Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

-. 500. országos ülés 1891. jnuius 9-én, kedden. meg az állami hatalomnak az a súlya, a mely j szükséges a mai európai államban: hiszen ha Vállyi t. képviselőtársam szavai szerint a választott tisztviselő a törvényt kineveti és a sutba . dobja: képzelhetni, hogy mit mivel esetleg egy ministeri rendelettel. Ez egy tarthatatlan szégyenletes állapot. Ha az ország felelős ministere rendeletet bocsát ki: a végrehajtó közegnek föltétlenül engedelmeskednie kell. Jó közigazgatásnak föltétele, hogy a minister által itt megnyomott billentyű visszhangot adjon Erdély bérczeihen is. A másik, a mit az ellenzék részéről ellenvetésül hallok, a közszabadság kérdése. Nem tehetek róla, de meggyőződésem szerint a közszabadság jobban lesz megóva az országgyűlés alatt az országnak itt összpontosított ereje által, mint a szétforgácsolt megyei bizottságoknak néha erős, de néha gyenge támaszai által. Hogy pedig ezen állításom alapos, úgy hiszem, bátran hivatkozhatom azokra, a kik önök előtt is tekintélyekííl tűnnek fel, az 1848-iki törvényhozókra. Ők voltak azok, a kik belátták, hogy a megyéknek akkor kezökbe levő nagy hatalmuk, az országnak szétforgácsolt hatalma, mely annyira ment, hogy az országgyűlésen is csak utasítások segélyével lehetett működniök, az 1848-iki törvényhozás tagjai és Kossuth belátták azt, hogy az állam ereje, hatalma kívánja, hogy a megyéktől, az úgynevezett önkormányzati kisebb-nagyobb területektől, az a jog elvonassék és az országgyűlésnek adassék meg. Méltóztassanak emlékezni az 1848-iki országgyűlésre, midőn néhányan az akkori követek köztíl nem akarták meghozni azokat a törvényeket, a melyekre ma is büszkék vagyunk; nem akarták szavazatukatráadni, mivel abban a conservativ megyék utasítása által akadályozva voltak; mert a megye természetszerűen mindig conservativebb, kevésbbé szabadelvű, mint maga,az ország, — ami nagyon természetes, mert az országnak egyes részecskéje nem birhat annyi felvilágosodással, mint bír az ország központja, hol összefut a megyék intclligentiája; ha a megyéktől kel'ett volna várni a 48. törvényeket, akkor még ma is feudalismusban tespednénk. Lehetetlen elképzelni olyan állapotot, hogy az ország minden megyéje, az ország központjától távol eső közönség oly magas műveltségű Színvonalon álljon, mint az ország központja, amazoknak választottja. Hiszen maga Kossuth volt kénytelen kimondani, hogy emelkedjünk az események színvonalára és tegyük félre utasításunkat és ő volt az, a ki nem akarta függővé tenni a törvényhozás központi hatalmát és jogát az egyes vidéki és megyei auctoritásoktól és a megyei közgyűlésektől. Ezen elvnek csak kifolyása az, t. ház, a mi most itt keresztül fog vitetni: a tisztviselők álla| mosítása. Hogy ez mai napig nem történt, nézetem szerint, hiba és csakis a viszonyok által volt menthető: a törvényhozásnak annyi eleinen. taris dolgot kellett elintéznie és oly sok nehézséggel kellett megküzdenie, hogy egy ilyen, a régi előítéletekben gyökerező nagy reform keresztülvitelére nem tartották alkalmasnak az akkori időt. De azt hiszem, t. ház, hogy minden perez, minden óra, melylyel késünk, nézetem szerint, ezen szükséges reform keresztülvitelével, a hazának csak kárára válik; ki tudja, mikor lenne hozzá időnk és ily kedvező békés, nyugodt európai helyzet. Erős e tekintetben bennem az a hit, hogy egv szükséges és az állam érdekében fekvő törvényjavaslat van előttünk, hogy inkább szeretném, ha az ma, mint holnap vitetnék keresztül. Azon állapot, melyet a megyékben látunk és tapasztalunk, valóban siralmas; és méltóztassanak elhinni, hogy ha épen önök nem is ismerik részleteiben, de ismerik az isparosok, a kereskedők, a kik érintkezni kénytelenek velük. Méltóztassanak egyszer ezen körökbe leszállani — ha így tetszik — magas piedestáljukról és velük egyes részleteket megbeszélni, meg vagyok róla győződve, hogy a mint tudom, hogy tiszta lelkű hazafiak a képviselő urak, rövid idő alatt szintén azt fogják mondani, hogy a mostani állapot tarthatatlan, segítsünk rajta mielőbb. A megyék és választott tisztviselőik iránti előszeretetük csak a helyzet nem-ismeréséből ered, mert bár vannak közöttük egyes igen kitűnő egyének, de a zöme romlott, corrumpálr, talán nem hajlamánál, hanem helyzeténél fogva. A mi már most a dolog corollariumát képezi, az a fizetések felemelése. Őszintén bevallom, hogy én a kormány által keresztülvinni szándékolt tervezetet nem tartom elegendőnek és nem hiszem, hogy az által gyökeresen segítve lenne a bajon, ha a közigazgatási tisztviselők csak oly díjazásban fognak részesülni, mely valamivel nagyobb lesz a mostaninál, de nem lesz megfelelő. Nézetem szerint, minden oly egyénnek, a ki az állam funetióját teljesíti, a ki az állam névé • ben lép fel és az állam nevében intézkedik, az államot representálja, oly díjazásban kell részesülnie, hogy az az ő egyéni és családi viszonyainak teljesen megfeleljen. Nem képzelhető, t. ház ós az élet igazolja is, hogy nincs rá eset, hogy az az állami tisztviselő, a ki elégtelen fizetést kap, ne találjon módot arra, hogy fizetésének hiányát pótolja. Igen, megtalálja a módját és ez a legsajnálatosabb, mert ha neki egy forintja hibázik a szükségletéből, az az egy forint belekerül az illető adózónak tíz forintjába, néha az államnak száz meg ezer forintjába és az állam tekintélyébe.