Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

600. országos ülés 1891. jnnins 9-én, kedden. gi kell? Absolute lehetetlen, hogy vagyontalan családos ember a tisztességnek megóvása mellett pontosan teljesíthesse ebbeli kötelességét. Hiszen látjuk ennek igen sajnos eredményét országszerte. Hol képzelhető az a Cato, a ki műveltségénél fogva hivatalt nyervén s a kire ezen hivatal bizonyos repi esentálási kötelezettség hárul — feltéve, hogy nagyobb számú családja van, a melynek eltartásáról gondoskodnia kell —ilyen terhes kötelezettség mellett Önzetlenül, lelkiismeretesen és tisztán szolgálja a közigazgatás ügyét? egykedvűen nézze éhező, tanulatlan, rongyos gyermekeit? Lehetnek egyes kivételek, de általánosságban ezt elvárni nem lehet. Az élet igazolja, hogy ez nincsen is így, különösen pedig, midőn az illetőnek még jövője sincsen biztosítva, midőn elegendő két-három megyei birtokosnak szövetkezése arra, hogy hat év múlva a legtisztességesebb tisztviselő is állását elveszítse. Ez, t. képviselőház, nézetem szerint a mai időben töké'etesen tarthatatlan állapot. De különösen tarthatatlan az ipar és kereskedelem szempontjából. A ki elismeri azt, hogy hazánknak ipari és kereskedelmi fejlődésre szüksége van, az kénytelen elhárítani minden olyan akadályt, a mely ezen fejlődésnek útjában áll. Már pedig, t. ház a mai időben, hol az ipar és kereskedelem ügyeinek elintézését táviratilag, gyorsvonatokkal teljesítik, bevárni azt, a míg egy megye a maga megszokott útján, a maga létező eszközeivel azt eiintézi: elegendő arra, hogy hazánkba nem csak idegen iparosok bejönni ne merészeljenek, hanem arra is, hogy mi hagyjak el e hazát, faogy mint ipaiosok másutt boldogulhassunk. Az ipar és kereskedelem boldogítása annyira meg van nehezítve közigazgatásunk mai rendszere által, hogy nem hiszem, hogy létezzék egy kereskedő vagy iparos Magyarországon, a ki titokban ne panaszkodnék a mai közigazgatás ellen és ne kívánná ennek oly reformját, mely máskép mint kinevezett, jól díjazott tisztviselők nélkül nem képzelhető. Helfy Ignácz: Lehet jól díjazni kinevezés nélkül is! Tarnóczy Gusztáv: Lehet kinevezés nélkül is; de a fizetés csak egyik oldala a tárgynak, a másik a kinevezés vagy választás kérdése; de méltóztassanak csak meggondolni, hogy ki az, a ki a mai időben választ? Azt tetszik gondolni, hogy a megyének "független, önálló birtokossága? A független, önálló birtokosság nem tartja a megyét méltónak arra, hogy elhagyja a maga gazdaságát és bemenjen a megyébe választani. A megyében uralkodó szövetkezetek, eliquek azok, melyek e választást a mai időben teljesítik. Ritka kivétellel az ország választott tisztviselőinek legnagyobb része egyes megyei KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XXIV. KÖTET. cliqueknek köszöni létét, esistentiáját. Természetes, hogy ennek következtében függési viszonyba jön ezektől és előtte az ipar és kereskedelem érdeke, mely esetleg összeütközésbe jön valamelyik clique egyik másik egyéniségének érdekével —- egészsn mellékes dolog. Ez melegágya a corruptiónak. Ugy látom, t. képviselő urak, hogy önök ezen kérdésre sokkal nagyobb súlyt fektetnek, mint a hogy azt én elképzeltem. Én azt hittőm, önök is meggyőződtek már arról, hogy a mostani állapot tarthatatlan és pótlandó olyannal, a melynek rosszaságáról legalább a mai napig még meg nem győződtünk, de hogy jobb lesz a mostaninál, arra minden reményünk megvan és reméljük, hogy minőség tekintetében össze nem hasonlítható leend a mostani állapottal. Azt hittem, hogy önök csal; egy tisztességes búcsúztatót akarnak rendezni a megholt megyének, de sajnálattal látom, hogy önök erre oly nagy súlyt látszanak fektetni, hogy még becsületkérdést is csinálnak ezen ügyből. Én nam látom át. hogy mi alapon lehet ez bárkire nézve becsületkérdés? Szerintem ez csak czélszerűségi kérdés, mely erős állami érdeket képez. E téren csak meggyőződés választ el bennünket egymástól. Lehet meggyőződés, mely szerint az jó; de mi is joggal mondjuk, hogy meggyőződésünk szerint ez lesz a jobb. Ha egymást meggyőzni nem bírjuk: akkor csakugyan nem marad egyéb hátra, mint az, hogy az fogadtassák el, a mi a többség meggyőződésével összefér. Sajnálnám, ha a kisebbség valami utógondolatot táplálna és nem bíznék tiszta lelkiismeretünkben és nem hinné azt, hogy belőlünk csak a meggyőződés szól. Hallottam az egyéni szabadság érdekének hangsúlyozását. Az egyéni szabadság érdeke, t. ház, nézetem szerint sokkal jobban van megóva az állami, mint a megyei közigazgatás mellett. Jobban van inegóva azért, mert a ki azt veszélyeztethetné, attól az egyéntől sokkal távolabb áll, mint az, a ki ma veszélyeztethetné. Méltóztassanak elhinni, hogy egy esetleges erőszakoskodása a ministernek is sokkal kevésbbé káros az egyénre, mintsem ha az egyéni szabadsággal bíró emberrel egy megyei, különben csekély, de magát nagynak képzelő szolgabíró basáskodik. Egyéni szabadság szempontjából tehát helyesebb a, mi álláspontunk, a hol a, szükséges g-arantiák mellett a kinevezett tisztviselő áll velünk izemben, mintsem ha választott tisztviselő ; mert ha a ciiquekkel jő összeütközésbe érdeke, akkor nincs remedium, hiába folyamodik az egyéni szabadságában sértett egyén akárhová, akár a ministerhez, nem találhat elégtételt, mert az ország választott tisztviselőivel szemben nincs n