Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1887-512
12 512. országos tues 1*91. jnniiih 29-án, kedden. ]óan elismerésre méltóan kiemelte a törvényjavaslat érdemeit s szép beszéde végkövetkeztetésében oda jut, a hova én jutottara, hogy a törvényjavaslatot elfogadja s pénzügyileg is előnyösnek tartja. Miért szólalt fel tehát a t. képviselő úr a lissava-aninai vonal megváltása, illetve államosítása ellen? Én, ha ő vagyok, a magam részéről nagyon sajnáltam volna, ha ily kedvező előfeltételek mellett egy oly jelentékeny vonal, mint a lissava-aninai, a hálózatból kihagyatott volna. Már csak pénzügyi szempontból sem szerettem volna ezt; mert meg vagyok róla győződve, hogy ennek kihagyása nem biztosította volna azt az előnyt, melyet némelyek hinni szeretnek. Technikai szempontból pedig ezen vonalak elhagyását a legnagyobb hibának tartottam volna. Ép ez az a vonal, mely az osztrák-magyar államvasútat, s miután az államosíítatik, a magyar államvasutak hálózatát az ország legjelentékenyebb széntelepeivel és vasműveivel összeköti. Miért nem helyezkedik a t. képviselő úr ugyanily álláspontra a petrozsényi vonallal szemben és miért nem kritizálja a magyar államnak abban az időben tett intézkedéseit, a midőn oly nagy összeget adott ki egy ily széntelep vasútvonaláért. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A kormánynak akkor is az a czélja volt, hogy egy jelentékeny szénteleppel kösse össze a magyar államvasút hálózatát. És ha akkor czélszerünek tartott oly rendkívüli áldozatokat meghozni, hogy a magyar államvasút, illetve az akkori első erdélyi vasúti hálózat egy ily fontos szénteleppel összeköttetésbe hozassék: úgy, azt hiszem, hogy ez alkalommal mindenki rossz néven vette volna a kormánvtól, ha nem gondoskodik arról, hogy az osztrák-magyar állam vasát legjelentékenyebb kőszéntelepével a megváltott vonalak összeköttessenek. (Helyeslés jobb felől.) G-aál Jenő t. képviselőtársam a bányák és kohók tekintetében tett intézkedésekkel szemben is aggályainak adott kifejezést. A t. kereskedelmi minister úr erre is megfelelt. Én egyszerűen csodálkozásomat fejezem ki a fölött, hogy mikép állíthatta a képviselő úr azt, hogy ezen bányák és kohóknak a törvényjavaslat monopóliumot biztosít, a miből implicite az is következik, hogy a törvényjavaslat által előidézett helyzet nem oly előnyös, mint a régi. Ha már monopóliumról beszélni lehet, ez fennállott addig, a míg az osztrák-magyar államvasút maga kezelte saját vonalait. A míg ez megvolt, addig concurrentiáról, pályázatról más vasművek vagy kohók bevonásáról szó sem lehetett. És mi történik most, t. képviselőház? Az, hogy ezen kedvezőtlen viszony — nagyon helyesen — megszűnik. Pedig mi lett volna természetesebb, mintha ezen viszony, mely eddig fennállott, az egész engedélyokmány tartamára továbbra is fentarfatik. Mindenki tudja, hogy ezen bányák és kohók a vasút állagára nézve szükségesek. E kettő egymást kiegészíti; e kettőt egymástól elválasztani alig lehet. És t. kormányunk mégis megtalálta a módot arra, hogy elválaszsza s elválasztotta oly módon, hogy mindenkinek szabad coneurrentiát nyit s azon esetben, ha azon bányák vagy nem tudnak, vagy nem akarnak más versenytársakkal szemben diadalra jutni, más bányáknak és vállalatoknak módjukban lesz, hogy az osztrák magyar államvasút hálózatának szükségletét fedezhesse. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Már pedig, hogy ezen eset be fog következni, azt előre állíthatom; be fog következni azért, mert a vasútvonal az ország egyik határától a másikig terjed. Meglehet, hogy ezen vasút déli vonalára mások nem lesznek versenyképesek, de hogy északi vonalára mindig lesznek versenyző és esetleg versenyképes más vállalatok: azt kétségbe vonni nem lehet. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) így tehát épen azon czél lett elérve, a mit a képviselő úr kizártnak tekint, hogy az ország egyéb bányái, kohói és gyárai is versenyképesek legyenek. (Helyeslés jobb felől.) Bocsánatot kérek, hogy a t. ház becses idejét már ily sokáig igénybe vettem. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy az eddig mondottak után a tárgyalás alatt álló kérdést bővebben fejtegetni felesleges. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Azt hiszem, hogy azok után, a miket előadtam, bátran elmondhatom, hogy ezen törvényjavaslat sürgős és halaszthatatlan, hasznos és előnyös, mindenek felett pedig igazságos, mert mindkét fél érdekeinek megfelel. (Igaz! Úgy van! Helyeslés jobb felől.) És hogy ezen véleményemmel nem állok egyedül, azt a t. ház nagyon jól tudja, mert az ország közvéleménye, az ország sajtója, a mely a közvélemény visszhangja, ezen törvényjavaslat elfogadása mellett van. De tovább megyek. Az egész külföld — kevés kivétellel — a törvényjavaslat czélszerűsége, előnyös volta mellett nyilatkozott és azt a magyar államra nézve előnyösnek nyilvánította. Ezen külföldi véleményekkel és az ország közvéleményével szemben kétszeres kötelességemnek tartom, hogy kormányunk iránt ezen valóban meglepő és nagyszerű sikerért elismerésemet fejezzem ki. (Helyeslés jobb felől.) Azért a magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom és annak elfogadását a t. háznak melegen ajánlom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Nagy István jegyző: Thaly Kálmán!
