Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-522
522. országos Illés 1891. Julius 4-én, szombaton. 25? Ha 1880 óta rosszabb lett az administratio, annak nem a választási rendszer az oka; (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert hiszen 1880-ban is már választott tisztviselőkkel administráltak és ha e kérdés elbírálásánál valakinek a szavára valamit adni kell, úgy az bizonyára a belügyministeré, a ki vizsgálat alapján statisztikai adatokat szerzett össze és azok által bizonyította egy nagy testület előtt, hogy az administratio nem olyan rossz, a minőnek azt azok az urak mondják, a kik minden áron államosítani akarnak, valamint hogy a választási rendszerrel is lehet jól administrálni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mint már előbb említettem, felhozzák azt, hogy csak akkor remélhetjük, hogy a közigazgatási hívataloskodás az előre törekvő elemek buzgalmát erősíti, éleszti és leköti, ha a közigazgatási hivatal is az állandóság attribútumával bíró oly életpálya lesz, mint például a bírói pálya. De a tisztújítások statisztikája azt igazolja, hogy az administratiohoz értő, jóravaló tisztviselők nem mozdíttatnak el a restauratio alkalmával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát az az argumentum, hogy a választások eredményei nagyon hullámzók és hogy erre az életpályára azért nem vállalkoznak alkalmas emberek mert a választások esélyeinek vannak kitéve, nem állja meg helyét, mert nagyon megbecsülik a jóravaló tisztviselőt a választások alkalmával is. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De ellentétben áll ez az okoskodás az előbbi okoskodással; mert azt mondják, hogy azért kell az állami közigazgatást és a kinevezési rendszert életbeléptetni, mert a választásoknál nincsenek alkalmas emberek; azután meg azt mondják, hogy az alkalmas emberek kiesnek. De hogy ez sínesen így, ezt megint Tisza Kálmán képviselő úrral bizonyítom. Azt mondja Tisza Kálmán ugyancsak 1880 november 25-én: »Annak illustrálására, hogy mi történnék, ha a választás által egyszerre minden tisztviselő újjal cseréltetnék fel, a következő adatokat mutatom be: Az 1878-iki tisztújítás ídkalmával a választandó 64 alispán közül megmaradt 41, új választatott 23; megjegyezvén, hogy ez utóbbiak közül többen már azelőtt jegyzők voltak. Főjegyző a 64 választásból megmaradt 39, új választatott 25. Tiszti főügyész a 6í közííí megmaradt 39, új választatott 25. Árvaszéki ülnök .59 közül megmaradt 31, új választatott 28. Árvaszéki ülnök 180 közül megmaradt 98, új választatott 82. Főorvos 68 közül megmaradt 49, új választatott 19. Fopénztárnok 64 közül megmaradt 42, új választatott 22. Főszámvevő 64 közül megmaradt 42, új választatott 22. Szolgabíró 424 közül megmaradt 267, új választatott 157. Összesen 1.051 közül megmaradt 648, új választatott 403. Ez adatokat az érteKÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XXV. KÖTET. kezlet figyelmébe ajánlom, Tehát 65°/»je maradt.* — Ez volt 1878-ban. 1878-tól fogva pedig az állandóság erősödött, mert a közérzület oly módon való átalakulását tapasztaljuk, hogy a nemzet méltányolja a munkaképességgel bíró tehetséges tisztviselőt és ha a t. urak összeállították volna e tekintetben a statisztikai adatokat, nagyon kedvező eredményt tüntetett volna fel e kimutatás és azt annyival inkább hiszem, mert ha ez nem így volna, akkor összeállították volna az erre . vonatkozó statisztikai adatokat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is felhozták ugyanakkor, hogy nagy baj az is, hogy tisztújítás alkalmával egyszerre megmozdul egy egész nagy apparátus és ezzel mindenütt munkaszünet áll be. De ezen nagyon könnyű volna segíteni, ha csakugyan komolyan hozzá akar az ember a kérdés megoldásához látni. Valamint például a megyei bizottsági tagok választása öt évről öt évre terjedő cyclusokra van beosztva, úgy lehetne a tisztviselők választását is beosztani. Az egyik eyclusban megválasztatik az alispán, a másikban a főjegyző s így tovább; ekkor azután a megye administratiojában mindig volna olyan orgánum, a, mely egészen gyakorlott és ez eloszlatná ,\zt a suppositíot is — mert ez csak suppositio — hogy az administratioban bizonyos munkaszünet áll be. Felhozzák még indokul, hogy a naponta nagyobb terjedelemben föllépő úgynevezett nemzetiségi aspiratiok ellen az államosítás és a kinevezési rendszer védő fegyverül szolgál. Nézzük meg egy kissé ezt a kérdést is. (Halljuk! Halljuk!) Nekem nincs tudomásom arról, hogy a nemzetiségi üzelmek az országban oly elterjedt ágazattal és szálakkal bírnának, hogy arra volna szükség, hogy a nemzetnek legsarkalatosabb jogát confiscáljuk azért, hogy egynéhány extravagáns őrjöngő megzaboláztassék. (Helyeslés a szélsőbalon.) Maga a nemzetiség, a nép, a nagy tömeg, az jó és ha egynéhány tendentiosus izgató nem volna, semmi baj sem volna. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon!) Azt, hogy egynéhány tendentiosus izgató megzabolása érdekében válnék szükségessé, hogy ezredéves jogainkról lemondjunk, azt én elképzelni uem tudom. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Adatokat nem terjesztettek elő ebben a kérdésben és Horváth Ádám t. barátom legutóbbi interpellatiójára adott válaszában is oly szűkszavú volt a t. ministerelnök úr, hogy abból a dolog érdemére és ezen állapotokra vonatkozólag vajmi keveset lehetett kivenni. Két dolgot tudok azonban: először azt, hogy Erdélyben a leglelkesebb magyar hazafiak barátja i a mostani választási rendszernek és ellenségei a kinevezési redszernek; másodszor tudom 33
