Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-500

g 0 600. országos ülés 18S1, Ha semmi egyéb nem indokolná azt, hogy a mostani állapot tűrhetetlen: ezen állítás tökéletesen elegendő volna, hogy mindenkit meggyőzzön arról, miszerint a magyar állam érdeke, méltósága követeli azt, hogy a mostani állapot megszüntettessék, hogy kinevezési rendszer alapján neveztessenek ki a tisztviselők, a kik azután a törvényeket, a melyeket meghozunk, ne merészeljék kinevetni, vagy a sutba dobni, hanem büntetés terhe alatt kötelességüknek tartsák azokat az ország érdekében végrehajtani. Ezen szégyenletes hívatalbeli anarchia, tovább nem tűrhető. A hivatalnoknak nemcsak fegyelmeznie kell, de neki is fegyelmezettnek kell lennie minden jogállamban. Sokat hallottam itt beszélni az önkormányzati jogról. Nem akarok elméleti vitatkozásokba bocsátkozni, de úgy hiszem, hogy itt kötelességem ezen fogalom praecisirozása szempontjából néhány szót pazarolni, mert látom, hogy ezen kifejezés: ^önkormányzati jog« ejthette tévedésbe az ország lakosságát. Mit értettek ezen szó alatt: önkormányzat*. ? Nem volt az soha önkormányzat, mert a nép önmagát nem kormányozta, hanem egy átvitt jog alapján kormányoztatott a megválasztottak által és így alig van most különbség a behozandó állami kormányzat és az eddigi megyei kormányzat közt, mint a közigazgatás területi viszonyainak megváltozása. Önmagát nem kormányozza senki, legfeljebb talán a szolgabíró. Régi időben a nemesség választottjai kormányozták a meg nem választottakat és nem-nemességet is és így bizonyos kaszt kapta kezébe az uralmat a többiek felett, az kormányzott, tehát ez nem volt a nemzet lakosságának önkormányzata, hanem néhány kiválasztott egyén kormányzata. Régi időben, midőn nem voltak oly közlekedési viszonyaink, mint ma; midőn a központ és a messze fekvő megye közt igen nehéz volt az érintkezés: az akkor gyönge állam nem kormányozhatta azon megyéket, hanem kénytelen volt ez* magukra a megyékre bízni, hogy ott a választott egyén kormányozza a többi lakosokat. Hogy ez a régi időben jó volt-e, vagy nem volt jó: azt talán ma még korai volna megbírálni és azon kegyelet, melylyel a régi megyék iránt viseltetünk, talán tiltja, hogy erről részletesebben szóljunk. De tény az, hogy ezen önkormányzat jognak tekintetett, pedig ez a közigazgatási functio nem jog, hanem kötelesség. Jognak tekintetvén, ezen functio egész más térre vitetett át. Az illető,, a ki ott jogot vélt gyakorolni, elégnek tartott;!, ha az állam által rábízott kötelességek egy csekély részét úgy, a hogy elvégezte, mert hiszen önkormányzati jogról és nem kötelesség-teljesítésről volt szó. Pedig midőn jnnlns 9 én, kedden. az állam a megyékre ruházta a közigazgatási functiók teljesítését, soha sem akart jogot rájuk ruházni, hanem kötelezettséget. Nem volt ez egyéb, mint a nemesség adója, a melyet ez nem pénzben, hanem munkában rótt le. Hogy valaha e kötelesség mikép teljesíttetett, arról nem kívánok szólni, nem is reám tartozik, majd írnak erről a torténetbuvárok; hogy azonban ujabban ezen kötelezettséget miként teljesítik a megyékben: azt hiszem, ebbe mélyebben belebocsátkozni és ezt kritizálni talán felesleges, mert mindnyájan ismerjük. De nem is tartanám kívánatosnak, hogy ez a magyar középosztály, mely e terhet annak idején, midőn adót nem fizetett, jóformán a maga költségén viselte, az újabb időben a változott viszonyok között az adón kívül még ezt a terhet is viselje. Mert méltóztassanak elhinni, hogy nem jog, hanem nagy teher ez a közigazgatás annak, a ki. lelkiismeretesen, önzetlenül kívánja teljesíteni ezt a kötelességet, a mely miatt igen sokan tönkrementek az országban, elhanyagolván gazdaságukat, feláldozván saját érdeküket az állam képzelt érdekének. Midőn még nagyon erős és gazdag volt a középosztály, állami szempontból nem lehetett ezt annyira kifogásolni; ma azonban, midőn ez a középosztály annyira megfogyatkozott, hogy csak itt-ott van néhány vagyonos birtokos, nem lehet kívánatos reánk nézve, hogy még ezek is elvérezzenek, elhanyagolják gazdaságukat, családjuk jövőjét áldozzák fel ezen közigazgatási kötelezettség kisebb területén való teljesítéseért. E hazának minden fiára szüksége van. A vagyonos vidéki birtokosság a mai időben a megyegyíílésekre ritkán jár el, nem akarván elhanyagolni a saját érdekét; a kik pedig eljárnak, azok ezt két indokból teszik, vagy önérdekből, vagy pedig annyira önzetlen és ideális természetűek, hogy e miatt elhanyagolják saját érdeküket, az egyikben sincs köszönet. Az újabb kor ezt az áldozatot nem kívánja senkitől. Az újabb kor azt kívánja, hogy ezt a functiot teljesen erre képzett és kellően díjazott tisztviselők teljesítsék Méltóztassanak elhinni, hogy a jelenlegi közigazgatási tisztviselő, ha nem vagyonos ember, nagyon szánalomra méltó existentia. (Úgy van! jobb felől.) Méltóztassanak elképzelni egy képzett fiatal embert, mint főszolgabírót, mint főjegyzőt, sőt alispánt, a kinek nincsen vagyona és ennek következtében nincsen elég pénze arra, hogy hosszú időn át önérdek nélkül csekély fizetés mellett szolgálja hazáját: miképen teljesíthesse az jól kötelességét? Hogyan éljen az meg a mai viszonyok közt, ha családja van, ha gyermekei vannak, a kiknek neveltetéséről gondoskodni