Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-511

511. országos ülés 1891. junius 22-én, hétfőn. 381 mint folyton panaszkodnak, hogy ők az állammal nem képesek a versenyt kiállani és ha controversia van, akkor azután a felett az állam dönt, mely állam fél és bíró egy személyben. Óriási hatalom van tehát a kormánynak kezében, vissza is élhet vele; én ugyan nem akarom, hogy visszaéljen; de igenis akarom, hogy éljen annyira, a mennyire szükséges, hogy az osztrák-magyar allanivasirt Magyarország érdekeivel magát ellentétbe ne helyezze. De különösen nem látom helyétannak, hogy ezen megváltás 1895 előtt történjék, hanem első sorban azt találom, hogy egy bizonyos, hogy úgy mondjam, közjogi praejudicium származik abból, hogy mi ezt most teszszük, a mennyiben akkor új országgyűlés íog lenni, űj kormány fog lehetni, hát minek vágjunk azok elé? Azok az érvek, a melyek az államosításnak most megtétele mellett felhozattak, nem bírnak a kellő sulylyal. T. barátom, az előadó úr, előadta, hogy mik ezek az érvek, különben azok valamennyien az előterjesztésben szerepelnek. Azt mondja a t. előadó úr, hogy az osztrák-magyar államvasútat most kell megváltani, mert nagyon könnyen megtörténhetik, hogy az osztrák-magyar államvasút el hagyja romlani a pályát s ennek következtében egy csekély értékű substratumot vesznek át; másrészt pedig a jövedelmek mesterségesen fognak fokoztatni és mi kénytelenek leszünk majd többet adni, mint a mennyit ér. Ez az okoskodás igenis megállna akkor, ha mi kötelezve volnánk az osztrák-magyar államvasútat 1895-ben megváltani. De hiszen mi erre nem vagyunk kötelezve, sőt még terminus praeelusi sincs kitűzve, tehát mi várhatunk akár száz évig vele s száz évig folyton ott fog lebegni az osztrák-magyar államvasút felett a Damokles-kard, hogy megváltják-e vagy nem és ez idő alatt azután természetes, hogy a hátrányok maguktól meg fognak orvosoltatni, mert az osztrák-magyar államvasút kénytelen lesz pályáját jó karba helyezni, viszont pedig a jövedelmek vissza fognak szállni arra a természetes niveura, a mely azután a reális megváltási alapot képesheti. T. barátom azután azt is felbozta, hogy "bizonyos új építkezésekre és befektetésekre van szükség, ha tehát most a megváltást eszközöljük, akkor ezt meg fogjuk kímélni. Nagyon örülnék rajta, ha ezt képesek volnánk a meg váltás által megkímélni; de nem kíméljük meg, igen egyszerűen azért, mert a megváltásnál —- s ez képezi az egész kérdésnek lényegét — egy igen jelentékeny túlfizetés történik, a mi az államosítás roppant magas árában nyer kifejezést. Mert hogy áll.ez a dolog?. Az államvasutak jövedelmei fel vannak véve — és hozzáteszem: magasan, a mit később leszek bátor kimutatni — 8,500.000 írttal, mi pedig adunk ezért 75 éven keresztül 9.275,000 frtot és nem 9.600,000-et, a mint azt gondolom nem szükséges magyaráznom. Itt, tehát 75 éven keresztül egy 800 ezer frtnyi felülfizetést eszközlünk, a mi pedig mind csak azért van, mert a tisztelt kormány el akarta fogadni az 1855-iki szerződésnek 15. pontját, ahol világosan benne van az, hogy a matéria! rouiant és anyagszerek külön fizettetnek meg. Hogy ez kétszeri fizetés, bátor leszek mindjárt a t. ház előtt példával illustrálni. (Halljuk! Halljuk!) Tegyük fel, t. ház, hogy nekem egy birtokom volna, a melynek 5.000 frt jövedelme van s azt el akarom adni 5%-os tőkésítéssel, tehát 100.000 írtért. Akad is rá vevő, a kitől aztán azt kívánom, hogy a fundus instructiist külön fizesse meg. A vevő joggal azt fogja mondani, hogy az nem egyéb, mint egy rókáról két bőrt nyúzni, mert hiszen fundus instruetus nélkül jövedelem sem volna és így ő a jövedelmet kétszer fizetné meg. (Igás! Úgy van! bal felől.) így áll a dolog e vasút magyar vonalainak megváltozásánál is. Mert az a matéria! rouiant, a vasúti kocsik és mozdonyok értéke benne van a 8,500.000 frthan, mert ezek nélkül ezt a jövedelmet nem lehetett volna előállítani, mert ha nincs kocsi és mozdony, akkor nem tudom, min járnak az utasok. Ez tehát kétszer lenne megfizetve, a mint azt t. barátom önmaga elismeri. De sérelmesnek tartom azonkívül az agiot is, jelesen, hogy a 177o-os ágion felül felűlfizetés fog történni. Mérget vehetünk arra, t. ház, hogy az agio mindannyiszor fel fog szökkenni. Tudjuk, hogy a bécsi börzén folytonos a valutaspeeulatio és az akkor az agiot mindig fel fogja szöktetni. Thaly Kálmán: Háború nélkül is! Beöthy Ákos: Még háború nélkül is és ennek nagy közgazdasági hátránya lesz, a mennyiben az egész forgalmat ki fogja hozni rendes kerékvágásából. Azt is helytelennek tartom, hogy a lissaanninai bányavasi\tat és a gőzhajókat mcgveszszük, mert erre semmi szükségünk nincsen. De különösen hely telemnek tartom azt, hogy az osztrák vasutak gyárainak 75 esztendőn keresztül monopóliumot adunk. (Helyeslés jobb felöl.) Ez azt teszi, hogy a mi összes bánya-iparunkat a versenyből kizárjuk; a minek közgazdasági hátrányai megmérhetetlenek. Ennek az lesz a consequentiája, hogy majd annak idején drága pénzen leszünk kénytelenek ezen ipartelepeket megváltani. (Helyeslés bal felöl.) És azt annyival inkább sérelmesnek tartom, t. ház, mert ezekre a pontozatokra még azt se