Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

520. országos ülés 1891. július 2-án, csütörtökön. 223 megérdemli. Az a hazafias, hősies küzdelem, a melyet különösen mint a törvényhozás factorai, kifejtettek a szabadság védelmében, a nemzetet örök hálára kötelezi és még magyar ember él, e kegyelet, ez intézmény iránt kihalni nem fog soha. És a megyék azon hősies önfeláldozása, a szabadság iránti törekvése még ma is fennáll. Ezt bizonyítja az, hogy midőn belátták, hogy az államérdekű közigazgatási ügyek ellátása, azoknak a haza javára czélzó összhangzatos egysége és czéltudatos vezetése a kormány kezében teljesen biztosítva van és csakis itt van bizto sítva: akkor saját hatáskörük önző féltékenységével szakítva, önmaguk támogatják a kormányt hazafias szellemű feliratokkal ennek létesítésében. Egyébiránt korántsem állítom, sőt kizártnak tartom, hogy ez utóbbi jelenség indokul szolgálhatna arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjuk. Nem, t. ház, mert én azon érveket, melyek valamely törvényjavaslat ellen vagy mellett felhozhatók, minden külbefolyástól menten kívánom mérlegelni s azért kivűlről jövő bármely befolyást — nyilvánuljon az akár ellene, akár mellette — nem fogadok el. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a t. ház türelmét igen sokáig igénybe venni, csak egy pár történeti adatra vagyok kénytelen reflectálni, melyek a vita folyamán felhozattak s a melyeket én kissé túlzottaknak találok. (Halljuk!) Nevezetesen Eötvös Károly t. képviselőtársam egy pár adatára kívánok reflectálni, mert ő igen terjedelmesen foglalkozott a vármegye történetével s mivel a jelen perczben én is igen fontosnak tartom a megyék történetének szellőztetését. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja t. képviselőtársam, a mi különben nagyon lényegtelen, hogy az országgyűlésnek az a szervezete, melynél fogva a vármegyék választják bele a követeket, tehát a választási jog ezen gyakorlata 1267 óta soha megszakítva nem volt. Mihelyt 1848-ra útidnak, midőn a parlamentaris kormányforma behozatott, ezt már így mereven nem állíthatjuk. {Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Eectificálni akarom képviselőtársam állítását, mert ez a választási jog 1267 óta igenis sokszor meg volt szakítva. Tudjuk, hogy IV. Béla alatt az 1267 : VIII. törvényczikk létrejött, de már utódai V. István és IV. László alatt nem tartatott rendi, hanem tömeges országgyűlés. Thaly Kálmán: Később is sokszor megszakíttatott! Gulácsy Dezső: Igen, később is, hogy többet ne említsek, ott van az 1523 iki hatvani tömeges országgyűlés. A király ugyanis nem akarta szentesíteni a törvényt és mi lett belőle'? Megtartatott a tömeges országgyűlés. Azon történeti adat tehát, a melyet felhozott, nem áll, mert a választási jognak gyakorlása sokszor meg volt szakítva. (Úgy van ! jobb felől.) De lényegesebb az, hogy t. képviselőtársam azt állítja, hogy a megyék választási joga a XIII. században veszi eredetét. Eu a történeti adatokat ugyan csak úgy általánosságban, dilettantismusból ismerem, de mégis azt tartom, hogy ez be nem bizonyítható. Különben úgy vagyok t. képviselőtársam beszédével — nagyon sajnálom, hogy nincs jelen — hogy adatai s azon tételek, melyeket felemlített, midőn azokat végig hallgattam s elolvastam, tökéletesen igazaknak tűntek fel; de hogy azok egészen igazak legyenek, ehhez nem kell egyéb, mint hogy saját ismereteimet hagyjam cserben, mert ha azokat követem, nagyon összezsugorodnak állításai, a menynyiben állításával szemben azt tapasztalom, s ez határozott meggyőződésem, hogy a megyék abba a széles hatáskörbe, melylyel 1848-ban, a mely év fordulópont, bírtak, fokozatosan fejlődtek bele s azt a hatáskört fokozatosan nyerték el. {Úgy van! jobb felöl.) Az 1486: LX. t -ez. csak annyit mond a vármegyékről, a melyeknek elnevezése a régibb okmányokban és törvényekben mindenütt előfordul, hogy a királyi felség a világi és egyházi főrendek meghallgatásával egy főispánt állít a megye élére és ezen főispán tartozik azon megyéből és nem máshonnan valamely jeles férfiút a vármegye nemesei közül alispánná választani. Az 1504: II. t.-cz. a választást a főispán egyedüli hatáskörében hagyja, de már a vármegyék hozzájárulását is kiköti. Ugyanazon évszázadban az 1548 : LXX. t.-cz. már tovább megy egy lépéssel és az alispán kinevezési jogát megosztja a főispán és a vármegye, közt, a mennyiben azt mondja, hogy nem maga a főispán nevezi ki, hanem »cum consensu totius comitatus«. Ez tehát már azt jelenti, hogy a választási jog meg van osztva. Azután egészen 1723-ÍR' én a vármegyék választási jogáról törvényt nem ismerek. Azonban már 1723 ban a választási jog véglegesen és egyedül a vármegyékre lett ruházva. A főispánn ik pusztán csak jelölési joga maradott meg. Ebből tehát én részemről világos képét látom annak, hogy a választási jogkör fokozatosan fejlődött egész 1848-ig, és hogy az a dolog természete szerint fokozatosan és folyvást erősbűit. (Úgy van' jobb felöl.) Azt mondám, t. ház, hogy 1848. forduló pontot képez. Nagyon természetes, mert hiszen mi volt a vármegye hatásköre 184S előtt V Nagyon jól tudjak, hogy 1848 előtt a vármegye fölött közvetlenül állott a helytartó tanács, a mely senkinek som volt felelős és a cancellari i, mely az akkori udvarnak nagyon is felelős volt.