Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

499. országos Blés 18»1. jnnlus 8.An, héttön. g5 beszámoló beszédemre — csakhogy még inkább kitegyék öreg, ősz fejemet az üldözés tüzének — (Derültség a szélsőbalon.) azt mondta, hogy: csoda történt a világon, Csatár elfogadta az államosítást. A kérvény így hangzik (olvassa) : *T. képviselőház! Folyó év és márezius hó 30-án tartott népgyülésünkben elhatároztatott, miszerint a tisztelt képviselőházhoz kérvényt terjesztünk be az iránt, hogy a vármegyék választási szabadságát tönkretenni törekvő »állami közigazgatási törvényi avaslatot« a napirendről levenni és a vármegyék, a városok és községek önkormányzati szabadságát érintetlenül hagyni, illetve azt a virilis intézmény eltörlése alapján életerősen szervezni méltóztassék. T. képviselőház! Nem zárkózunk mi el az állameszme épségben tartásának nagy feladata elől. Tudjuk mi azt, hogy az állam egysége minden áron fentartandó. Tudjuk mi azt, hogy vannak olyan állami functiok a közigazgatás terén, a melyek halasztást nem tűrnek, a melyeknek gyors és feltétlen engedelmesség alatti végrehajtása a vármegyei életnek kötelessége. Midőn mindezeket tudjuk és teljesíttetni kivánjuk, még mindig nincsen indokolva a vármegyei és városi, úgy a községi tisztviselők választási szabadságának az elvétele. Vannak, kik azt mondják, hogy nemzetiségi szempontok harczolnak a megyei közélet szabadsága ellen. Mi ezeknek az aggodalmaknak helyet nem adhatunk — mert kivéve a bőrükben megférni nem tudó néhány oláh, szerb és pánszláv nadrágos embereket — maga a nép szereti a hazát, mert tudja, hogy: »a nagyvilágon e kivííl nincsen számára hely!« A magyar államhatalma pedig számoljon le az állameszme ellenségeivel, mert hiszen az, a ki hazája ellen vét, azt az országbein megtűrni nem szabad. Ez tehát nem ok a vármegyék ezredéven át kifejlett szabadságának az elvételére. Vannak, kik azt mondják, hogy némely vármegyékben nagy defraudatiok történtek, hogy egyes városokban sikkasztottak, a községekben loptak, stb. tehát a választás túlélte magát, mert az atyafiság, komaság, sógorság ütötte fel sátorát benne, tehát mint hasznavehetetlen intézmény a régiségtárba helyezendő el. Elismerjük, hogy ezekben az állításokban sok igazság jelentkezik, mert a visszaélésre alkalmat ;íd sok tisztviselők tudatlan, mégis kevélyeskedő állapota és rokoni összeköttetésből keletkezett ellenőrzés nélküli létele, mert az nem járja, hogy a vő legyen főispán, ennek atyja árvaszéki elnök, ipa megyei főorvos, testvére főszolgabiróné stb. stb.,—mint a hogy most ez sok megyében fennáll. — Nem járja, hogy az alispán veje legyen főszolgabíró, a másik veje községi jegyző, az egyik fia főKÉPVH. NAPLÓ 1887 — 92. XXIV. KÖTET. szolgabíró, a másik megyei jegyző s mert az ipa alispán, azután a veje vagy fia határozata előtt szemet huny és a jogkereső közönséget sértő végzésekkel keseríti el. — Hát az sem járja, hogy a közpénzek felett kellő ellenőrzést nem gyakorol az államhatalom. Mindezeket mi állítjuk, elismerjük magunk is, hogy ezeknek az állapotoknak így maradni nem lehet, ezeken a bajokon segíteni kell. Állam és vármegye legyen testvér és ne idegen egymás iránt, mint eddig volt és a fatytúnövéstől meg kell szabadítani a termőfát, le kell metszeni kérlelhetetlenül a termést lehetetlenné tevő ágakat, de azért úgy kell cselekedni, hogy a fa ép, erős és termőképes maradjon. Erős törvénynyel ki kell irtani a vármegyékből a nepotismust, meg kell azt fosztani a 47-es jellegétől és be kell illeszteni a 48-as törvények daemokratikus keretébe. (Helyeslés a szélsőbalon.) Nem kell tűrni a nemes atyafiságot hivatalban, ha arra képtelen; nem kell dédelgetni a butát, a tudatlant, (Helyeslés a szélsőbalon.) mert arezpirítő dolog az, a midőn van olyan főszolgabíró is a ki e szót: nyugta — így írja le »nukta«; (Élénk derültség.) kinek zsidó írnoka becsípett állapotában szemébe dörgi e szavakat: »hallgasson az úr, én vagyok a főszolgabíró.« (Derültség.) Van főszolgabíró, a ki hivatása teljesítése helyett — vasúti concessiókon töri az eszét; és az alispán az ipa által 120.000 forintot szavaztat meg olyan vasútra, mely ha felépül, a befektetett tőke 2%nyi kamatát sem fogja jövedelmezni, de az ilyen megyékben a közutak járhatatlanok, a közmunka átalány a kárt vatlott szolgabírák sikkasztásaiba 30, sőt 50.000 forinttal is leírattak, mertanemes atyafiság érdeke ezt így hozta magával. De hát mindezek az országos kormánynak erőtlenségére vallanak. Ezek nem okok arra, hogy a vármegyék szabadsága inegszíintettessék, hanem elegendők arra, miszerint az, a mi az egészséges fejlődést gátolja, eltávolíttassák, (Úgy van! a szélsőbalon.) Mindezeknek éretten átgondolt érzetében mi óhajtjuk, hogy a vármegyékben a botrányos rokonság és az ebből keletkezett sikkasztások esetei eltávolíttassanak, hogy rend legyen benne és ne basáskodhassak senki, sem egyesnek, sem egyetemlegesnek a rovására. De a mint a jő közigazgatást kívánjuk: ép úgy óhajtjuk, hogy a megyei, városi és községi önkormányzatunk élete fentartassék, mert mi alulról felfelé szeretünk kormányozni, mert ez a daemokratia. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Felülről lefelé a, kormányzás, engedelmet kérünk, hatalmi szó, zsarnokság. Mi magyarok szabadságra hívatott népek vagyunk. Mi ragaszkodunk a szabadsághoz, azért 9