Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

236 521. országos ülés 18M. Jnllns 3-án, pénteken. ezt a kifejezést; azt sem tudom, hogy ezen megbízhatlanságot miképen értelmezik; de mivel a túloldalról tétetett ezen kijelentés, azt úgy magyarázom ; hogy az állam nem mer bizalmat helyezni a választott tisztviselőkbe talán a subordinatio hiánya miatt, vagy talán, hogy megengedik magukat vesztegetni? T. ház! Mióta a minősítési törvény megvan, mást mint qualificatioval bíró embert nem lehet megválasztani, elmozdítani is megint csak a kormányhatalomnak van joga végérvényében. A kormány megindíthatja a fegyelmi eljárást, azután ez folyik tovább az apjjellátákkal a legfelsőbb fórumig, a kormányig, a ki az illető tisztviselőt állásából elbocsáthatja. A főispán kinevezett ember, a főispánnak intézkedéseit pontosan teljesítik az alárendelt tisztviselők, még a gondolatát is kitalálják, annyira igyekeztek kedvébe járni, kivált a választási ügyekben. Ha tehát a megbízhatatlanságot másképen nem értették: akkor csakugyan igazolatlannak látom a vádat, mert a megyei tisztviselőket a főispánnak és a ministernek teljesen hű, jó és megbízható egyéneiként ismertein mindenkor. De a községnél akarok maradui, hanem erről is kellett szólanom, mert összeköttetésbe kellett hozni ezt a két dolgot, hogy egy egészben lássuk a képet. A községeknek az 1871-ki törvény adott egy kis jogocskát, a mit autonómiának neveztek. Sajnos, hogy a rendezett tanácsú városok, a kis falvacskákkal teljesen egyenlő jogban részesültek; de a mit adtak, az is nagyon szép és jó volt: nevezetesen, hogy a saját képviselőtestületei candidálták az elöljáróságot. A bíróválasztásnál, igaz, ocla rendelte a törvény a szolgabírót, de a eandidálási jog a községé volt, a választás joga pedig az egyeseké. Az 1871-ki törvény szerint a fegyelmi ügyekben határozati joga is volt a községnek és többször használta is azt, de azért az államnak főfelügyeleti joga nem csorbult, mert fel lehetett, vinni a ministerig. És mi történt ezzel a szép autonómiával? 1871-től gondolom 1876-ig volt érvényben ez a két szakasz. Ha jól emlékszem, az 1876. V. tcz. ártott meg ezeknek a szegény paragraphusoknak. De nézzük, hogyan vannak e tekintetben osztrák és steyer szomszédaink, mert sokkal közelebb vannak, mint például Flandria; jártam oda többször és mert úgy is kölcsönös számolgatásunk van mindig Ausztriával, talán egy kissé jobban is belevág a mi sajátságos állapotainkba, mint hogyha messze idegen földről hozunk fel magyarázatul oly dolgokat, melyek a mi talajunkban nem igen díszlenek. Hogyan van Ausztriában a községi rossz autonómia ? Először is szabadon választja a község bíráját, a nélkül, hogy akármiféle Beamter ott csak meg is jelenhetne, kivéve a verekedés esetét, mikor a csendőrök közbelépnek. Végignéztem azokat a választásokat, de semmiféle civil drabantok olt nem jártak, sem kicsinyek, sem nagyok. (Derültség a szélsőbalon.) Ez szabad választás, :ez gyönyörű autonómia. A választást azután a község egyszerűen bejelenti a Bezirknél. Nálunk ez nincs így; nálunk administrationalis kötelességük van ezen községeknek, joguk nincs. Ott kezében van a rendőri büntetés joga. ítéletet hoz, saját czéljai javára büntet, önhatalma körében, természetesen a fölebbezés megengedésével. Minden 3 — 7 kerület élén áll egy-egy Bezirkshauptmann; ez körülbelül egyenrangú a mi alispáni állásunkkal ; de semmiféle választásba bele nem avatkozik. A képviselőválasztás ott egészen új, fiatal és az absolutismus fénykorában született és mégis milyen szép ott a választás, mily nagy a szabadság. Nem hittem, hogy ezek az emberek oly nagy szabadságban részeltetik azokat, a kik tömegesen gyakorolják a legszebb hazafiúi jogokat. Kihirdetik, hogy ő Felsége ekkortól fogva megengedte a választásokat és ekkor meg ekkor nyílik meg az országgyűlés. Mihelyt ez megvan, a választást kihh-detik és azon időközben bárki mehet, a merre neki tetszik, beszélhet, a kivel tetszik, mondhat, a mit akar, sem a Kreishauptmannak, sem a zsandárnak, sem a falu bírájának, sem másnak ahhoz semmi köze nincsen. Minálunk odahaza akárhová kimegyek a választás alkalmával, 24 órával előbb beszélnem kell a szolgabíróval, ha az ő hivatalos székhelyén jelenek meg; ha pedig nem ott, úgy 24 órával előbb a falu bírájánál kell írásban bejelentenem és erre ma-holnap közjegyzői okiratot kell kiállítani, mert talán elmesterkedik a nótát, hogy csak 23 órával előbb történt a bejelentés. Hogyan van, hogy ott — a német atyafiaknál — szélesebb alapon nyugszik a szabad választási jog, mint nálunk? Sajnálattal kell mondanom, e tekintetben mindinkább megszorítják a szabad mozgást, mintsem hogy tágítanák. De a mi engem arra indított annak idején, hogy ezeket a tanulmányokat megtegyem, az, hogy igen sokat adtam minden létező törvényre s azt hittem, hogy ennek a törvénynek szava szentírás és végre kell hajtani, ha a törvényt megalkották és ennek meg is kell állani. És látjuk, hogy történnek sérelmes dolgok és pedig leginkább nagyobb lélekszámmal bíró községekben, hol a vármegyék részéről a szolgabírák szoktak bénítólag beavatkozni, megtudandó, hogy miképen kell oda olyan bírót megválasztatni, a ki majd képviselőválasztás alkalmával segítségére lesz neki, hogy ő a főispánnak kedvére lehessen. Akkor a legnagyobb ingerültségek