Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-499

6G 498. országos ülés 1891. június 8-án, hétfon. kérjük a t. képviselőházat, méltóztassék az állami közigazgatási törvényjavaslatot a napirendről levenni.* (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ezt a kérvényt, t. ház, Békés-Gyulán 477 szavazó polgár írta vétkeztem volna saját jól felfogott életérdekem ellen, (Élénk derültség.) vétkeztem volna választóközönségem törekvése, a közügyek iránti érdeklődése ellen, ha én a t. ház színe előtt e kérvényt fel nem olvastam volna. (Helyeslés a szélsőbalon.) Most, t. ház, ezek előrebocsátása után, (Élénk derültség.) engedtessék meg nekem, hogy ennek a szerintem hazára, nemzetre, közszabadságra nézve szembeütközőleg és kézzelfoghatórag rossz intentiot tartalmazó törvényjavaslat ellenében egy pár dologra utalhassak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ez a törvény gondoskodik már az úgynevezett állami körjegyzőkről is. (Halljuk!) Ez a kérdés, illetőleg ezen kérdésnek ez a része engemet is, mint egy időben volt szerény községi jegyzőt, nagyon közelről érdekel, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) hogy minő bóbitás ember lesz abból az állami körjegyzőből. (Derültség.) Ez az ország idestova egyezer esztendős lesz és ilyen állami ijesztőre sohasem volt szükség ; sőt volt idő, t. ház, mikor kisebb községben a felekezetek reetorai vagy tanítói töltötték be a jegyzői tisztet és nem habozom bevallani, hogy sokszor talán jobban, mint a későbben előállott jegyzői kar; mert azok a szegény kántorok,kántorjegyzők, ha sírt az a nép, hát ők is vele sírtak, ha örült, vele örültek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bújában, bajában osztakozott és így népének odaadó őszinte barátja, tanácsadója, atyja volt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Akkor még, t. ház, ha azt mondták volna annak a jegyzőnek, hogy »ténsúr«, vagy »tekintetes úr«, hát megbüntette volna azt a magyar embert; ma pedig, ha nem így czímezi, hát még a rédiát sem akarja neki megírni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az úgynevezett »nótárius« név (Halljuk! Halljuk!) ez nagyon beleélte magát a népéletbe és nagyon nehéz megbolygatni e kérdést a nélkül, hogy a nép szokásjogát kellemetlenül ne érintsük (Halljuk! Halljuk!) és hogy ne teremtsünk egy oly állapotot, a mely azután a népnek még azt a kevés nyugalmát is feldúlja, a mit az idáig tartó, 1867-től máig befejezett alkotmányosság sivár áldása részére fenhagyott. Látom, hogy a t. kormány akar körjegyzőket kinevezni; de hát tulajdonképen az ilyen körjegyzők, gondolom, hogy az államtitkár úr vidékén, ott, a hol 20—30 házból áll egy község, létezhetnek; de itt, a nagy magyar alföldön — mái' magában Pestmegyében is — ilyen körjegyzőséget nem tarthatunk. Szükség volna tudni, t. ház — és úgy látom, hogy ez a t. közigazgatási bizottsági előadó úrnak a figyelmét is kikerülte — hogy mit ért a t. belügyi kormányzat, mit ért a közigazgatási bizottság e ezím alatt, hogy : körjegyző ? Beleérti a községi iegyzőket is ebbe a fogalomba, vagy nem? Mert egy dolog már áll: hogy ezek a községi jegyzők is már fészkelődnek; már ezek sincsenek avval a kerettel megelégedve, a melyben idáig oly megelégedetten éltek és kenyerüket keresték; már ezek is kezdenek tanácskozni, gyűlésezni, emlékiratokat szerkeszteni és ezek is nagy emberek akarnak lenni; pedig én azt hiszem, hogy idáig voltak nagy emberek, mert a merre ment a jegyző, arra ment utána a, nép és ha ők nem fogják a szeretet rózsalánczával a népet magukhoz fűzni, akkor nem lesznek ott egyebek, mint szörnyetegek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Felkérem tehát a t. előadó urat, hogy válaszában e kérdést magyarázza meg, mert ha — a mit alig hiszek — e törvényt még ezen ülésszakban letárgyalhatnók, (Derültség a szélső baloldalon.) kénytelen volnék újból felszólalni, mert sok ember fel is kéri azt az embert, hogy tulajdonkép vele mi fog történni? Ha a kormánynak az az intentioja, hogy a tisztviselők ezentúl ne vegyenek részt a cortesiákban, hogy engedjék a népet szabadon nyilatkozni, a mi helyes: akkor nem értem, hogy miért nem adta be előbb a községi törvényt? Hiszen ez a törvény hasonlít a torony famunkájához, melyen a kereszt, a dob, a kakas meg van aranyozva, de alapja nincs, melyre rá lehetne illeszteni: mert megengedi a t. minister úr, hogy a rendezett tanácsú városok a megye keretéhez csak annyiban tartoznak, hogy az alispán kormányozza őket; tehát csak a községekre állana leginkább a törvény. Már pedig, ha a községi rendszer így marad, a mint most van, hogy akkor miként lehet e törvénynyel összeegyeztetni, azt a magam egyszerű felfogásával megérteni nem tudom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ha állami jegyzőket akarnak teremteni, úgy, hogy a község fizesse őket és a mit a közönség érdekében tesznek, azt mind külön díjazásért végezzék, hogy az állam rendelkezzék a jegyzővel, a község pedig fizesse: akkor csalódásban van a kormány, mert ily törvényt keresztülvinni, nem hiszem, hogy lesz oly tág lelkiismeretű egy képviselő úr is, hogy sikerüljön megszavaztatni. így is sok az a a teher, mely a szegény községet terheli. Hiszen már alig van község, a hol 40—50, de sőt 80% pótadó ne legyen és ezenkívül, hol vannak az egyházi functionariusok részére fizetendő adók ? Gondoskodni kell mindenek előtt, hogyha ily drága apparátust