Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

394 511. országos ülés 1891. jnnins 22-én, hétfőu. Sajnos, ebben a reményünkben általában csalódtunk. Kiderült, hogy papir-biztosítékokkal a forgalmi élet lüktetésében nyilvánuló elemi er'óvul szembeszállni nem lehet és a tények világosan mutatják, hogy az 1882-ik évi kiegyezéssel nem értük el a czélunkat. Hogy ez így van, azokon kivííl, a miket az előadó úr ég a t. kereskedelmi minister úr itt felhoztak, csak arra a tényre vagyok bátor utalni, hogy hiszen még arra sem voltunk képesek, hogy a változott forgalmi viszonyok szerint különböző időben nekünk járó szállítmányokat képesek legyünk átvenni, hanem azok legnagyobb részét koronkint a forgalmi torlódás következtében át kellett adnunk a velünk versenyző vállalatnak, mely bizonyos pénzügyi kárpótlást adott ugyan nekünk, de az nagyon hasonlított a veszett fejszének nyeléhez. Nem vált be az egyezség főleg azért, mert lehetetlen, hogy két olyan ellentétes álláspont békésen kiegyenlítessék, mint a minő egyrészt a vasutak közgazdasági rendeltetése, másrészt pedig egy hatalmas vállalatnak üzleti érdeke. Áz ellentét megszüntetésére nincs más mód, mint hogy az ország magához váltsa ezen vonalat és feltétlenül rendelkezzék felette. Jelenleg ezt az ellentétet még fokozta továbbá az a körülmény is, hogy a vaspályák közgazdasági jelentőségét és rendeltetését fokozott mértékben kívánja megvalósítani a kormány és pedig a törvényhozás helyeslése mellett. Az olcsóbb személy- és árúdíjszabás kétségkívül nagy előny az országra. A megváltás alatt álló vaspályatársaság ezt csak ott tette, a hol a verseny által rá volt kényszerítve, más felé mindenütt megfizettette a közönséget, a mennyire lehetett. Nem volt tehát méltányos dolog, hogy az országnak egy nagy és fontos vidéke huzamos ideig azon jótéteményekből, melyeket az ország többi részei élveznek, kizárassék. (Helyeslés.) így áll a dolog jelenleg. Ha pedig a jövőbe tekintünk, akkor két irányban láthatunk változást, mely a megváltást még fontosablnak tünteti fel. Gazdasági tekintetben ugyanis változás fog beállani kereskedelmi politikánkban, mert tudvalevő dolog, hogy Németországgal a kereskedelmi szerződés megköttetett. A gabonavámok ezen szerződésben, ha nem is szűnnek meg, de jelentékeny mértékben lejebb szállíttatnak és én azt hiszem, hogy el fog jönni az idő, talán nem is sokára, midőn a németországi socialis viszonyok oda fogják fejleszteni a dolgokat, hogy a gabona- és a nyerstermény vámok általában vagy legalább azon magasságban, a mint azok most jelentkeznek, tarthatatlanokká fognak válni. De az is köztudomású tény, hogy monarchiánk Németországgal együtt most tárgyalásokat folytat kereskedelmi szerződések kötése czéljából Svájczczal és Olaszországgal. Ha, a mint remélhető, mert az érdekek kölcsönösek és egymásra utalvák, ezen tárgyalások sikerre vezetnek : akkor kétségtelen, hogy KözépEurópában egy oly kereskedelmi rendszer fog fennállni, a mely hatását éreztetni fogja a többi continentalis államokkal is és akkor nagyon valószínű, hogy a keleti államok, a melyek a nyugatra vannak utalva, a mostani kereskedelmi politikai felfogásuktól eltérőleg a kereskedelmi szerzéídések kötésének terére fognak lépni Ha pedig a dolog így alakúi, méltóztassanak figyelembe venni, hogy ez az épen északnyugatról délkeletnek menő vasút, a mi úgy Németországba, mint Romániába irányuló forgalmunkra nézve mily rendkívüli fontosságúvá lesz. De nemcsak a kereskedelmi politikai téren fog változás a legközelebbi jövőben beállani. Hiszen a Vaskapu-szabályozás néhány év múlva be fog fejeztetni, midőn az Al-Dunán kétség kívül nagyon élénk hajó-forgalom fog kifejlődni. Ebben részt fognak venni nemcsak az osztrák kormány által most mintegy fél millióval segélyezett Duna-gőzhajózási társulat, nemcsak az egyes kisebb parti államok hajó vállalatai, hanem minden hajózó nemzetnek hajóraja is. Lehetetlen ez esetben, hogy mi az Al-Dunáról hiányozzunk. Azért én nagyon helyeslem, hogy a t. kormány most már annyira fejlesztette a dolgokat, hogy 13 gőzössel rendelkezik, a melyeket az Al-Dunán járathat és képviseltetheti ott általuk Magyarország lobogóját. De sokkal csekélyebb azon erő, a mely felett mi rendelkezünk, semhogy nem volna szükség e tekintetben a vasút támogatására is. (Úgy van! hal felől.) Már pedig az bizonyos, hogy egy gyengébb hajózási vállalatnak is sikerülhet erősebbekkel szemben is megállni, ha egy szétágazó, nagy, hatalmas, élénk forgalmú vasút támogatására számíthat. (Úgy van! Úgy van!) Mindenesetre nagy fontossággal bír reánk nézve, hogy ez három pontról: Zimonyból, Báziásról és Orsováróí legyen eszközölhető, míg eddig az csak az igazi nagy forgalomtól távol eső Zimonyból történhetett. (Úgy van! Úgy van!) Azonfelül még egy nagyon fontos dologra vagyok bátor figyelmeztetni. A vízi utakra nyugaton és általában mindenütt a tengerentúli államokban is nagy súlyt fektetnek. ÉszakAmerika azt, hogy az angol élelmezési piaezot oly feltétlenül dominálja, annak köszönheti, hogy nemcsak az óceánt használta fel, hanem belvizeit, a tavakat és csatornákat is. Németországban is mindent elkövetnek, hogy péld. Berlin nagy kikötő legyen, a Spreenek és Havelnak az Oderával és Elbevel való összeköttetése által. Látjuk, hogy városok, melyek a