Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-522

248 S22. országos fiiés 1891. Julius 4-én, szombaton. nevében elkérték, elkunyorálták már a nemzet anyagi erejét, el vérbeli áldozatát, ma elkunyorálják még megmaradt utolsó kincsét, önkormányzati jogait is. Vigyázzanak, meri a nemzet egykor számon fogja kérni, hogy legértékesebb kincseivel miként sáfárkodtak, azokért mit adtak a koldussá tett nemzetnek cserébe. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mert mi ily meggyőződésben vagyunk, mert ily aggodalmakat táplálunk: azért sietünk mindnyájan, még mi kicsinyek is, védelmezni az alkotmánynak megtámadott védbástyáit, az önkormányzati jogok várát, a vármegyéket, mindenik oly erővel, oly tehetséggel »kinek miként adák az istenek, — oltárai a hazának, liogy füstölögjenek«. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem pártolom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Számosan üdvözlik a szónokot.) Nagy István jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! Előre látható volt. hogy ez a parlamenti vita, hogy ne mondjam, parlamenti harez, igen hosszúra fog nyúlni. Hiszen a közigazgatás, az administratio kérdései oly kiapadhatatlan thémát képeznek, hogy ha mindazt, a mi azzal szoros összefüggésben van, képviselői állásunk komolyságához méltóan megakarjuk vitatni, hosszú hónapokat fogna az igénybe venni. És épen ezért azok, a kik bennünket a komoly tárgyalás folyamában idővesztegetéssel vádolnak, ne téveszszék szem elől, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál, mely oly hézagosan és felületesen van összeállítva, összeférczelve, az időve*sztegetést sokféleképen lehetne megcselekedni; és inkább idővesztegető az, a ki ily káros, rossz törvényjavaslatot terjeszt elő, mint azok, a kik e javaslat törvényre emelését minden törvényes eszközzel megakadályozni akarják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es ha azt mondják önök a túloldalon, hogy mi obstructiot csinálunk, a mi nem igaz: ezért az obstructioért kárhoztassák első sorban a t. ministerelnök urat, a ki ezen törvényjavaslatot előterjesztette; de másodsorban önmaguknak tegyenek érte szemrehányást, mert a ministerelnök urat bizonyára az a biztos tudat bátorította fel ezen alkotmányos jogainkat alapjában megingató törvényjavaslat előterjesztésére, hogy olyan többség ül a háta mögött, a mely minden ministeri akarat előtt térdre borúi. (Úgy van! Úgy van! a sgélsö baloldalon. Mozgás jobb felöl.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék olyan kifejezést használni, hogy térdre borúi, mert úgy is tudhatja, hogy ez lehetetlenség. Papp Elek: Az a szomorú tapasztalás bátoríthatta fel, hogy a Tisza-kormány, melynek a t. ministerelnök úr hosszú éveken át egyik főtényezője és szereplője volt, kormányzása által a hazafias rugókat hihetetlenül meggyengítette és morális pusztaságot, politikai gyöngeséget lehet az ő míívök után az ország minden részében látni és tapasztalni. A nemzet gyengeségére, egykedvííségére, hiszékenységére és engedékenységére számítva, előterjesztette e törvényjavaslatot, mert azt hitte és talán úgy van meggyőződve, hogy kormányzásuk corrumpáló hatása alatt a nemzet szíve már annyira összeszorult és értelme annyira megszűkült, hogy teljesen kihalt belőle az emlékezet és teljesen kihalt belőle a remény, hogy talán többé nagy eszmék és mentő gondolatok befogadására nem is képes, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) szóval egy elfáradt, egy mindenben megnyugvó közvéleményre számított s hatalmának erejétől megrészegedve, szövetkezett az ocsmány egoismussal, a corruptioval, (Igaz! JJgy van! a szélsőbalon.) a kishitűséggel, az egykedvűséggel; ezek segítségével és hozzájárulásával akarja a magyar hazát eleven élő historicus emlékétől és emlékezetétől megfosztani. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) De bár ezen elemek segítségére siettek a t. ministerelnök úrnak: én mégis csodálkozom azon, a mondhatni emberi fogalmat meghaladó makacsságon, melylyel e törvényjavaslathoz ragaszkodik s azt keresztül akarja forcirozni. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Csodálkozom azon, hogy a hetek óta elhangzó meggyőző érvek és m eg ez áfol katlan alapos bírálatok után e törvényjavaslatot vissza nem vonja, holott mint államférfiúnak tudnia kellene azt, hogy azért, mert egy mesterségesen összealkotott többség és egy meghamisított közvélemény tán helyesléssel fogadja e javaslatot, azért az a javaslat, ha törvényerőre fog emelkedni, igazában szentesítve még sem lesz, mert csak az a törvény van valójában szentesítve, melyet az ország lelkiismerete, a nemzet erkölcsi és politikai közérzűlete szentesít; (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) tudnia kellene, mint államférfiúnak és mint magyarnak, hogy — istennek hála — a magyar nemzet szívéből őseitől öröklött, a szabadság iránt való szeretetét intézményei s joga iránt való változhatatlan ragaszkodását tintával kiirtani nem i lehet, (Tetszés a szélsőbalon.) Ennélfogva t. ház, azt hiszem, hogy a ministerelnök úr leghelyesebben cselekednék, ha meggondolva a fennforgó viszonyokat, ezen törvényjavaslatot visszavonná, mert ha e törvényjavaslathoz tovább is ragaszkodik, ez által csak makacsságát árulja el, (Úgy van! a szélsőbalon.) a makacsság pedig soha senkinek tekintélyét nem emelte, sőt igen alkalmas eszköz arra, hogy azt egészen lerontsa: míg ellenben ha nemcsak az általunk, e párt részé-