Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-511
3gg 511. országos ülés 1891. június 22-én, hétfőn. Hozzájárul ehhez, t. ház, forgalom és kereskedelem politikai szempontból az, hogy ez országnak nem kevésbbé érdekében fekszik az, hogy tarifa-politikája az ország minden részére kiterjeszkedő legyen. (Élénk helyeslés.)* Bátor vagyok e részben a t. háznak az észak-keleti és a magyar-gácsországi vasút államosítását figyelmébe ajánlani. Altalános volt annak idején az a nézet, hogy első sorban pénzügyi szempontok indították* arra a kormányt, hogy amaz államosítást keresztülvigye. Igaz, hogy pénzügyi szempontok voltak irányadók és ezek érvényesültek is; de kérdem, t. ház;: ki beesülheti fel azon alapon, a melyen alku létesül, fix tételekben azon nagy közgazdasági hasznot, a mely abból ered, hogy Magyarország északi határától úgy az ország szívébe, mint minden más irányban egységes díjszabások létesülnek és megszűnnek a eomplicált drága díjszabások, melyek előbb a forgalmat megnehezítették? (Élénk helyeslés.) Egy tekintet azon vidékekre s azon jogosult igények megfontolása, a melyeket azok támaszthatnak, elég indokot szolgáltat azon államosítás keresztülvitelére. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A pénzügyi szempont, a melyre előbb utaltam, az ily megoldásnál természetesen nem az utolsó tekintet. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Fölemlítettem már az indokolásban, hogy a magyar kir. állarnvasíitak mindeddig többnyire oly vasutak birtokába jutottak, a melyeknek üzleti eredményei a legjobb igyekezet mellett sem tartoztak a fényesek közé. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A magyar kir. államvasutak hálózatába azután, hogy a keleti és a tiszavidéki vasút ügyei re, deztettek, több más oly vasút vétetett, melyek garantiát élveztek és az államosítás következtében 72—76, sőt 102% üzemi hányaddal működő vasutak jutottak a m. kir. államvasutak testébe. Az utolsó zárszámadások tanúsága szerint azonban ezen vasutaknak az egységes hálózatban való kezelése következtében az üzemi hányad 56, sőt 54°/«-ra csökkent. Világos tehát, hogy az egyesítés okszerű és pénzügyi szempontokból is figyelmes kezelés mellett megbccsülhetlen pénzügyi eredmények érettek el. Ha tehát a mostani hálózatban egy pénzügyileg is kedvező vasút olvasztatik be: akkor ennek hatása pénzügyi tekintetben is előnyös és így az ily vasút államosítása a kincstár terheit bizonyára apasztani fogja. (Élénk helyeslés.) Igaz, minden attól függ, hogy mikép hajtatik végre az államosítás és megváltás. (Úgy van! jobb felöl) Mielőtt azonban erre vonatkozó nézeteimet elmondanám, egy-két megjegyzésre kívánok válaszolni, a melyeket Beöthy Ákos t. képviselőtársam hozott fel, a ki egészben helyesli az államosítást, de úgy találja, hogy vannak árnyoldalai, a melyeket egyenkint fel is sorolt. Ezek között van az is, hogy az államadósságok a megváltással túlságosan növelteinek. Ámde hogyan áll ez a tekintet, t. ház? A magyar állam annak idején biztosítás nyújtása mellett létesíttetett vasutakat társaságok által. Igaz, hogy azon vasúttársaságok terhei, a melyek pedig az évek folyamán lényegesen emelkedtek, nem közvetlenül, hanem közvetve a kamat-garantia czímén terhelték az államot. Ezen vasutaknak legtöbbjénél még az a befolyás is hiányzott, mely szükséges lett volna, hogy az ország közgazdaságilag kárpótlást nyerjen a nyújtott biztosítékokért. És mi volt ezzel szemben az államosítás eredménye? Az, hogy az állami üzem a fokozott rendes jövedelmek nemcsak az államkincstár előbbi terhét apasztották ; de az újabbakat mindinkább elviselhetővé tették. Utóvégre, t. ház, mily más módja volna a rendezésnek? Hiszen arra volt már eset, hogy az állam megváltott egyes vasutakat, kibocsátott szükséges mennyiségű' czímleteket, fizette ezekért a kamatokat, törlesztette azokat, tehát szintén évjáradék hárult az államra. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Méltóztassék a helyzetet úgy venni, a hogy előttünk van, mert egyszerűen tabula rasat csinálni senki sem képes. Tény, hogy az államosítás nemcsak hogy hátrány nyal nem járt, de a mint ez az évenkinti számadatokból is kitűnik, pénzügyi szempontból is elvisehetőbbé tette a terheket a mellett, hogy az illető forgalmi eszközök;teljesen az állam rendelkezése alá kerültek. (Általános helyeslés.) A t. képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy az államháztartás mérlegét rontja az államvasutak üzeme azért is, mert addig, a míg az állam a befektetett tőkéért 5%-ot fizet, addig ezen üzemek jövedelme 3V 2 °/°-ra tehető. Ez sem áll egészen így. Mert hiszen azok a biztosítási összegek, melyek annak idején az illető vasi\taknak adattak, költségvetésünkben benne voltak, csakhogy más czímen fizettettek. Fizette azokat a pénzügyminister, fizette azokat a közlekedési minister, csakhogy más czímen. Beöthy Ákos: Csakhogy nem birtak állandó jelleggel! Baross Gábor kereskedelemügyi minister : A t. képviselő úr hozzá is tette bölcsen, hogy kikerülje az önmaga által felállított állításoknak ferde consequentiáit, hogy helytelen dolog az, hogy a névleges tőkét mutattuk ki a mérlegben, mert tulajdonképen a pénzbeszerzési tőke nem is odavaló és az egész eredmény más, ha ezt nem veszszük számításba. Ez töké-
