Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-519

old. országos ülés 1891. Julius 1-én, szerdán. 199 milliói évezredek alatt előállíthatnak a kényuralom sötétségében.« »Az első meggyőződés, melyben tanulmányaim, elmélkedéseim, tapasztalataim megerősítettek, az, hogy önkormányzati intézvények nélkül valódi szabadság nincs, nem lehet.« »A másik az, hogy a ki az állambiztosító nemzeti erő forrását kormányok — bárminő alakú kormányok — hatalmi körének tágításában keresi, lehet, hogy ephemer nagyságot idézhet elő, mely mint valami meteor vakító fénynyel fut keresztül a látókörön, hogy szomorú sötétséget hagyjon hátra maga után; de futó homokra épít, melyet a vihar elseper s építése catastrophalis véget ér. így volt ez és így leszen mindig mindenütt.« »Kormányhatalini kör egy dolog; nemzeti erő egy másik dolog. Erőssé nemzetet csak önkormányzati intézvények növelhetnek; azok fejlesztik a polgárjellemet, az önmagában bízó férfias tevékenységet; azok élesztik a közügyek iránti érdeklődést, azok kötik össze az általuk ápolt hazafiság kötelékével a polgárokat nemzetté s e rugók összevágó feszereje adja meg a nemzetnek azt az elevenítő életerőt, mely biztonságának záloga.« »És határozottan mondom, hogy sehol a föld kerekségén nem tudok önkormányzati intézvényt, mely a maga lényegében annyi plasticitást, a haladó élet szükségleteihez alkalmazkodásnak annyi képességét rejtené magában, mint az, a mit a történelmi magyar közjog megyei szerkezetnek nevez.« »Nem a 48 előtti megyét értem, hiszen arról törvényben mondatik ki, mi, a 48-iki törvények alkotói mondottuk ki, hogy a közszabadsággal összhangzásba kell hozatnia, de összhangzásba, nem ellentétbe. Nem szállítottuk mi le a, nemességet az intézvényes önkormányzati szabadságot nem élvezett nép millióihoz, hanem a nép millióit emeltük fel az intézvényes szabadságot élvezett nemességhez. Nem jogabdicatio a 48, hanem jogkiterjesztés.« »Nem is az életerőből ki »reformált« mai megyét értem; hiszen az — bocsánat a kifejezésért — valóságos eunuch;annál is szomorúbb valami: satyrája az önkormányzati eszmének.* »Hanem értem magát a törvényhatósági önkormányzat elvét, mint a centralisatio ellentétét; azt az önkormányzatot értem, mely helyhatóság is. de törvényhatóság is, nemcsak helybeli közigazgatási közeg, hanem a nemzet alkotmányos életének egyik nagyon becses szerve is; azt az önkormányzatot, mely nélkül nemzetek örökös kiskorúságra, tehát erőtlenségre kárhoztatvák; azt az önkormányzatot értem, melyről mi, a parlamentáris kormányforma megalkotói, törvénynyel hagytuk szent örökségül az utódokra, hogy tiszteljék ' benne a magyar alkotmányosság védbástyáját, rendezzék eljárását a közszabadság alapján, miszerint a fejlődő élet követelményeinek megfelelhessen, de attribútumait ne nyirbálják, hanem hatóságát a parlamentaris kormányzat mellett is teljes épségben feltartsák. Ezt törvényben mondottuk ki s pedig egyenesen azon törvényben mondottuk ki, melylyel a független felelős raagyar ministerä kormányt megalkottuk. Azt az intézvényes önkormányzatot értem, melyről ón határozottan kijelentettem, hogy ha összeférhetlenség forogna fenn a parlamentaris kormányrendszer s a törvényhatósági önkormányzat közt -— szerencsére, egyáltalában nem forog fenn — én, ki a felelős ministeri kormányzatot indítványoztam, inkább visszavonnám indítványomat s ha más valaki felvenné, ellene szavaznék, mintsem hogy azt a törvényhatósági önkormányzat feláldozásával szerezzem meg.« »Es én, a kor fejleményeinek figyelmes szemlélője, 35 évi tapasztalással meggazdagodva, ma is állok azon nyilatkozatom mellett s állani fogok mind halálomig.« »Sokat beszélnek mai napság a magyar hazában a hűségről a 48-ki alkotások iránt s következéseik kifejtésének szükségéről. Fájdalom, nem volt alkalmam tapasztalni, hogy a tett a szavaknak megfelel. A 48-ki alkotások állami része egyenesen megtagadtatott; sem az építés iránya, sem az építők szelleme nem felel meg a 48-as alapnak, hátralépés van akármennyi, eltérés még több s néha valóságos derisioja a 48-ki iránynak, mint az is, a mit a főrendiház reformjának neveztek el s a miről akármit lehet mondani, de azt az egyet, Isten minket iigy segéljen, nem, hogy a 48-ki iránynak még csak lehellete is reá tévedt.« »De azért beszélnek a hűségről a 48-hoz, építkezésről a 48-ki alapon s mert beszélnek, hát nekem, mint a 48-ki alkotások egyik tevékeny munkásának, talán lehet jogom legalább annyit belekiáltani abba a beszédbe a távolból, hogy ha az a beszéd nem merő hipocrisis, hát rázzák fel az önkormányzati intéz vény eket a lethargicns álomból, melybe belemákonyozták, nehogy az álom halállá váljék; állítsák vissza teljes épségébe minden alkotmányos hatóságukat, illeszszék bele működésükbe a haladó korral fejlődött szükségek ellátását, ne ássák ki avult tanok ásójával a régmúlt idők mohos sírjából a hatalmi központosítás doetriuáját, melynek a bomlásnak indult társadalmakban helye lehetett akkor, midőn a történelem logikiijának hídra volt szüksége, melyen át a kevesek uralmából a jogegyenlőség uralmába átmehessen ; de most, a XlX-ik század végén, midőn ez az átmenet már megtörtént — nálunk, hála a kor