Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

7 fi 499. orszígos ülés 1891. junins 8 án, hétfőn. képet nem lehet megbírálni, ha amink csak egy kis részi etet látjuk. Csakis akkor mondhattuk volna a reformról igazán helyes és alapos bírálatot, ha legalább nagyban és egészben megismerkedhettünk volna az egész tervezettel. így a kormány valahányszor valami kívántatik, a mi ezen törvényjavaslatból hiányzik — mint az, ha nem is itt a házban, de a közigazgatási bizottságban tényleg már meg is történt — azt mondja, hogy az majd a másik javaslatban lesz benne; mikor pedig a másik javaslatot fogják tárgyalni, azt fogja mondani, hogy az a harmadik javaslatban lesz benne. így egyszer aztán arra ébredünk, hogy elfogynak a javaslatok és megmaradnak az összes hiányok. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbalon.) Én részemről annyival inkább, miután a törvényjavaslat 4. § ában a vármegyék név szerint felsoroltatnak, szükségesnek tartottam volna ezen törvényjavaslattal együtt a területi rendezés kérdését is megoldani, mert tagadhatatlanul van egynéhány oly^an területi aránytalanság, a mely hosszú ideig nem maradhat meg. Elismerem, hogy ez a javaslat látszólag decentralizál. A hivatalnokokra is, az önkormányzati testűletekre is én magamis több olyan jogot látok ruházva, a melyeket eddig a kormány gyakorolt. Tényleg azonban ez a javaslat mégis a szakmmistert teszi egyetlen hatósággá, mert megadja a szakministernek a jogot, hog3

T bármely ügy elintézését kezébe vehesse. A főnökre vonatkozó 23. §. által a minister utasításokkal és rendeletekkel, ha akarja mindig kezébe veheti a tényleges elintézést is. Ugyanezt a főispán is megteheti; ha akarja. 0 is teljes helyi hatósággá teheti magát lent a vármegyében. A hatalomnak olyan nagymérvű összpontosítása a ministerek, illetőleg a főispánok kezébe a minőt; ez a javaslat contemplál, teljesen veszélyeztetné az állampolgárok szabadságát az én nézetem szerint is. Nem akarok most, főleg tekintettel az idő elhaladott voltára, nagyon belebocsátkozni a részletek bírálatába, de azt már ezúttal is megmondhatom, hogy a javaslatnak a főispánokról szóló részét egészen helytelen, egészen eltéve.-ztett alkotásnak tartom. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a főispán és az alispán együttműködését illeti, az amvyira össze van bonyolítva; annyira homályosan van szerkesztve a főispáni és az alispáni hatáskör, hogy én előre mondhatom, ha ez a javaslat életbelép és ha a minister két nagyon jó barátot nem nevez ki egy megyébe alispánnak és főispánnak, a kik egymásnak mindent elnéznek, a kik egymástól semmit rossz néven nem vesznek : akkor azok három vagy négy hét alatt teljesen össze fognak veszni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az alispánra rá fogja fogni a főispán: »belekotorászol az én hatáskörömbe*. Az alispán azt fogja mondani a főispánnak: »NinI csen igazad, neked nem volt jogod intézkedni, I mert ez az én hatáskörömbe tartozik*. Szóval ebből csak egy nagy veszekedés lesz az administratio rendkívüli hátrányára. A mi a képviselőválasztások szabadságának biztosítékait illeti, (Halljuk! Halljuk!) bocsánatot kérek, erre én rettenetesen gyenge, egészen homeopathicus gyógyszernek tartom azt a 16.§-t, a melyet ugyan átdolgoztak a közigazgatási bizottságban és a melyre nagyon büszkék, de én szerintem az bizony alig fog többet érni a semminél; mert ha megtiltják a tisztviselőknek a pártjelvények viselését, erre csak azt mondhatom, hogy a kortestollak kai eddig se szereztek nekünk sok kellemetlenséget; ha megtiltják a pártokmányok aláírását, megtiltják a pártkörmenetekben való részvételt — különben nézetem szerint ez nincs is megtiltva, mert ezen szakasz alapján, ha szolgabíró lennék, msigam is mindig részt tudnék venni a körmenetekben is — mert azt mondanám én csak a rend fentartása érdekében vagyok jelen. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mondom, szerintem a 16. §. a választási szabadság érdekében nem ér semmit. Olyan szabadságot adni a kormánynak a tisztviselők áthelyezésére nézve, a minőt a 14. §. ad — egész komolyan mondom — soha semmiféle kormánynak, még annak sem adnék meg, melynek magam is tagja volnék. (Helyeslés a szélsőbalon.) A kormány ezen áthelyezési jogát minden esetre megszorííandónak tartom, mert ne éljünk illusióban, vegyük a pr.icticus életet. Mi pzármazhatik ebből? Egy különben igen kiváló tisztviselő épen teendőinek szigorú teljesítése közben összeütközésbe fog jönni, mondjuk az orszá»egydk legelső főpapjával, vagy egy olyan főúrral, a ki összeköttetéseinél fogva, van ilyen az országban akárhány, 80, 100 vagy 120 szavazattal is rendelkezik a főrendiházban. Az fel fog jönni és azt fogja mondani a belügyministernek : »édes barátom, kikérem magamnak, hogy nekem egy szolgabíró kellemetlenségeket csináljon; (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) tedd el onnan azt a szolgabírót«. Azt fogja mondani a minister, hogy: »kérlck alássan, bocsáss meg, (Derültség a szélsőbalon.) dehát ez egy nagyon kiváló jó tisztviselő és utóvégre a sajtó, a nyilvánosság stb. stb. mellett nem lehet ilyen dolgokat csinálni, ne kívánj lehetetlenséget « De ez a nagy befolyású úr olyan ember lesz véletlenül, a ki nem könnyen enged és azt fogja mondani: »no kérlek, nem teszed meg? jól van, tulajdonítsd majd magadnak a következményeket, majd megmutatom én a képviselő-