Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

92 600. orsíágos ülés 1891. jnnins 9-én, kedden. végrehajtásban meghamisíttatik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Eddig elfogadott parlamentáris dogma volt az, hogy az ellenzék magát a költségvetést sem szavazza meg, mert nem bízhatja a budget-törvény végrehajtását a ! ormányra, holott mindenki tudja, hogy a budget-törvény végrehajtásából politikai tőkét csinálni nem lehet. Mik épen bízzam hát én ezen törvényjavaslat végrehajtását a kormányra, a midőn ebből óriási politikai tőkét csinál a maga számára? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezzé) odaérkeztem, hogy kiíejezést adhatok azon indokoknaK, a miért nézetem szerint a t. kormány és túlsó oldal a parlanientarismus szempontjából nincs minősítve ezen törvénynek megalkotására. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Nekem ugyanis az a nézetem, hogy a mikor a reformot el méltóztattak fogadni, nem objectiv indokok vezették önöket erre, hanem vezette önöket az, hogy ez által a pártpolitikai ezélzatok jobban előmozdíttassanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Én egyáltalában nem akarom a t. túloldal intentioit kétségbe vonni; én a vesékbe és szívekbe nem látok ; de látom a külső körülményeket és tényeket és ezeket aztán jogom van nekem saját felfogásom szerint megítélni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én szerintem az egyik indok az, hogy a t. kormánypártnak hatalmi monopóliumát megerősítsék és növeljék. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Már előbb beszéltem arról, hogy ez a törvényjavaslat az orgauieus törvényeknek egyetlen föltételével sem bír. A túloldalon maidnem kivétel nélkül beismerték azt, hogy ez az eghz torvény egy provisorium jellegével bír; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) de ha nem is : merem állítani, hogy van ebben egy oly sarkalatos intézkedés, mely tisztán a jövő választásra való tekintettel alkottatik meg. Ez a 264. §., mely a tisztviselőket nem véglegesíti. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt mondják, hogy ez a szerzett jogok iránti tiszteletből történt. Hát kérem, közjogilag szerzett jogokról itt szó nem lehet. A tisztviselői jogviszony közjogi jogviszony; van ennek magánjogi oldala, de dominál a közjogi. »Ius publicum derogat juri privato.« És ha egy intézmény átváltoztattatik, ha a választási rendszer átváltoztattatik kinevezési rendszerré: akkor annak a tisztviselőnek nincs közjogi szerzett joga, hogy ő mandátumát végig megtartsa. (Élénk helyeslés bal felől.) Megengedem, t. ház, hogy méltányossági szempontok szólnak e mellett. De akkor is azt mondom, hogy a méltányossági követeléseknek másképen kell eleget tenni és nem úgy, hogy valamely tisztviselő felett a választás előtt ott lógjon az elbocsátás Damoeles kardja, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) a minek következtében akarva nem akarva kénytelen lesz kortes szolgálatot tenni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Ez adja meg ennek az intézkedésnek a signaturáját és ezért én ehhez nem járulhatok. (Helyeslés a szélsőbalon.) Van azután egy másik ratio legis, mondhatnám szintén egy ilyen pártpolitikai érdek. Ismeretes dolog; hogy ez az államosítás nem volt a t. túloldalnak és az előbbi kormánynak program mj a. Nem mondom én, t. ház, hogy az nem történt meg máshol, nem történt meg például Angliában, hogy a kormány hajtotta végre az ellenzék programmját. Történt 1846-ban Peel Róbert alatt a gabnavámoknál és történt 1867ben a választási reformot illetőleg Disraeli alatt. De mind két esetben az illető kérdés objectiv erővel, imperative követelte a megoldást. Constatálva lett, hogy ha a kérdés meg nem oldatik, az országra a legnagyobb bajok származnak és tények által eonstatáltátott, hogy az ellenzék ezt megoldani nem képes. De itt épen azon fordul meg a dolog, hogy nálunk ez a kérdés: a közigazgatás kérdése nem lépett előtérbe ily imperativ erővel, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon) és egyetlen tárgyilagos momentum sem szólott a mellett, hogy ezt keresztül kell vinni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Erre nézve, t. ház, kétség nem lehet. Maga az előbbi ministerelnök úr, Tisza Kálmán képviselőtársunk a cabiuet constructiója után, 1889. május 4-én világosan azt mondja, hogy ámbár ezen kérdésre nézve — a közigazgatási kérdésre nézve — a ministeriumok kebelében volt nézeteltérés, de sem a múltban, sem a jelenben nincsen egy tag sem, a ki ezen kérdésnek azonnal kézbevételét zászlajára írta. Igaz, t. híz, hogy itt van ez a szó: »azonnal«, de éu mégis azt hiszem, hogy ez azt jelentette, hogy e kérdés legalább is ezen országgyűlés folyama alatt nem fog felhozatni, mert akkor kötelességének tartotta volna Tisza Kálmán ily értelmű nyilatkozatot tenni. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Mi volt, t. ház, annak az indoka, hogy ez a kérdés azután napirendre került? Azon parlamentaris helyzet, a mely a véderő-vita után előállott (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) és azután fokozatosan erősödött. Lejárták magukat az emberek, lejárta magát a rendszer és ezért új emberekre, új rendszerre volt szükség. (Igaz! Úgy van ! a szélsőbalon.) Jelesen arra volt szükség, hogy pompázhassanak az ország előtt,