Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
511. országos ölés 1891. jnnius 23-éu, hétfőn. 387 letesen igaz; magam is azt állítom, hogy az államvasutak üzemét tenni felelőssé azért, hogy annak idején a mi kezdetleges viszonyaink között vasutak építéséhez nagy és drága összegek beszerzése vált szükségessé, nem lehet. (Élénk helyeslés.) A törvényliozás maga parancsolta, hogy mi ne csak az effectiv, hanem a névleges tőkét és azt is mutassuk ki, hogy miként viszonylik az államvasutak jövedelme azon kamatteherhez, melyet az állam azon papírok után fizetni tartozik. Mi ezt évenkint ki is mutattuk s kimutattuk a múlt esztendőben is, hogy a a magyar kir. államvasutak, melyeknek múlt évi jövedelme 5 millió forinttal volt jobb, mint az előirányzat, 4%-át hozták meg az azokba fektetett effectiv tőkének. Ezen eredmény három és egy tört százalékot tesz, ha azt is hozzáveszszük, a mi a pénzbeszerzés ezímén számításba veendő. Ez pedig, t. képviselőház, oly eredmény, mely mindenesetre csak fokozható lesz az által, ha nem Ínséges, hanem oly vasútat keblezünk be, mely magában is activ s mely pénzügyi szempontból amolyan támogatásra nem szorult. Beöthy Ákos: Az nem állandó! Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőtársam azt mondja, hogy az nem állandó. Hát, t. ház, méltóztassék az engedélyokmányokat végignézni, hiszen az a biztosítás, a melyet az állam nyújtott, az engedélyek egész tartamára szól. (Úgy van! jobb felől.) Beöthy Ákos: De az nem történt, hogy minden esztendőben az egész biztosított összeget kellett kifizetni! Baross Gábor kereskedelmi minister: T. képviselőtársam nagy bajt lát az államvasúti üzemnél abban, hogy a jövedelmek és a billancirozás közt ingatagság létezik. Én ugyanazt tartom, hogy ezen ingatagság minden üzemnek a természetéből, a conjuncturákból folyik; de a mire t. képviselőtársam maga utalt, az épen ellene szól, mert ugyanaz a biztosítéki összeg, melyet az állam évenkint kiadott, előirányozva volt ugyan a költségvetésben, de a tényleges eredmény attól függött, hogy azoti biztosított vasútnak az illető évben milyen üzlete volt és így a kifizetett biztosítéki összeg is hol kisebb, hol nagyolb volt. (Helyeslés jobb felöl.) Az az észrevétel tehát, hogy államvasúti üzem bizonytalansága volna oka az állami költségvetések felállításában észlelt ingadozásnak, gondosan mérlegelve, régen elavult kifogás. Evek tapasztalatai bizonyítják, hogy épen az államvasúti üzlet 1886 óta nemcsak a költségvetésileg előre látott jövedelmet beszolgáltatta, hanem azonfelül jelentékeny többleteket is adott. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ez épen a kamat-biztosított vasútaknái tapasztalt ingadozás megszűnése folytán éretett el; mert az összes tényezők, melyek bizonytalanságot okoztak, ellensúlyozva lévén, az állam biztosabb alapon irányozhatta elő a költségeket. És ebben az államvasutak koimányzása megfelelt az ország azon általános várakozásának, hogy mindaz, a mi az állami háztartás előirányzatában foglaltatik, alapos és reális legyen s ezen követelménynek, a mennyire ezt üzemeknél közgazdaságilag előrelátni s a viszonyokat appretiálni lehet, az államvasutaknál is eleget kell tenni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Budgetbeli aggályt is fejez ki a t. képviselő úr s ez, megvallom, engem valóban meglepett. T. képviselőtársam ugyanis azt mondja, hogy a kiadásokat átlagosan állapítjuk meg s hogy az átlagokhoz a parlamentnek hozzászólása nincs, hanem a minister oly hatalmat kap ezekkel az üzleti kiadásokkal, a melynek párja nincs. Nem akarok arra kitérni, hogy mily nehézségekkel van az ily üzem az állam kezében összekötve. De ez a nehézség nem azon irányban fekszik, hogy azt a latitudet, azt a könnyűséget, melylyel mások pénzügyi szempontból is mozoghatnak, az államvasúti kezelésnél sokkal nagyobb lelkiismeretesség kell, hogy felváltsa, mert a kormány az országnak felelősséggel tartozik. Hisz minden kiadás benne van a költségvetési előirányzatban, az itt részletesen tárgyalható és csak czélszerííségi okokból szavaztatnak meg az üzemi kiadások egészben és nem tételenkint. De lehetséges-e ez máskép; lehetséges-e, hogy ma például a pályafentartásnál és a vontatási költségeknél, holnap meg más tekintetben kössék meg az igazgatás kezét, hogy egy hajszállal tovább mennie nem szabad, akkor, midőn például egy jó termés következtében a forgalom annyira emelkedik, hogy annak nagyobb mérveket öltő kielégítése okvetetlenül kötelesség ? (Helyeslés jobb felöl.) Ezt a szabad mozgást nem lehet az államvasúti kezelés hátrányának tekinteni. Ellenkezőleg, a törvényhozásnak meg kell adnia a módot, hogy a kormány az üzem követelményeit kellőképen kielégíthesse. (Élénk helyeslés.) Beöthy Ákos". Ott vannak a fizetések is! Baross Gábor kereskedelemügyi mi nister: A t. képviselő úr közbeszól, hogy a fizetések is ott vannak. T. ház! Ugy látom, hogy ez a főindok, melyet a t. képviselő úr most felhoz, hogy tudniillik a kormány kezében annyi tisztviselő van, kiknek a fizetést ő adja, kiket kinevez, kiket elbocsát stb. s ennek következtében subjectiv szempontból is hatalomra tesz szert, mely ezt az egész nagy testületet az állam "feltétlen szolgájává teszi; an altisztekre és szolgákra hívat49*
