czikk egyetlen egy betűje sem volna igaz. A »Debreczen« írja: »A balavásári kerületben a szabadelvű párt egyik jelöltje Kabos Ferencz. Gróf Bethlent tizenötéves múlt köti a szabadelvű párthoz. Ez alatt mindig főispán volt. Szókimondó, őszinte modorát Tisza Kálmán eltűrte. Gróf Szapáry nem tűrte el. Aztán Szapáry többre becsülte a szászok ígért barátságát, mint a gróf Bethlen kipróbált barátságát. Tehát fölmentette a szászok kedveért. Most pedig táviratozott a kerületbe, hogy gr. Bethlent meg kell buktatni. Gr. Szapáry Gyula ministerelnök és belügyminister: Nem igaz! Papp Elek: Nagyon örülök, hogy a t. ministerelnök úr is azt mondja, hogy nem igaz ; én is mondom, hogy nem hiszem és örülök, ha ez meg van czáfolva és e hír nem rontja a ministerelnök úr jó hírnevét. Az említett czikk így szól tovább: »A táviratot az alispánhoz intézte. Az alispán nem hitt sem a táviratnak, sem saját szemeinek. Távirati kérdést intézett tehát a belügyérhez, hogy nem hamis utasítással akarják-e őt jégre vinni? Feleletet kapott, hogy meg kell gr. Bethlent buktatni. A választás kemény volt. Gróf Szapáry a saját estélyen felszólította Mikó Árpád országgyűlési képviselőt, hogy menjen a a kerületbe s ott mindent tegyen meg gr. Bethlen ellen. Mikó úgy jelent meg a kerületben, mint »választási kormánybiztos*. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Kapacitált, intézkedett, rendelkezett, parancsolt. A fun-sa kormánybiztos hatalmában annyira hittek a választók, hogy a zádori szász-lutheranus esperes egy szóváltás következtében ezt felelte mint sértett fél: »Ich werde mir bei dem Herrn Regirungs-comissär Mikó Genugthuung verschaffen«. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) A választókerület SZUSZ és oláhválasztói gr. Bethlen ellen vitettek harezba a kormány által. A korteskedés és fanatisálás könnyű volt; hiszen gr. Bethlen az Emke elnöke! És mozgósítva lettek a segesvári, medgyesi, balázsfalvi szász és oláh agitátorok, ügyvédek, papok, tanítók valamennyien.* (Mozgás és felkiáltások a szélső báloldalon: Szép!) A míg e közlemény megezáfolva nincs, természetesen hinnem kell azt, annyival is inkább, mert a véletlenség úgy játszott közbe, hogy ugyanakkor, midőn ez a sajátságos képviselőválasztás történt, Budapesten a német színház felállítása érdekében bizonyos jó szolgálatot tett a ministerelnök úr. (Mozgás. Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ha mindez csakugyan így van, akkor nem tudom, miképen fogja a ministerelnök úr a magyar nemzeti államot felépíteni. De szeretem hinni, hogy ez az egész dolog csak kifundált furcsaság, mert én abban semmi különös dolgot nem látok, hogyha Mikó Árpád t. képviselőtársam oda lemegy és megmondja, hogy '6 csakugyan kormánybiztos, mert ha ezt erősen nem állítaná, talán el se hinnék neki. (Derültség a szélső baloldalon.) Másrészt pedig, ha már csakugyan valami auctoritást kellett a maga auctoritásához fűzni, nagyon okosan tette, hogy a mi-
