Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

612. országos ülés 1891. jnnins 23-áti. kedden. 17 »A mi továbbá a kamatgarantiát tettleg igénybevevő vaspályáink állami kezelés alá vételének forgalompolitikai s ez által közvetve nemzetgazdászati előnyeit illeti: e részben elégséges az egységes kezelést a mostani széthúzó külön s részben ellentétes érdekeket képviselő és szétforgácsolt társulati kezeléssel szembe állítanunk...* stb. »De az állam ekkép 140 mértföld hosszú vonal helyett mintegy 500 mértföld hosszú kiterjedt hálózat fölött rendelkezvén, a még fenmaradó bármi hatalmas magánvasútak, saját érdekükben is, bizonyára óvakodni fognának az állammal újat húzni s a mostani viszonyok mellett a kir. vasútakra nézve, az általam kifejtett rendszer mellett azonban egyedül önmagukra ama magánvaspályákra nézve ruinosus concurrentia-harczot folytatni« stb. »A mi már most a mi vasútaink csoportosításának a kérdését illeti: én azt hiszem, hogy a mai viszonyok között az állam újabb megterheltetése nélkül nehezen akadna erre vállalkozó; mi pedig nem vagyunk jelenleg abban a helyzetben, hogy garantirozott vaspályáink sokoldalú szükségleteit még egy újabbi hitellel is szaporíthatnánk. »S másrészről forgalompolitikai tekintetben mi lenne ama csoportosításnak a következménye? Az, hogy néhány új hatalmas vasúti társulatot teremtenénk s így csak szaporítanánk azon vasúti hatalmasságaink számát, a melyekkel eddig sem birtunk«, stb. » .... A garantirozott vaspályákat saját kezelés alatt tartó államnak pedig a pénzügyi viszonyok jobbra fordultával c^ik egy lépést kell előbbre tennie s ezen vaspályák végleges beváltásával, complikált vasúti kérdéscink legnagyobb része gyökeres megoldást nyerendett. (Helyeslés.)« Ezen, az 1875. évi november 12-ki ülés ben tartott beszédemnek az államvasúti rendszer behozatalára s ezt ozélzó első lépésként a.z állami kamatbiztosítást tényleg igénybe vett vasútainknak állami kezelés alá vételére vonatkozórészétaz akkori képviselőház általános helyes léssel fogadta s noha nem akarom ebből következtetni azt, mintha azon beszédemnek a következménye lett volna az azon időtől fogva a magyar kormány által következetesen folytatott vasútállamosítási politika; de annyit, azt hiszem, tán mégis vindicálhatok magamnak, — én, a ki a képviselőházban az első s egymagam törtem lándzsát az időben az államvasúti rendszer mellett s a kinek a szavára akkor, lévén én akkor még kormánypárti ember, az intéző körök is tán jobban hallgattak (Derüllség.) — Mondom, annyit tán mégis vindicálhatok mag unnak, hogy azon akkori felszólalásom némi csekély részben tán szinte hozzájárulhatott, a magánvasúti rendszer KEPVU. NAI'LÓ. 1887- 92. XXV KÖTET. és az államvasúti rendszer között ingadozott akkori kormányunk abbeli elhatározásának a megérleléséhez, hogy a magánvasúti rendszer elvének a feladásával, az államvasúti rendszert inaugurálja; a mely államvasúti rendszer kitartó követése mellett szerencsésen odáig jutottak ma a dolgok, hogy az 1875. évben csakis 1.065 kilométert kitett magyar államvasúti hálózat, ma már, az osztrák-magyar államvasúti hálózat megváltása folytán, 7.151 kilométer kiterjedésre emelkedett, ide nem számítva a kir. államvasutak által kezelt terjedelmes vicinális vasriti hálózatot. S itt, t. képviselőház, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy abban, hogy az 1875 ki kritikus évben és a reá következett években a magyar kormány az államvasúti rendszer mellett szilárdul és állhatatosan kitartott: abban — miként ez a jelen vita folyamán is kiemelve lett — nagy érdeme van a képviselőház jelenlegi mélyen t. elnökének, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a kinek mint akkori közmunka- s közlekedésügyi ministernek, ezen, egyedül csak az ország erdekeit szem előtt tartott vasúti politikája miatt, nem egy keserűséget kellett abban az időben megérnie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az általam ismertetett előzmények után, t. képviselőház, azt hiszem, hogy én specialiter feljogosítva érezhetem magamat az igen t. kereskedelemügyi rainister úrhoz — sajnálom, hogy nincsen jelen — azt a kérést intézni, a melyet beszédem elején jeleztem s a melyet most előterjeszteni fogok. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérésem pedig abból áll, hogy az igen t. kére kedelemügyí rainister úr az általa oh niesterileg tökéletesített magyar^ állam vasúti rendszernek adja meg a betetőzését is. Ezen betetőzést még nem képezi az osztrákmagyar állainvasúttársaság magyarországi vonalainak a megváltása — a mint ezt a t. közlekedésügyi bizottság beterjesztett jelentése is tévesen hiszi — mert e betetőzés csakis azzal lesz foganatosítva, ha az igen t. kereskedelemügyi ministcr úr a déli vasút magyarországi hálózatának a ni i gyár állam által való megváltását is eszközölni fogja s ezzel a Magyarországon levő utolsó vasúti potentáttal is leszászámolt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És itt alkalmam lesz a magán vasúttársúlati kezelésnek a jelen vita folyamán olyannyira magasztalt kellemességeiből egy kis ízleltetővel szolgálta. A déli vasút, az ő 701 kilométert tevő magyarországi hálózatával, mint egyik legrégibb magyarországi vasút, a korábbi évtizedekben teljesen megfelelt forgalompolitikai, közgazdasági és culturalis missiojának. Azonban, mióta a mind nagyobb kiterjedést vett magyar állam8