Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

214 520. országos Més 1891. }nlins 2-4n, csütörtökön. mása szempontjából felakar szólalni, mielőtt megkezdené a beszédét, odamennek hozzá jobbról és balról s azt mondják: minek szólsz, hiszen az állandó választmány e felett már határozott. Kár itt vitatkozni; további felvilágosítás itt nem kell, jó az állandó választmánynak a határozata. Ide jutottunk mi, ennyire sülyedtek közigazgatási állapotaink. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Valóban itt volna már az ideje, hogy ezeken a bajokon valamiképen segítsünk. Szerintem tehát első sorban kötelessége volna az igen t. kormánynak gondoskodni arról, hogy a vármegyéknek régi dicsőségét helyreállítsa, (Úgy van! szélső baloldalon.) Előttem ezen törvényjavaslat úgy tűnik fel, mint egy szekér, a mely azonban csak négy kerékből áll, meg egy tengelyből, a melyet hosszabbra vagy rövidebbre lehet nyújtani; de az oldalak, meg az ülések, szóval az alkatrészek, a melyek a szekeret teljessé és használhatóvá teszik, hiányzanak róla. Ezen törvényjavaslattal sem lettek beterjesztve azok a törvényjavaslatok, a melyek evvel szoros összefüggésben vaunak s a melyek nélkül ezen törvényjavaslatot, véleményem szerint, még csak tárgyalni sem lehet, még pedig akkor sem, ha már bírjuk a kormánynak egy bizonyos nyomatékos nyilatkozatát, a mely némelyek előtt rendkívül nagy sulylyal bír. Sajnálom, ezekkel az urakkal egy véleményen nem Jelietek, mert csupán feltevésekre, ígéretekre jogot, pláne ilyen nagy nemzeti jogot alapítani nem tudok s ezt semmiféle garantiának el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vagy talán azt látta a t. kormány, hogy az esetre, ha mindezen törvényjavaslatok egyidejűleg terjesztetnek elő s vétetnek tárgyalás alá, hogy ez a saját pártjában is rossz vért szül, vagy talán bizonyos bomlasztó hatással lesz és csupa óvatosságból járt el úgy, mint az orvosok szoktak eljárni, hogy kis pilulákban adják be az adagokat, nehogy a patiensek egészségükben valahogyan kárt szenvedjenek. (Tetszés a szélső baloldalon.) Jelenlegi közigaztásunk, mint azt a t. ház egyik tekintélyes államférfia, Horvát Boldizsár igen tisztelt képviselőtársunk mondotta, egy valóságos szellemi omnibus és hogy ezen kijelentés mindenekben igaz, azt az utóbbi évek leginkább bizonyították, mert a hatáskör mindig újból jobban és jobban kiterjesztetik, de a hivatalnoki létszám az csak maradt, míg a legjobb időkben a közigazgatási gyakornokok állása rendszeresíttetett. Hogy miből áll egy közigazgatási járási hatóság személyzete, azt úgy hiszem mindnyájan tudjuk; áll egy főszolgabíró, egy szolgabíró, egyik-másik helyen egy közigazgatási gyakornok, —- ez nem minden helyen van rendszeresítve — egy írnok, és egy díjnokból, egy ilyen csekély létszámú egyénekből álló hivatal aztán hogy miként képes feladatának mindenekben megfelelni, ez már más kérdés. Hogy csak a fontosabb ügyeket említsem, ottan van az évenkinti újonezozás, annak e'őmunkálata, a mindkét rendű katonai nyilvántartás pontos és helyes vezetése, a póttartalékosokkal együtt, a gyámsági törvény, a mely szerint a íőszolgabírói hivatal is tárgyalhat hagyatékot, és ott, hol a közjegyző urak ellen ellenszenv van, ott a szolgabírói hivatal bizatik meg a tárgyalásokkal, az erdőtörvény-, a vadászati törvény, szóval igen sok különböző dolgok, a melyek ezen járási tisztviselőnek idejét annyira igénybe veszik, hogy arról majdnem szólni sem lehet, hogy a járási tisztviselő idöközönkint a községeket is beutazhassa; mert ha különös kiküldetése nincs, úgy teljes ideje elfoglalva van, vagy ha mégis ennek is megfelelni akarna, úgy az egyéb hivatali ügyek szenvednek ^halasztást. Ehhez járul még az is, hogy a járások kikérekítése sem czélszerű és nincs semmi arány köztük ; értem itten a dunántúli megyéket, hogy csak a magam megyéjéről szóljak: egy oly járás siucs, melynek községei száma legalább is ötvenre tehető nem volna, de viszont van olyan, úgy, mint a muraszombati, a mely áll körülbelül 107 községből, de vannak járások 70, 80, 90 községgel, és ezeknek a hivatali létszáma is ugyanaz, legfeljebb egy díjnokkal vannak többen. És most, t. ház, elértem oda, hogy azt constatáljam, miszerint ez az egyedüli pont, a melyben a törvényjavaslattal egyetértek, vagyis hogy a közigazgatási tisztviselők, úgy a kezelőszemélyek létszáma szaporíttassék, de azon alapból kiindulva a mint ezek eddig voltak, vagyis a municipium alapján. T. ház! Nem térhetek ki azon sokszorosan hangoztatott ellenérv elől, hogy a megyei életben a pajtáskodás igen nagy szerepet játszik és sokszor ily befolyás nagy akadályára és rovására van a tisztviselő személyének megválasztására: ez, t. ház, az egész világon úgy van és úgy is fog a jövőben is lenni. De tegyük fel, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, a melytől azonban még igen távol vagyunk, mit fog tenni a t. kormány ? Talán csak azt nem, hogy mind idegen egyénekkel töltse be a megyét, mert azt hiszem, azt csak ők is tudják, hogy oly egyének, a kiknek absolute nincs semmi helyi ismeretsége, sem a népek szokásait nem ismerik, hogy ezekkel czélt érjenek és hogy ezek képességgel birjanak helyeiken a jó közigazgatást biztosítani; hanem szükség lesz igenis arra, hogy ugyanazon megyéből folyamodókat nevezzen ki, a kik úgy helyi ismeretséggel, valamint a népek viszo-