Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

521. országos ülés 1891. Julius Sán, pénteken. §4J különösen a 6) pontjába, mely azt mondja, hogy *az állam érdekébe ütköző«, mely olyan általá­nos kifejezés, ami alá minden oda magyarázható; már pedig arra szakaszt nem találok, hogy aminister ne kénye-kedve szerint magyarázzon. Továbbá azt mondja a képviselő úr: »Nincs-e ott az a paragraphus, mely a főispán felebbezési jogát megszorítja és csak közvédelem és tör­vénysértés eseteiben engedi azt meg ?« Ez a 46. § e) pontja. És itt ismét a mindenféle okok után találkozunk azon általános kifejezéssel: »vagy ha állami közérdekbe ütköznek«. De menjünk tovább, azt mondja a képviselő úr: »Nincs-e ott az a paragraphus, mely a köz­gyűlési tagok egy hányadának megadja azt a jogot, hogy bármikor követelhesse a főispántól a közgyűlés összehívását ?« Ez a 187. §. Ebben teljesen igaza van a t.képviselő urnak; de nagyon sajnálom,hogy nem fejtette ki, hogy ebben micsoda, önkormányzati, vagy közszabadsági vagy jogvédelmi garantiát lát, mert én a legjobb akarattal sem látom egyi­ket sem. Azt mondja továbbá a képviselő úr: » Nincs-e ott az a paragraphus, a mely a hivatalnokok ellenőrzése szempontjából magában a közigazga­tásibizottságban az autonómiának túlnyomó több­séget biztosít ?« Ezt utóbb fogom taglalni. Ezek után azt mondja a képviselő úr: »Nincs-e ott a paragraphus, a mely a köz­gyűlésnek is megadja azt a jogot, hogy a tiszt­viselők visszaéléseivel szemben a vizsgálatot magától a bizottságtól megkövetelhetik ?« Igenis itt van a paragraphus és elismerem, hogy a 190. §. Igaz, hogy a 190. §. 5. pontja közgyűlésnek jogot ád, hogy a közigazgatási bizottságot utasítsa, hogy valamely tisztviselő ellen fegyelmi eljárást indítson; de hát vegyük azt a paragraphust, melyre azt mondja a képviselő úr, hogy »nines-e ott« ? Hát bizony bátran azt mondhatom, hogy nincs ott, de ott vau a 217 — 226. §-ig az, a mi a közigazgatási bizottságra vonatkozik. Ezekből itt minket az utolsó 226. §. érdekel, és a 221. §. mely a szakosztályok elnökéről szól. T. ház! Igazán meglepő, hogy mennyire van itt az autonómiának túlnyomó többsége biztosítva. Míg ugyanis a másik két szakosztályban 2 — 2 kinevezetfctag áll szem­ben4—4 választott taggal; addig a fegyelmi választ­mányban két kinevezett áll két választotta] szem­ben, a kinevezett főispán döntő szavával az élén. És mondja a képviselő úr: »És nincs-e ott a köz­szabadság szempontjából az a paragraphus, hogy a meg nem szavazott adó behajtását és fel nem ajánlott újonczok felállítását a kormány még a saját maga által kinevezett hivatalnokaival sem hajtathatja végre'?« Igen ez ott van a 134. § ban, KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXV. KÖTET. de ott van mindjárt a kivételt tevő 135. §. De hát hol képzel a t. képviselő űr kormányt, mely a 135. §. esetén kivtíl meg nem sza­vazott adót és meg nem ajánlott újonczot követe]; én nem vagyok ilyen nézetben, hogy ez még nálunk is előfordulhasson. De ha mégis akadna ilyen kormány: azt hiszi a t. kormány vagy a t. ház, hogy a ki odáig ment, mint kormány, hogy egy jogtalan cselekedetet követett el már a rendelet kiadásá­val, hogy akkor a 26. §-ban adott hatalmával, az áthelyezési joggal, a fegyelmi eljárás meg­indításával, a rendbírsággal és felfüggesztés jogá­val nem hajtatja végre rendeletét? Meg vagyok győződve, hogy végrehajtatja. (Úgy van! a szélső­balon.) Ezek a szakaszok tehát igaz, hogy meg­vannak mind a törvényjavaslatban ; de épen azt igazolják, a mit állítottam, hogy abból az ön­kormányzati, közszabadsági és jogvédelmi garan­tiák hiányoznak. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal­oldalon.) Áttérek most, t. ház, beszédem második részére, a melyben egyes képviselő urak beszé­deivel akarok foglalkozni. (Hulljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Horvát Boldizsár t. képviselőtársam nagy­hatású beszédet mondott, mely a ház általános 'helyeslésében részesült, mert hiszen beszédének elejét, jóformán kétharmadrészét mi helyeseltük ezen padokról, a végét pedig a t. túloldal helyeselte. E beszédet megtámadni nem akarom, mert megvagyok győződve, hogy sokkal jobban csele­kedtem volna és ez a parlament politikai életé­vel is összefér, ha beszédének első részét fel­olvastam volna, mert nem vagyok képes job­ban megtámadni ezt a törvényjavaslatot, mint a hogy azt megtámadta a t. képviselő úr beszéde. De nem támadom meg beszédének másik részét sem azért, mert én a t. képviselő úr consequentiáját megérteni nem tudom. A t. kép­viselő úr ugyanis hosszú beszédében meg­támadja a hosszú törvényjavaslatot azért, a mi abban foglaltatik; a végén pedig mégis el­fogadja azt azzal a hozzáadással, hogy nem hiszi, hogy a részletekben változás történjék azon; de elfogadja azért, a mi abban nem foglaltatik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ehhez hasonlóan vannak többen, a kik ily consequentiával nemcsak elfogadják, hanem erősen támogatják is a törvényjavaslatot. így például Dárday Sándor t. képviselő úr, a ki előadója volt e javaslatnak a bizottságban, hogy mily nézettel volt a közigazgatás államosításá­ról, legyen szabad felolvasnom. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom