Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

224 520. országos ftlés 1891. Julius 2-án, csütoYtSkön. Magától érthető tehát, hogy a vármegyék hatáskörüket fejleszteni, öregbíteni akarták; azonban 1848-ban, mihelyt az ország kormányának képviselete egy — a nemzet akaratából létesült — testületre, a parlamentre ruháztatott: a vármegye hatáskörének, azon vármegyének, a mely ezelőtt a törvényhozást gyakorolta, meg kellett változnia. Hogy egyebet ne mondjak, a törvényhozás tagjainak utasítása eo ipso megszűnt. Hogy ezen hatáskör csökkenése a bekövetkezett időnek folyománya volt, azt Eötvös Károly t. képviselőtársam maga is elismeri, a midőn némely igen lényeges hatáskörnek, így a közadók és az igazságszolgáltatás kezelésének elvonását maga is helyesnek tartja. Eötvös Károly t. képviselőtársam azonban tovább megy s avval végzi beszédét, hogy még a vármegyének most meglevő hatásköréből is igen tetemes részt el kíván vonni. A különbség a törvényhozás eddigi eljárása, valamint a törvényjavaslat és a t. képviselő úr álláspontja közt az, hogy a t, képviselő úr elkívánja vonni azon hatásköröket, a melyek a magánjoggal kapcsolatosak, a törvényhozás és a javasbit pedig azokat, a melyek nem kizárólag territoriális érdeknek, hanem az egész nemzetet, a nemzet összkormányzatát érdeklik, a kormány kezébe helyezi. (Helyeslés jobb felől.) Ebből, t. ház, én csak azt akarom kihozni, hogy valamint minden intézménynek, rigy a vármegyének is a kor kívánalmaihoz való alkalmazása elől kitérni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) Egyébiránt én még avval sem vagyok tisztában, hogy vájjon a t. túloldal általában kíván-e javítást s hogy szükségét látja-e annak közigazgatásunkban ¥ Hiszen hogy megint Eötvös Károly t. képviselő úrra hivatkozzam, ő a vármegyei rendszert úgy, a mint az ma van és abban első helyen a közigazgatási bizottságot őrült intézménynek nevezi. (Derültség jobb felől.) Beláthatja mindenki — így kiált föl beszédében — hogy a jelenlegi rendszer mellett becsületes administratio, megbízható tisztikar nem létezhetik. És mégis ugyanő ugyanazon beszédében ugyanaz nap azt mondja, hogy nem látja át, hogy a nemzet akarata ne érvényesülne, hogy a törvények végre ne hajtatnának. Én őrült intézményekkel, becstelen administratióval, megbízhatatlan magistratussal, törvényt végrehajthatónak nem képzelek és hogy ez legyen a nemzet akarata, hogy a nemzet ilyeneket csak el is tűrjön, azt visszautasítom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt, t. képviselőház, ezeknek bebizonyításával a t. képviselő úr adós is maradt, mert azok, a miket ő különösen a közigazgatási bizottság őrült voltának a bizonyítására hoz fel, én ezt felismerni nem voltam képes, legfeljebb annyit látok benne az én nézetem szerint elfogadhatónak, hogy pipa- és szivarfüst mellett tanácskoznak. Jól van, ezt az érvet magamévá teszem; de a többit visszautasítom. (Helyeslés jobbról.) Hogy rövid legyek, csak egyet kívánok még felhozni. A t. túloldal, de mindenki ezen házban és a házon kivül is elismeri és nem vonja kétségbe senki, hogy a mostani tisztikar erején felül megfeszített munkaerőt fejt ki, mert kevés a létszámuk. Azt is elismeri mindenki, hogy rosszul van fizetve. És, t. ház, az a túlsó oldal, az a párt. a mely e választási rendszer fen tartását követeli, mivel fizeti ezeket a tisztviselőket? Azzal, hogy feláll Eötvös Károly t. képviselő úr és tart egy igen nagy hatású beszédet; hogy feláll TJray Imre képviselő úr és tart még egy nagyobb hangú beszédet. De miben culminál mind a kettő? Abban, hogy ezt a magistratust, az egész ország tiszti karát a nemzet színe előtt, Európa hallattára, itt e parlamentben elmondja mindennek, rárak minden vádat, csak azt nem, a mi tisztességes. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Thaly Kálmán: Hiszen Szalavszky is ezt mondta! (Félkiáltások jobb felől: Nem áll!) Gulácsy Dezső: Szalavszky t. képviselőtársunk épen Lits Gyula t. képviselő úr ily értelmű felszólalására rectificálta szavait. (Igaz! jobb felől.) Kifejezte azt, hogy ő ezt nem mondta, általában nem is mondta, hanem hogy azt állította, hogy vannak és lehetnek. (Derültség a szélső baloldalon.) ^EA7,ZQ\ fizet tehát a t. túloldal, mert a mikor Eötvös Károly t. képviselőtársam azon szavakat, a melyeket idéztem, elmondta, a t. túloldal általános helyeslésével találkozott. Én arra, hogy a nemzet megtámadott magistratusának védelmére keljek, megbízva nem vagyok; hanem mint a parlamentnek szerény tagja, kötelességemnek tartom a magam részéről ezt az insinuatiot és megtámadást határozottan visszautasítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Egyébiránt a t. túloldal részéről épen nem újság, hanem — és itt kijelentem, hogy ezt nem mondom az egész pártra — különösen a választási idők alkalmával megszokott kifejezés az, hogy a tisztviselők ingyenélők, a kiket a kormány csak azért tart, hogy a szegény népnek véres verejtékével megkeresett kenyerét legyen, a ki meg egye. (Ellenmondások a szélsőbálon.) Csatár Zsigmond: Ki mondta? Tessék bebizonyítani! Gulácsy Dezső: Nagyon sokan mondták. Még sajtójuknak egy része is állította azt. (Ellenmondás a szélsőbalon.) Csatár Zsigmond: A ki mondta, nem tisztességes ember! Elnök: Csatár Zsigmond képviselő urat