Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-499
499. orszAtros ttlés 1891. junins 8-án, hétfőn. 77 választásoknál, minő képviselőket fogok választatni 30 — 40 kerületben; alás'szolgája« és elmegy. Kérdezem : van-e reményünk, hogy lesz oly minister, a ki egy esetleges ilyen befolyásnak ellent birjon állani? Azt hiszem, hogy a ministernek magának is csak a helyzetét könnyítjiik meg, ha itt a törvényben zárjuk le a sorompót az efféle befolyások elől. (Helyeslés a szélsőbalon.) Épen ilyen rossznak tartom a 25. §-t is, a mely a tisztviselők felelősségéről szól, Azt, hogy a tisztviselő személy szerint felelősségre nem vonható, ha főnöke parancsára cselekedett, igen veszélyes, igen hibás elvnek tartom. Hogy ily esetben felelősségre lehet vonni azt a főnököt. a ki a hivatalos cselekményt elrendelte — mint a hogy ha jól tudom — a közigazgatási bizottság azt kijavította, én nem tartom elégségesnek. Szétosztott felelősséggel minél több egyént tenni a törvény kezesévé : - csakis ez a jogelv "biztosíthatja nézetem szerint a közszabadságot, felelőssé kell tenni azt is, a ki a törvénytelen cselekményt elrendelte, felelőssé kell tenni azt is, a ki végrehajtotta. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A 25. §. szerint az állampolgár a tisztviselőnek felsőbb rendeletre véghez vitt cselekedeteiért alig kapnak máskép orvoslást, mint a főispán, vagy pláne a minister feleletre vonásával. Hát kérem: a főispán is, a minister még inkább, olyan hatalmas egyéniségek, hogy azokkal ugyan hiába fog szembeállani a legtöbb esetben nemcsak egy jelentéktelen kis állampolgár, de még egy tekintélyes állampolgár is. Ministereket vád alá már csak a görögök helyeznek, azok is ritkán; mi, a kik már teljesen benne vagyunk a nyugati civilisatio áldásaiban, régóta leszoktunk az efféle barbár durvaságokról. (Nagy derültség.) A törvényjavaslatnak úgynevezett önkormányzatról szóló részéről én sem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy az egy tartalom nélküli üres keret, egy nesze semmi, fogd meg jól. (Úgy van! a szélsőbalon) Megvallom, csodálkozom, hogy a törvényjavaslatnak épen ez a része ilyen rosszul sikerült, mert tudom, hogy a szabadelvű párt soraiban is igen sokan vannak, a kik az önkormányzatra igen nagy súlyt helyeznek. Hogy csak egy példát említsek, Beksics Gusztáv t. képviselőtársam közigazgatási reformunkat tárgyazó röpiratában többek közt ezeket mondja : »01y társadalom, mely nem szokta meg saját ügyeinek intézését, nem is szokja meg egyhamar. A mienk megszokta, a legnagyobb ostobaság volna tehát leszoktatni. Az önkormányzat szellemét nem szabad meghalni engedni — mert ha egyszer meghalt, nem könnyen támad fel vissza — pedig ez az éltető szellem, mely a szabad népeket még szabadabbakká, az erősöket még erősebbekké teszi«. (Helyes 1 és a szélsőbalon.) Aláírom és gratulálok t. képviselőtársamnak ezen szép szavakhoz; de ha azután ezeket megírva, az előttünk fekvő törvényjavaslatot mostani formájában minden változtatás, minden módosítás nélkül meg is fogja szavazni: ahhoz aztán nem gratulálhatnék. (Derültség a szélsőbalon) Egy férfiúnak — a ki, hogy épen most nincs közöttünk, mindnyájan mélyen fájlaljuk — Grünwald Bélának egyik munkájából olvastam, hogy igen téves és rossz az, ha a kormány azt hiszi, hogy erős csak az önkormányzat gyöngítésével lehet. No hát azok, a kik ezt a javaslatot csinálták, ezt hitték, azért ktt aztán az önkormányzatról szóló rész ennek a minden tekintetben gyarló javaslatnak is leggyarlóbb részévé. Én, t. ház —- azon kijelentések után, melyek a kormány egyes tagjai, aztán a miuisterelnök úr által tétettek — azt hittem, hogy a kormány az állami közigazgatásnak őszinte híve, igaz barátja. De a mikor a benyújtott törvényjavaslatot végig olvastam, ezen illusióm szétoszlott. Ilyen javaslattal az, a ki az állami administrationak igaz barátja, nem állhat elő. Ilyen javaslatot csak az csinálhat, a kinek czélja : discreditálni, conipromittálni, minél előbb lejáratni az állami administratio elvét. Tisza 15 évi kezeléssel el tudta venni a nemzet kedvét a választott tisztviselőkkel való önkormányzattól. Sajnátattal látom, hogy 7 a t. ministerelnök úr ugyanazt akarja produkálni az állami administratio val, hogy legyünk készen minél hamarább mind a két rendszerrel. Minthogy pedig egj" harmadik még kitalálva nincsen, hogy r akkor azután mit fogunk az elégedetlen nemzetnek proponálni, azt szeretném tudni. Ha a javaslat törvénynyé válnék, ebből a nemzet csakis az állami administratio hátrányait tanulná megismerni a praxisban, a melyeket ma még csak könyvekből ismer. Őszintén mondom, ha én municipalista lennék és ha megengedhetőnek tartanám, hogy az ember bizonyos frivolitással csináljon politikát, gondolkoznám, hogy ne szavazzam-e meg e törvényjavaslatot? így azonban az első percztől fogva tisztában voltam azzal, hogy szavazatomat csak a javaslat ellen adhatom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem élek vissza a t. ház türelmével (Halljuk ! Halljuk!) és befejezem felszólalásomat. Mindig azt halljuk, mikor egy jogot, mikor egy-egy szabadságot akarnak megszorítani — pedig ez nagyon gyakran fordult elő az utóbbi
