Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

522. országos ülés 18©1. Julius 4-én, szombaton. 247 maga az önkormányzati hatóság ítélkezik a törvényhatóság választott tisztviselői felett. Hogyan viseltethessék a közönség érdeklődéssel a vármegye iránt, midőn tudja azt, hogy a vármegyei közgyűlés nem a nép bizalmát élvező, nem az arra hívatott egyénekből alakítható meg, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert a virilis intézmény behozatala folytán, akár bír valaki képességgel, akár nem, arra, hogy a közügyeknek szentelje életét, törvény erejénél fogva tagja a közgyűlésnek; tagja azért, mert önök beigtatták a vármegyei intézménybe az újabb rendiséget, a virilismust; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) mikor tudja azt, hogy a vármegye közgyűlésének még választott tagjai is a választási törvényeknek ezélszerűtlen volta miatt nem a nép független elemeiből kerülnek ki, hanem rendszerint községi jegyzőkből, községi elöljárókból, tehát alantas közegekből, kiket már függeteg viszonyuknál fogva is onnan törvény által ki kellett volna zárni. (Helyeslés a szélső baloldalmi.) Nagyon természetes, hogy ezek a községi tisztviselők, mint alantas közegek ellenőrzési jogukat felettes hatóságuk eljárása felett hatályosan nem gyakorolhatják. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A hatályos ellenőrzés hiánya és a felsorolt intézkedések, melyeket, mint mondám, a szabadelvűnek nevezett kormány és pártja iktatott ezen igazán szabadelvű intézménybe, szülték azután azt, hogy a vármegye nem felelhet meg azon hivatásának, melynek a múltban oly fényesen, oly dicsőén megfelelt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, ennek orvossága azután nem az, hogy a vármegyék jelenlegi szervezetéből azt a megmaradt kis liberalismust is kitörtíljük, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) hanem az, hogy a 48-iki törvényhozás szellemének megfelelőleg reformáljuk a vármegyét (Helyeslés a szélső baloldalon.) a liberális, a szabad szellemnek megfelelően akként, hogy törüljük ki abból azt az ósdi intézményt, a kiváltság előjogán alapuló virilismust. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Terjeszszük ki a választási jogot minél szélesebb alapra, hogy a nép minél több tehetséges elemeinek nyújthassunk módot és alkalmat arra, hogy alkotmányos jogait az önkormányzat útján gyakorolhassa. Igtassunk be oly intézkedéseket a vármegye szervezetébe, melyek a liberális szellemnek megfelelnek, melyek aztán bizton fogják eredményezni azt, hogy a közönség alkotmányos jogának gyakorlatához kedvet kap; de óvakodjunk beigtatni a servilismus melegágyát képező intézkedést, mely a nemzet liberális szellemét megbénítja, sőt elöli s mely a népet szolgaivá teszi, hogy mindent felülről, a hatalomtól fog várni s nem is igyekszik magát önerejéből kormányozni, hanem életének minden körülményei közt azt fogja kívánni, hogy tetteit a hatalom irányítsa és mely őt már talán itt a törvényhozás terén is közönyössé fogja tenni alkotmányos jogának gyakorlata iránt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ép azért, t. ház, mi abban a nézetben vagyunk, hogy ily törvényjavaslatot, mely mindezeket a káros hatásokat magában foglalja, el nem fogadhatunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadhatjuk el már csak azért sem, mert mi nem akarjuk, mint a fösvény összes kincseinket, alkotmányos jogaink összes biztosítékait, önkormányzati jogaink összességét még egy alkotmányos kormányhatalomra sem ruházni, nem az államhatalom kezébe letenni, hogy ha bármi veszély éri is azt, mi koldusokként maradjunk, holott azon alkotmányos biztosítékai közül csak egyetlenegynek is megmentése a nemzet ős alkotó erejét figyelembe véve, elegendő volna arra, hogy a többi elveszett jogokat is majdan visszaszerezhesse. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Jól tudom én azt, hogy a javaslat pártolói egy bizonyos közvéleményre hivatkoznak, mely a javaslatot figyelemmel kíséri, sőt kedvezően fogadja. Én is ismerek ily közvéleményt, azt a közvéleményt, a mely önzésből szokott nyilatkozni, a melynek fiai, rokonai, barátjai állás után áhítoznak, mert a mai modern kor a megélhetést nagyon megnehezíti s a megélhetési forrásokat nagyon keresetté teszi. Igen természetes tehát, hogy a kilátásba helyezett hivatalok és állások szaporítása igen sokak előtt kedvessé teszi a törvényjavaslatot, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) de azok is keservesen fogják megbánni, hogy a bibliai Jákob példájára, a mai tál lencséért hajlandók eladni őseik örökét. És mert hazánk polgárainak azon része, nem mondom, hogy többsége — pedig az — csak az a része, mely bennünket bízott meg azzal, hogy érdekeit itt a törvényhozás termében védelmezzük, abban a tudatban, hogy mi majdnem V* század óta hiába küzdünk alkotmányos jogaink visszaszerzéséért és visszaállításáért s mégis minket hatalomban és befolyásban oly kicsinyeket bízott meg alkotmányos képviseletévei, bizonyára úgy tett velünk, mint a hadsereg őrszemeivel: oda állított bennünket is, hogy mi azt a positiót, azt az őrállomátít, melyre a nemzet ősi jogainak, ősi szabadságainak megöl talmazása vár, megvédelmezzük. És mi azt meg is fogjuk tenni; mi ez állásunkat, mint az őrszem állomását, megvédelmezzük utolsó lehelletünkig, vérünk utolsó csépjéig és eljövünk ide nagyok és kicsinyek egyaránt, hogy figyelmeztessük önöket: vigyázva bánjanak a nemzet alkotmányos intézményeivel, vigyázva bánjanak annak önkormányzati jogaival, mert önök uralko dásuk hosszú ideje alatt a nemzeti kormány