Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

521. országos fllés 1891. Julius 8-án, pénteken. 2S7 szoktak uralkodni, mert a községi választás a törvénynyel határozottan ellentétes véget ér, még ha appelíáták során is. És itt kénytelen vagyok egy esetre vonatkozólag felolvasni valamit, (Halljuk! Halljuk!) mert ezen eset mintha sejtette volt már a következő 1886-iki törvény létrejöttét, mely a korábbi paragraphusokat azután szépen meg is gyöngítette. Egy választás ellen felfolyamodás adatván be a törvényhatósághoz, a törvényhatóság elutasította a folyamodókat, helybenhagyván a választást. Ekkor pedig feljött az ügy a magas ministeriumhoz s a következő indokok képezik a panaszolt eljárás szövegét: (olvassa): »A tekintetes törvényhatóság a reánk nézve sérelmes határozatát azzal indokolja csak, hogy »hárman lettek ugyan kijelölve, kettő visszalépett s így az egyedül maradott jelöltet egyhangúlag megválasztottnak kellett tekinteni« ; s még csak azon indok fordul elő: hogy »csak egy jelölt maradt, névszerinti szavazás szüksége több pályázó hiányában fenn nem foroghatott«. Ezen érvek alapján az általunk törvényellenes módon eszközöltnek jelzett választást megerősíteni már csak azért sem lehetett, mert nem áll a tk. törvényhatóság azon indoka, hogy »több pályázó hiányában stb.«, minthogy minden állásra hat és hat pályázó volt, mit a képviselőtestííletijegyzőkönyv isigazol; és miután az 1871 : XVIII. tcz. 78. §-a rendeli, hogy ha van jelentkező, minden állásra három kijelölendő; ez esetben pedig mindenik állásra hat jelentkező volt: ennélfogva, ha kettő visszalépett; akkor ezen kettő helyét — a törvény-biztosítottá választási jog tiszteletben tartása mellett — a még jelentkezve lévő háromból lehetett és kellett volna a képviselőtestület többségének kijelölése szerint választás alá bocsátani. Ennélfogva a választás szabálytalansága végett emelt panaszunk alaposságát a fent idézett indo kolásában maga a tek. törvényhatóság elismeri, mert hogy háromnál több jelentkező nem lett volna, azt az íratok közt fekvő hiteles kijelölési jegyzőkönyv, mely 1881. deez. 29-én délután 5—7 közt vétetett fel, fényesen megczáfolja. Hogy pedig a névszerinti szavazáskérést a szolgabíró úr csakugyan megtagadta — habár ezen cselekményét a jegyzőkönyvbe be nem vette is — az mégis való s kétséget kizárólag be fog bizonyíttatni a választás elleni felfolyamodásunkban kért vizsgálat alkalmával, mit különben, mint jó lélekkel hiszszük, a szolgabíró úr maga sem fog tagadni.« Ez így megy tovább, de nem akarom untatni a t. házat annak egész felolvasásával. Annyit megérthetünk belőle, hogy habár hat jelentkező volt, még sem lehetett választani; mert először is a hat közül hármat kihirdettek, kettővel beszélgettek, mikor pedig választani kellett, azt mondta a tisztújítást vezető szolgabíró, hogy két jelölt visszalépvén, ezt az egyet megválasztottnak jelentem ki. S ezt 300—400 választó előtt jelentette ki. Az ügy feljött a ministeriumhoz s hogy veszendőbe ne menjen egészen a nyoma, nagyon termeszttes, hogy a felfolyamodás elutasításával a megye határozata annak indokaiból jóvá hagyatott. Meg is lehet ezt találni 50961/1882. szám alatt. De erről nem panaszkodom tovább. Különös összefüggése van azonban ennek a dolognak az 1876-iki törvénynyel, minthogy megérezték már akkor, hogy a candidationalis jogot miért kell elvenni a községtől. Azért, hogy ha felfolyamodást adnának be ott, a hol a főispán érdeke megkívánja, a szolgabíráknak meg kell tenni mindent arra nézve, hogy a községekben hatalmukat erősítsék és ezzel nyomják agyon a községi autonómiát. Ebből következik aztán az, hogy a szolgabíró, a ki eljárt és a főispán protectioja mellett roppant szolgálatokat tett, eljárását szépen helyben hagyták minden fórumon. Azután következett az a törvény, mely eltörölte a községi képviselőtestületnek candidationalis jogát is. Ma már mit csinál a szolgabíró ? Gandidál, ha tetszik neki egy, két, három egyént — a mi most már nagyon kényelmes, mert most maga jelenti be a közgyűlésben és szép, buzdító, hazafias beszédet tart, hogy mekkora jogot gyakorol a választóközönség és kéri, hogy higgadtan és okosan meggondolva járjanak el — és végtére, mikor rákerül a sor a választásra, azt mondja: candidálom A, B és C-t és h,i meg akarják választani B-t és foly a küzdelem, akkor azt moudja: csak hallgassanak szépen, mindjárt meglesz; és végre kijelenti, hogy miután B és C visszaléptek, A-t ezennel megválasztottnak jelentem ki. Es ígj kisebb-nagyobb községeknek és nem rendezett tanácsú városoknak oly tisztviselőket is kötnek a nyakukra, a milyen csak tetszik, hogy ezzel kedveskedjenek a főispánnak. A szolgabíró uraknak legnagyobb részét a választási idő alatt, az igaz, a választás körüli gond és utánjárás veszi igénybe. De az előtt még titkolni szerették, ha valami csóvintást tettek és az még nagyon szép volt, mert oly dolog az, a miért pirulni kell és szegyeim való. Ezek még jó idők voltak; de utóbb, midőn a ministeiium aláírásával küldetett minden községbe hirdetmény, a melyben azt mondták, hogy nem szabad a köztisztviselőknek beavatkozni a választásba: egy szekéren hordta a korteszászlót a szolgabíró s két annyi példányban ugyanazon a kocsin hozta a ministeri tiltó rendeletet s akkor, mikor pandúrjaival kifüggesztette azt, hogy nem szabad ám a tisztviselőknek