Képviselőházi napló, 1887. XXV. kötet • 1891. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1887-512

512. országos ülés 1891. jnnins 28-án, keddien. ": zárkózhatik el, ki maga is kijelentette, hogy nagy közgazdasági és pénzügyi tekintetek lesznek kielégítve az által, hogy ha a vasutak kedvező feltételek alatt államosíttatnak. Hogy nagy közgazdasági és pénzügyi előnyök kárálnak az országra a vasutaknak kedvező feltétel melletti államosítása folytán: ez kétségtelenül igaz; de a mikor a minister iVrezt kijelenti, akkor feltétel gyanánt állítja oda, hogy azok a feltételek, melyek mellett az államosítás történt, csakugyan kedvezőek legyenek. Ez az a pont, t. ház, a melyre nézve, noha a tegnapi ülés folyamán a t. minister úr által némely aggályaim eloszlattattak, melyeket ennélfogva ismételni nem is kívánok, mégis maradnak bizonyos aggályaim, melyeket eloszlatva s melyekre nézve magamat megnyugtatva szeretném látni. Ha veszszük a törvényjavaslatot, mindenesetre meg fogunk arról győződni, hogy vasúti politikánk terén ennél fontosabb s messzebbre kiható szerződés még a ház asztalán nem feküdt, akár a megváltás összegét, akár a megváltott objeetumot, akár pedig azon feltételeket tekintjük, melyek mellett a megváltás szándékoltatik. Minden tekintetben páratlanul áll ezen törvényjavaslat a képviselőházban és azért ne méltóztassék valami tartalékgondolatot gyanítani a mögött, ha mi e kérdést a lehetőségig beható discussio alá kívánjuk vonni s el akarjuk hárítani magunkról azt a gyanút vagy vádat, mintha egy ily fontos kérdés megoldásába a képviselőház kellő meggondolás és a részleteknek figyelembe vétele nélkül ereszkedett volna bele. Embertől kitelhető elfogulatlansággal óhajtanám tárgyalni azon kérdést, hogy beáll-e azon feltétel a jelen esetben, mely mellett minden kifogásnak a szerződés ellen el kellene hallgatni, hogy itt az államra oly előnyök állanak elő, a melyek rendes, normális viszonyok közt talán elő nem állhatnának; vagy pedig oly veszélyek és károsodások háríttatnak el. melyektől joggal lehetne félni arra az esetre, ha e szerződés létre nem jön. Gsak e két feltételnek egyike, vagy mindkettőnek együttes combinatioja teszi igazolttá azt, hogy mi azt a jogot, mely rövid négy év múlva úgy is előállana az országra nézve, most négy évvel anticipando érvényesíteni akarjuk. Ha oly előnyök állanak elő a szerződés előleges megkötéséből, melyeket négy év múlva nem remélhetünk, vagy oly károsodásokat tudunk elhárítani az országról, melyek az elhalasztás folytán okvetlenül bekövetkeznének: akkor nincs ember, a kinek e javaslat elfogadása ellen kifogása lehetne. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az első kérdés az : vájjon akkor, midiin négy évvel a szerződésben kikötött határidő előtt váltjuk meg az osztrák-magyar vaspálya vonalait, kényszerhelyzetben teszszük-e ezt, avagy önkéntes elhatározásból? Erre a kérdésre én, a ki a conjuncturák mysteriumaiba beavatva nem vagyok, feleletet adni nem tudok; fel kell tehát tételeznem, mert minden jelenség arra mutat és semmiféle okom nincs, hogy az ellenkezőt tegyem fel, hogy önkéntes elhatározás útján jutottunk arra a pontra, midőn kimondjuk, hogy most fogjuk a vasutakat megváltani és nem négy év múlva. Kényszerhelyzetben nem lehetünk azért sem, mert hiszen azon szerződések, a melyek a szerződés megkötésénél is irányadók, az engedélyokmányok, valamint az 1882-iki törvény, ránk nézve még 1895-ben sem teremtenek kényszerhelyzetet, mert csak azt az időpontot jelölik meg, melytől kezdve az államnak az osztrákmagyar államvasút vonalait megváltani akár mikor joga lesz s mert nem mondja a szerződés azt, hogy kötelessége lesz akkor megváltani (Helyeslés a szélsőbalon.) és nem mondja, hogy csak 1895-ben, holott mi — én reám legalább ezt a benyomást tette a tegnapi tárgyalás —abból a feltevésből indultunk ki, hogy itt egy fix pont van megjelölve e jog megnyílása szempontjából, melynek elmulasztásával zavaroknak és bizonytalanságoknak nem tudom mily hosszú ideje állana elő. Felfogásom szerint csak jogunk nyílik meg 1895-ben. Az a kérdés tehát, hogy e jognak négy évvel korábban való igénybevétele megéri-e azon áldozatokat, melyek tőlünk ennek fejében követeltetnek, A mint jelezni szerencsém volt, minden kifogás és ellenvetés nélkül kellene elfogadnunk a törvényjavaslatot abban az esetben, ha oly előnyök háramolnának az országra a szerződés megkötése által, a melyek normális viszonyok között nem lettek volna várhatók. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) A t. kereskedelmi minister úr más szempontból, más indokokból oly megtámadtatásoknak volt kitéve, a melyekre a galádság bélyegét süti azon egyetlen tény, hogy a mint némileg bizonyossá vált az osztrák vasút megváltása, az osztrák államvaspálya részvényei 50 forinttal fölemelkedtek. Én, t. képviselőház, nem helyezkedem azon álláspontra, hogy bármily megkötött ügyletnél valakinek a haszna másnak a kára legyen. Széchenyi óta ezt senki sem állítja, ismervén magam is tömérdek oly ügyletet, a melyek megkötéséből mindkét félre csak haszon háromlott. Abból tehát, hogy az osztrák-magyar vaspályatársaság részvényei fölemelkedtek: még