Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-520

520. országos ülés 181)1. Julius 2-iín, csütörtökön. 215 nyaival teljesen tájékozottak. Hát ez esetben, t. ház, a minister úr fogja-e jobban kinevezhetni a folyamodó egyént, avagy azon 600 megyebizottsági tag, a kik személyesen ismerik a pályázókat ? tlgy hiszem, e felett talán csak még sem lehet disputálni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ezek után, t. ház, befejezhetném beszédemet; (Bálijuk! Halljuk! a szélsőbalon.) de kötelességemnek tartom a tegnap hallott beszédekre is reflleetálni. Ezeknek egyike reám valóban igen jól hatott, t. i. Konkoly Thege József t. barátom felszólalása, a ki csakugyan a gyakorlatból igyekezett beigazolni, hogy jelenlegi közigazgatásunk hiányai nem ott keresendők, a hol a t. kormány keresi. Kimutatta, hogy a közigazgatási hivatal azon időponttól fogva, a midőn a rendezés megtörtént és az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elválasztatott, a kormánynak mindig mostoha gyermeke volt, a kormányok a kellő személyzettel' nem látták el e hivatalokat és így, míg az igazságszolgáltatási közegek tekintélylyel bírtak, ezek — mint a Bach-korszak alatt szoktuk nevezni — maradtak Amtok. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De hogyan is lehetne tekintélye egy olyan hivatalnak, mely egy szolgabíróból és egy írnokból áll? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nincs szándékunk a bajnak gyökerére hatolni, akkor nem lehet kicsinyeskedéssel azt mondani, hogy az államosítási tőrvény lesz hívatva mindezen bajokon segíteni. Egy másik beszéd is hangzott el a tegnapi napon. Mondhatom, régi tisztelője vagyok ezen úri egyéniségnek és büszkének vallom azt, hogy a mi megyénkből került ki és emelkedett azon államférfiúi nagyságra. Tegnapi érvelését élvezettel hallgattam, mert talán Eötvös Károly t. barátomat kivéve, senki sem ostromolta e törvényjavaslatot oly éles éa mélyreható kritikával, mint a tegnapi napon Horvát Boldizsár t. képviselőtársam. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) És mégis mit fogadott el a törvényjavaslatból? Azt, a mi nincs benne. (Igaz! Helyeslés a szélsőbalon.) Én, t. ház, a törvényjavaslatban az alapot keresem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és miután azt abban nem találom meg: nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) ÜTagy István jegyző: I'saák Dezső! l'saák Dezső: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy a törvényjavaslat tárgyalásában részt venni óhajtva, a szokott megszólítás helyett ekként kezdeni beszédemet: részint programm ellenére, részint adott programm szerint az alkotmány védbástyáinak lerombolására, részint az idők, emberek és törvényhozási intézmények által megrongált azon védbástyáknak megvédésére és újjáépítésére együtt ülésező t. ház! Ezen megszólítást használni jogosultnak érzem magamat, mert a választás alkalmával adott programmomtól soha el nem tértem, (Helyeslés a szélsőbalon.) és az adott programúitól olynemíí eltérést, mely eltérés által az alkotmány alaptételeiben érintetik, soha megengedhetőnek nem tartottam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy vagyok meggyőződve, hogy a népképviseleti rendszer alapján megválasztott képviselőnek az őt megválasztott népnek jogait nem megcsonkítani, feladni, hanem megvédeni és kiépíteni hivatása. (Helyeslés- ügy van! a szélsőbalon.) Minthogy meggyőződésem szerint azon párthoz tartozom, mely alkotmányos úton s a törvény által megszabott korlátok között Magyarország összes polgárainak jogait visszaszerezni s ezen magyar állam önállóságát és függetlenségét kiépíteni akarja: előre jelzem, hogy a polgári jogokat részben megcsonkítani, réüzhen elkobozni hívatott ezen törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Érzem, hogy e nyilatkozatom ellentétben látszik állani azon megye határozatával, mely megyének egyik választókerületét képviselem. Köztudomású ugyanis, hogy Szatmármegye a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat mellett felírt. Ámde az a felírat csakis a hivatalos megyének nyilatkozata, mely határozatot előkészítette a megye alispánjának ismert ügyessége és létrehozta az azon megyében ^minden más kérdést ezen újabb időkben uraló székhely kérdése, mely kérdésre beszédem folyamán reá mutatni képviselői kötelességem. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) De mielőtt ezt tenném, legyen szabad a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatról egész tárgyilagosan és általánosságban nyilatkoznom. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hazánknak egyik magas állású és köztiszteletben állott államférfia, kiről még ma is kegyelettel emlékezünk, azt mondotta volt: a megye olyan, mint a hétfejű sárkány, ha egy fejét levágják, a levágott fej helyett ismét más nő. Bizonynya! azon államférfia tapasztalatból ismerte bizonyos köröknek azon törekvését, mely 300 éven át soha meg nem szűnt, hanem folytonosan erőlködött megcsonkítani, szörnyalakká tenni azon vármegyét, mely czéljai valósításának mindenkor útjában állott. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De a magyar nép az újabb időben épenúgy, mint a nemesség a rendi alkotmány idején, kegyelettel védelmezte alkotmányának ezen évszázados védbástyáit. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Annál megdöbbentőbb, hogy a legújabb időben maga a magyar törvényhozás