Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

500. országos ülés 1881. jnnlns 9-én, hétfőn. 93 hogy önök reform-kormány (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon); és ha, t. báz, ezt a kérdést a tények világánál megnézzük, ekkor azután különösen látni lehet, hogy a t. túloldalnak mennyire van joga azzal dicsekedni, hogy ezt a reformot csak ő iniciálja és csak ő oldja meg. Nem szenved az kétséget, hogy ha Tisza Kálmán képviselőtársam, ministerelnök ma és ministerelnök abban a positioban, a melylen a véderővita előtt volt, ez elő nem hozatik. (Igás! Úgy van ! a szélsőbalon.) Mi vitte tehát őket oda és mi vitte a t. kormányt oda, hogy ezt a javaslatot előterjeszszék? Vitte egyszerűen az ellenzék actioja, azon actio, melyről önök azt mondták, hogy a parlamentarismust veszélyezteti és íme kisül, hogy ebből az actioból az önök felfogása szerint az országra a legnagyobb áldás származott, mert most be lett terjesztve ez a javaslat. (Derültség-) De vannak sokan, a kik úgy gondolkoznak, hogy bármilyen legyen is ennek a reformnak a genesise, azért ezen javaslatot magában a reformnak érdekében meg kell szavazni. Itt tornyosul azután én elém az a két akadály, a melyről beszédem elején szóltam és a melylyel be fogom zárni beszédemet, hogy én ezt nem fogadhatom el; nem pedig először azért, mert én nem látom a t. kormányt kormányzati szempontból arra qualifieálva. Én azt benső ellenmondásnak tartom, hogy egy kormány, a mely a municipalis rendszer híve volt, keresztíílvigyen egy centralista javaslatot. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Igaz, azt mondják, hogy maga Tisza Kálmán is illó teropore kimondta azt, hogy ha látja, hogy nem lehet ezzel a rendszerrel jó közigazgatást létesíteni, akkor átmegy az államosításhoz. Én ezt a kormányzati és politikai felelősség szempontjából meg nem engedhető dolognak tartom; mert akkor, t. ház, nincs oly kormányzati hiba, nincs oly kormányzati baklövés, a mit az intézményeknek a nyakába ne lehetne sózni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nekem az a nézetem, hogy mindegyik rendszerrel lehet jól és rosszul kormányozni, embere válogatja; és ha a t. kormány nem tudott a mostani rendszerrel jól kormányozni: akkor nem fog a másikkal sem, akkor azzal is kormányzati fiascot fog vallani. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Végre nem szavazhatom meg a törvényjavaslatot azért, mert ez a mi parlamentaris rendszerünknek meg fogná adni a kegyelemdöfést. Nem akarok én elmefuttatásokba bocsátkozni a felett, hogy mi a parlamentáris rendszer lényege. Csak röviden constatálom azt, hogy szerintem annak a lényegét az képezi, hogy szükség van constituált pártokra, hogy azok egymást az ország kormányzatában felváltsák, úgy, a mint a politikai helyzet exigentiái megkövetelik; szükség van azért, mert csak így lehet ellenőrzés és csak így lehet elérni azt, hogy ha emberek és kormányzati rendszerek lejárták magukat, új emberek, új rendszerek jöjjenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mit látunk nálunk ? Látjuk azt, hogy mióta az alkotmányosság helyre lett állítva, mindig ugyanazon párt tartja a hatalmat kezében. Megváltozott ennek a pártnak a neve, megváltozott tartalma, irányzata, az emberek; megtörtént az, hogy az emberek innen átmentek oda, de onnan nem jöttek soha se ide; (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) de a hatalmat soha kezükből nem adták ki, Megengedem, hogy az jóhiszemííleg történt. Nem egyszer beszélgettem erről a tárgyról t. kormánypárti barátaimmal — mert hát vannak ottan barátaim nekem is — s azt mondták: lehet, hogy ez ami álláspontunk nem felel meg az angol parlamentaris állapotnak; de \égre is nem lehet a dolog máskép; a mi viszonyaink közt egyedül csak ez a párt képes, mondhatnám, az egész parlamenti feladatot megoldani. Már most méltóztassék meggondolni, hogy ez hova vezet. Először is az a nagy kérdés, hogy micsoda elvek szerint kormányozzák ezt az országot, hogy ki legyen az országnak vezére, a mely kérdésbe a közvélemény minden factorának bele kellene szólani, az a t. korm"ínypárti cltibuak belügye. >S azután méltóztassanak meggondolni, hogy na egy párt azt hiszi magáról, hogy nélkülözhetetlen, okvetetlenül a hatalmi önzés lejtőjére fog jutni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Ha, t. ház, mi azt látjuk, hogy azt a hatalmat soha sem akarják kiadni sem a párt, sem az egyesek; hogy a politikai működésnek csak előnyeit akarják élvezni, hátrányait vi-elni nem : hova lesz akkor azon correlatio, a mely a jogok és kötelességek közt kell, hogy létezzék és mely minden politikai intézménynek erkölcsi fundamentum a ? (Élénk helyeslés és tet\ szés a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak ^ csak meggondolni, hogy mi lesz abból, ha politikai dogmává emeljük azt a mentséget, melylyel most politikai magatartásukat mentege• tik, jelesen azt, hogy a t. ministerelnök úr centralista volt, voltaképen mind centralisták voltak, most egyszerre mindenki az. (Derültség a bal- és szélső haloldalon-) Ez azt teszi, hogy a regula az, a mit a kormány mond, tüskönbokron a kormányt kell követni; ha municipa lista : megyünk utána ; ha centralista: megyünk utána. (Élénk tetszés. Úgy van! Úgy van! a balés a szélső baloldalon.) És ha abból, a mi most történik, parlamenti praecedeus alkottatik: mél-