Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-521

521. országos Illés 1891. Julius 8-rtn, pénteken. 235 lehetne. Nem valami külországi tudós könyvtárából, hanem negyvenéves tapasztalásom és hazánk történelméből merítem ezen állításomat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ország szélén lakó ember vagyok és két megye területén vagyok ismerős: Vas és Zalamegyék területén, a melyek együtt egy kis országot képezhetnének, a mi gyár birodalomnak V« 3-ad részét; Ausztriával és HorváTörszággal határosak és bennök mindenféle nemzetiségi faj meg van, úgy hogy kis kiadásban az egész ország képét mutatja. Ha harmincz-negyven év alatt az ember megfigyeli, hogy mennyire fejlődött a községi autonómia, a mely nélkííl jó állami vagy megyei közigazgatás nem képzelhető s a mellett, a mit láttam, az annál inkább örvendetes, mert a magyar állameszme fejlődésére mutat". De el szoktam látogat,ii a szomszéd Ausztriába is, hogy lássam, milyen ott az eljárás abban a nem alkotmányos államban. Jártam ott Bach idejében, jártam azután is, mikor ők is valami darabka alkotmányt kaptak. Most is minden évben párszor átmegyek, nem elégszem meg azzal, hogy a >Verordnungsblatt«-ból olvassam, hogy mit esinálnak ott, hanem ha valami érdekes momentum fordul elő, oda megyek, hogy saját szemeimmel és közvetlenül győződjem meg arról, hogy mit csinál ott a Bezirkshauptmann és hogy működik a községi autonómia, mert alkotmányosság tekintetében előttünk úgy

T ismeretesek, hogy száz évvelhátrább vannak, mint mi: és mindig szomorú tapasztalatokkal kellett onnan visszajönnöm, mindig szégyeneinem kellett magamat, mikor az első magyarországi faluba visszatértem, mert itt a községi autonómiának mindenféle módon való összetépését észleltem ; míg ott, a? alkotmány nélküli Ausztriában, a legautonomabb módon való eljárást kellett látnom. Mi történt a mi községi autonómiánk dolgában ? A mint tudjuk 1861-ig részint a Baeh-féle uralom, részint azt megelőzőleg az 1848. előtti szokások állottak fenn; 1861-ben jött egy kis pausa közbe; akkor minden szabad volt 8 —10 hónapig, de ily rövid idő alatt nem lehetett sokat alkotni, mert jött utána mindjárt 1861. október végével az új korszak, a provisorium — második provisorium volt már ez — a mikor olyan formán lettek berendezve a megyei hivatalok, mint a hogyan e törvényjavaslatban most van. Azelőtt Baeh uram máskép cselekedett, mert átvette az elnevezéseket megelőző collegájával együtt; voltak megyei főnökök, megyei biztosok, járási biztosok, albiztosok, stb.; 1861-től 1867-ig megtartották a magyar hangzatos ezímekct, de a tisztviselők kineveztettek. Ezt az időt is átéltem és ennek a községi autonómiára való hatását folyton figyelemmel kísértem. Meglehetősen békét hagytak a községek természetadta jogainak. 1867-ben, midőn megtörtént a kiegyezés, első feltételííl azt kötöttük ki, hogy ő Felsége többi országainak alkotmányt adjon, mert nem alkotmányos országgal Magyarország egyeszséget nem köthet Fennen hirdettetett tehát ezeréves alkotmányunk ; a magyar korona alá nem tartozó népeknek pedig ő Felsége egy kis ajándékalkotmányt adott. Azon kis alkotmányban nem láttam visszaesést, megmaradt máig úgy, a mint volt, kinevezési syshtemával, de a községek autonómiájának érintetlenül hagyása mellett. Mi történt nálunk ? 1871-ben meghozatott a községi törvény, mely a községek autonómiáját revisio alá vette és azoknak, bár kissé megszorítva, erőt, hatalmat adott. Ezen törvény végrehajtása a vármegyék körébe tartozott, a szolgabírói állás akkor még qualificatiohoz nem volt kötve. 1871-ben, midőn az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatott és az esküdttársi intézmény megszűnt, az esküdttárs helyett egy írnok adatott a szolgabíró mellé a vármegye költségére. Az írnok ezíme később átváltozott szolgabíró-segéddé, de a szolgabíró fogadta fel és bocsátotta el úgy, mint akárki a kapusát. Utóbb a szolgabíró-segédek, hogy tekintélyük nagyobb legyen a faluban és a nem rendezett tanácsú városban, segédszolgabíráknak hívattak, de csak czímleg voltak azok. Végre hoztak egy törvényt, a mely megint csak azoknak a törvényeknek segítségére sietett, a melyek időközben autonómiánkat rontották és ebben a törvényben megalkottak egy olyan »nesze semmi, fogd meg jól«-félét, a mely szerint már most volt írnokból avancirozott segédszolgabíró és voltak többen nem qualificált szolgabírók: tehát legyenek a szolgabírókból főszolgabírók, azután mások legyenek szolgabítók. Fizetésemelést azonban nem kaptak; elégedjenek meg a titulussal. Természetes, hogy az ily nagy czímet nyert embernek nagyobb úrnak is kell lennie, több dolgot is sóztak a nyakába. A tisztviselők anyagi viszonyai, melyek az ily üres czímek osztogatása által előálltak, igen különböző eredményt mutattak fel. Voltak, a kik családi vagyonukat költötték el, mert Iris fizetésüket kellett pótolniok; voltak, a kik szerényen és szegényesen megéltek, semmijük sincsen ; de iunerek azután olyanokat is, a kik szép vagyont szereztek (Úgy van! a szélső baloldalon.) és most nagy nyugdíjat is húznak és mindig a legkedvesebb emberei voltak a főispánnak. Nem tudom, ki mondta, de talán többen is említették t. képviselőtársaim közül a túloldalról, hogy erre a törvényjavaslatra azért is nagy szükség van, mert a megyei tisztviselők megbízhatatlanok. Nem tudom, helyesen értettem-e 30'