Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-518

518. országos ülés 1891. jnuins 80-án, kedden. 173 Sajnos azonban, hogy mi nem sokat törődünk általában véve a társadalmi élettel az- országban, hanem mi mindig a politikai vergődésekben leljük kedvünket; pedig tudni való dolog, hogy egyedül a jó társadalmi élet mellett lehet az országot politikailag is felemelni. A hol a társadalmi viszonyok és erkölcs jó és romlatlan, ott nem is lehet beszélni erkölcstelen politikai életről; míg ma ez megfordítva áll. A virilisumsnak azért nem lehetek barátja, mert az nemoly vagyoni alapokon nyugszik, mint akkor, mikor a főherczegprimás a harcztérre 1000 lovas bandériumot, egyes világi magas méltóságok rangjuk és vagyonukhoz képest, szintén 1000 lovas bandériumot, püspökök és más világi méltóságok 800, 600, 400 lovas bandériumot tartoztak állítani; akkor volt valami értelme a vagyoni állapotok befolyásának a közügyek terén; de ma annak semmi értelme sincs, sőt a józan észszel merőben ellentétben áll. Mert méltóztassék meggondolni, milyen segédeszközei lehetnek annak, hogy a virilista az ő virilista székébe beülhessen ; minő alapon jutott ő vagyonához? Ha erre gondolunk, rá fogunk jönni, hogy ma egyes virilisták természetellenesen jutottak vagyonukhoz, sőt mondhatni — tisztelet a kivételeknek — általában 90 százalékuk épen ilyen erkölcstelen és természetellenes iiton jutottak vagyonukhoz és ezek mint virilisták ítélnek személy és vagyon felett. Ha meggondoljuk, hogy a virilista intézménynek már az 1870 : XLII. tcz. tárgyalása alkalmával mily ellenzői voltak, és mily Kassandra módon megjövendölték annak veszélyes voltát és hogy mennyi teljesedett be ezen jövendölésekből. Ha egyébért nem, már csupán azért, hogy ezen intézményt tovább is fentartani kívánják, kénytelen volnék ezen törvényjavaslat ellen már ez okból is felszólalni. Hogy a virilis intézmény ellen az 1870 : XLII. tcz. tárgyalása alkalmával mily hathatósan és milyen szellemben beszéltek, bátor leszek többek közül Schwarcz Gyula t. képviselő urnak akkor mondott beszédéből egy rövid passust felolvasni a képviselőház naplójából: »Hiszi-e valaki, hogy azon factorok, melyek 1849 óta Magyarországon birtokokat vásároltak, gyárakat, üzleteket állítottak, tőkepénzeket behoztak, de a kik magyarul sem tudnak, a magyar közművelődéshez nem csatlakoznak, hogy vájjon ezen factorok, melyek ott lesznek a megyei bizottmányban, vájjon ezek képesek lesznek-e a megyei bizottmánynak azon színt és irányt adni, mely az alkotmány biztosítéka lehessen ? En legalább nem hiszem.« Ezzel végezte be ezt a mondását, még pedig nagy helyeslés közt. Az akkori balközéppárt minden tagja magáévá tette ezt. Tovább így folytatta beszédét Schwarcz Gyula t. képviselő úr: »Ohajtom, hogy minél több külföldi elem olvadjon fel a magyar nemzetest organismusába; de nem akarhatom, hogy ilyen elemek túlsúlyt vindicálhassanak az állami életben még mielőtt a saját érdekeik a nemzet s a haza érdekeihez csatlakozhattak volna. Akarom, hogy fűződjenek ez elemek minél előbb a magyar államélet belső rugóihoz,< (Úgy van ! Igaz! Egy hang : A zsidók is ?) Méltóztatik látni a t. ház, hogy Schwarcz Gyula t. képviselőtársam épen akkor, mikor az 1870: XLII. tcz. tárgyaltatott, mennyire ellene volt a virilis tnusnak és ezen szempontból és csakis ezen szempontból nem szavazta meg az akkor tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. Most pedig mit látunk ? Hallottuk őt beszélni; azt pedig tudjuk mindnyájan, hogy azon 70-ikí törvénynek mintegy kiegészítő részes azzal kapcsolatban áll az államosításról szóló jelenlegi törvényjavaslat, a melyet Schwarcz Gyula t. képviselőtársam is elfogad és életbeléptetni kíván, így változnak a nézetek. Azt mondja Schwarcz Gyula 1870. Julius 20-iki beszédében: »Nem fognak az urak elérni ezen rendezési törvényjavaslattal semmit azon czélok közül, melyeket maguknak kitűztek ; de el fognak érni egyet és ez az lesz, a mit a mohácsi vész óta soha senki, a nemzet legnagyobb ellensége sem ért el.« Ezzel tökéletesen igazat mondott a t. képviselő úr; mert itt van a mai példa, hogy a nemzet megosztatott úgy, mint a hogy soha megosztva nem volt. Azután így folytatja beszédét a képviselő úr: »Nem fognak elérni jó közigazgatást, nem fognak alkotmány-biztosítékokat szerezni, sőt az alkotmány biztosítékának czime és ürügye alatt oda fognak állítani erőket, melyek a magyar állam feladatai ós szükségletei felett tisztában nincsenek s melyek mindenfelé nehezednek — gravitálnak — inkább, mint a haza szíve felé.« Tökéletesen igaza, van. Látjuk e példából, hogyan gravitálnak egyesek a külföldre, mások pedig bevándorolnak. Ugyanez alkalommal Tisza Kálmán képviselő űr, mint a balközéppárt vezére, 1870. június 30-án a következő nyilatkozatot tette: »Engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy igenis a virilis szavazat kiváltság és a képviseleti rendszernek megtagadása. Ezt a törvényjavaslatot tehát, ha csak ezt az egyetlen elvet mondja ki, már csak azért sem fogadhatom el. Én meg vagyok győződve, hogy az államok fejlődése oda fog vezetni — és talán nem is hosszú idő múlva — hogy az általános szavazati jog lép életbe, a mely sem a választóra, sem a