Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
612. országos ülés 1891. junins 23-án, kedden. 11 egészen más álláspontja lehetett volna e kérdésben, mint a kormánynak. Ha nem állottunk volna olyan hazafias elemekkel szemben, ki vehette volna tőlük rossz néven, ha hasonló példák után indulva, ők is számításba vették volna a pénzbeszerzési költségeket. Törs Kálmán t. képviselő űr negyven millióra teszi azon összeget, a melyet ilyen alapon méltán számításba lehetett volna venni R ha e tőke után eső járadékot kiszámítjuk, ki fog tűnni, hogy valóban rendkívül előnyös s pénzügyileg bámulatra méltó olcsó vásárt csinált a magyar állam, olcsóbbat, mint a minőt bárki remélhetett volna. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbal felöl.) De tovább megyek, t. ház, még egy példát mutatok fel, határozottan azt állítva, hogy ez volt a legolcsóbb vasút, a mely az állam által eddigelé egyáltalában aquiráltatott. Közelálló dologról beszélek. Azt mondják, hogy az aradkőrösvölgyi vasút a legolcsóbb vasút a világon, pedig az osztrák-magyar államvasút ennél is olcsóbb: míg amott 24,000 írttal szemben 1,400fit bevétel van, addig az osztrák-magyar államvasút 100.000 írtjával szemben számbavehetőleg biztosan 6000 frt bevétel áll. Az osztrák-magyar államvasút tehát azon kis vicinális vasútnál is olcsóbb, S én akkor, a mikor meg vagyok győződve arról, hogy ily jelentékeny objectumot, melynek nemzetgazdasági fontosságát mindenki kivétel nélkül e házban kiemelte, ily rendkívül előnyös módon megszerezhetünk, nem tartom méltónak, hogy 1 vagy 200,000 frt megtakarítására helyezzem a fősúlyt. Még csak egy pár szóval kívánok a t. képviselő űr azon aggályára is reflectálni, melyet a helyes időpont tekintetében felhozott. A t. képviselő úr ugyanis szintén abban a nézetben látszik lenni, a melyben Beöthy Ákos t. képviselőtársam volt, hogy az államosítást talán jobb időkre lehetett volna halasztani és még nincsen egészen meggyőződve arról, hogy az államosításnak szüksége már a mai napon okvetlenül beállott. Említettem már, hogy e tekintetben kellőleg megfeleltek a t. képviselő urnak tegnap és én csak practicus és technikai szempontból kívánok még e kérdésre reflectálni s egészen egyszerűen csak egy körülményt hozok fel a t. képviselő úrnak, a mely a törvényjavaslat álláspontját szemmel láthatólag támogatja. E körülmény nem egyéb, mint a Budapest környékén tervezett vasút-építkezések ügye. Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr maga is meggyőződött már arról, hogy pl. a központi állomásnak jelenlegi helyzete tarthatatlan. Naponta tapasztalhatta, hogy a forgalom már oly mérvben növekedett ez állomáson, hogy már e forgalom erdekeinek biztosítása s a közönség biztonsá szempontjából is okvetetlenül messze menő és több millióra rugó átalakításokra lesz szükség. De ezen kívül bátor vagyok a t. képviselő urat még azon építkezésekre is utalni, melyek négy év óta — mert többször volt négy évről szó — a főváros környékén történtek. A főváros környékén vasúti hálózatunk négy év óta oly átalakulásokon ment keresztül, ez a négy év oly rendkívüli befektetéseket igényelt: hogy Budapest környékére alig lehet ráismerni és hogy ennélfogva egészen képzel hetetlennek tartom, hogy a következő négy év folyamán e téren stagnáljunk és semmit se tegyünk. A vasúti ügyekben halasztás nem létezik. Ha csak a főváros személyforgalmának és a fővárosba özönlő közönség igényeinek akarunk eleget tenni, mint | említem, milliókra menő építkezésekre van szükség. Mikép képzeli a t. képviselő úr ez építkezéseket végrehajthatóknak, ha az osztrákmagyar államvasút még továbbra is saját kezelése alatt marad és az állam e vonalakkal nem rendelkezik ? Hisz mindenki az első tekintetre tudja azt, hogy a főváros körüli építkezések kérdése is csak az osztrák-magyar állam vasúinak a magyar királyi államvasutak hálózatába való bevonása által oldható meg ezél szerűen és helyesen. És ezzel lesz czélszerűen megoldva az indóház kérdése s a forgalom növekedésével a főváros környékén szükséges nagymérvű befektetések kérdése is. De | nemcsak a főváros környékén történő építkeí zések, hanem az ország vasúti politikájának | egyéb érdekei sem tűrnek halasztást. Méltóz[ tassanak csak a lefolyt négy év történetére visszatekinteni, hogy mily óriási átalakuláson mentek keresztül a tarifa-ügyek s micsoda óriási építkezések történtek az országban, miféle követelményekkel lép fel a mindennapi vasúti forgalom: és akkor meg fognak róla győződni, hogy ezen nagy kérdésekkel szemben, a melyek a jövő méhében is folytonosan előttünk állanak, a kormány tájékozatlan, bizonytalan helyzetben lenne, ha az osztrák-magyar államvasút vonalaival nem rendelkeznék. Én a practicus követelmények szempontjából a magam részéről egyebet nem kívánhatok, minthogy ezen kérdés azonnal, ha lehet, még ina megoldassák; mert annak elhalasztása a helyzetet nem kedvezőbbé, hanem csak roszszabbá teszi s a magyar államnak milliókra menő áldozatot és költséget okoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Graál Jenő t. barátom a tegnapi napon szintén némely aggályokat nyilvánított, Nem tudom, hogy azok mennyiben lettek a vita folyamán eloszlatva, de én némi súlyt fektetek arra, hogy véleményemet e tekintetben is eljam. (Halljuk. 1 ) A t. képviselő ár hason-
