Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

3gg 810. orgíágos ftlés!891, június 20-án, szombaton. szép missioját nem teljesítheti, a többi államok uniformisaié intézményeit minden kritika nélkül elfogadja; (Elénk tetszés a szélsőbalon.) mert e nemzetnek úgy kell egyéniségét óvnia, a mint megóvta mindig és nem szabad magyar egyéni­ségéről és Szabadságáról lemondania s mi nem is mondunk arról le soha: azért én azt a javas­latot nem fogadom el, hanem pártolom Szeder­kényi Nándor határozati javaslatát és a magam részéről is egy határozati javaslatot nyújtok be, mely így hangzik: (olvassa) »Határozati javaslat. Határozza el a t. kép­viselőház, hogy a közigazgatás és az önkormány­zat rendezéséről szóló törvényjavaslat a napi­rendről levétetik s a t. kormány felhívatik, hogy az önkormányzat és közigazgatás együttes ren­dezése iránt a történelmi megyei rendszer fen­tartásával terjeszszen elő törvényjavaslatot Budapest, június 20-án 1891. Beadja: Eötvös Károly, gr. Károlyi Gábor, Uray Imre, Papp Elek, Tors Kálmán, Fornszek Sándor, Bornemisza István, Hentaller Lajos, Konkoly-Thege József, Dobay Antal, Horváth Ádám, Gulácsy Gyula, Holló Lajos. Justh Gyula, Kiss Albert, Győrffy Gyula, Illyés Bálint, Madarász Jenő, Jeszenszky László.« (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Tibád Antal képviselő űr kíván személyes kérdésben nyilatkozni. Tibád Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly t. képviselő úrnak imént el­hangzott beszédében más egyebek között az én igénytelen személyemről is volt szíves meg­emlékezni s nekem azt a nyilatkozatot tulaj­donította, mintha én, midőn a belügyministerium­ban voltam, azt mondottam volna, hogy azok, a kik előttem ott működtek, kivétel nélkül meg­érdemlenék, hogy a vádlottak padjaira ültet­tessenek. T. képviselőtársam forrásául a híresztelé­seket állította oda e tekintetben. Én ezen híresztelésekkel szemben egyenesen és határo­zottan kijelentem, hogy az azok folytán nekem iinputált ezen állítás a szó teljes értelmében nélkülözi az igazság minden criteriumát. (Élénk helyeslés jobb felől.) Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő úr kíván személyes kérdésben szólani. (Halljuk! Halljuk !) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Az idő előrehaladottsága daczára kénytelen vagyok az előttem szólott képviselőtársamnak egy reám vonatkozó megjegyzésére refleetálni. (Halljuk! Hallljuk!) T. képviselőtársam nekem oly fel­fogást tulajdonított, hogy én akkor, mikor én a választási rendszerrel összekötött visszásságokat, pajtáskodást és egyéb jogosulatlan befolyásokat ecseteltem, a vármegyei intézménynek dicsőséges múltját ócsároltam, vagy a mint magát kifejezte, őseinket, politikai elődeinket a léhaságnak, a kötelesség nem tudásnak és mulasztásnak vádjá­val terheltein és hogy ekkép az irántuk tartozó kegyelet ellen vétettem. T. képviselőtársam igen loyalis volt irántam, midőn hozzátette, hogy nem imputálja nekem ezen vétség szándékát; de szerinte mégis ez folyik az én szavaimból és így én, talán akaratlanul és szándékom ellenére ezt a vétséget mégis elkövettem. T. képviselőház! Én teljes elismeréssel tar­tozom t. képviselőtársamnak azért, hugy akkor is, midőn engem ilyennel vádol, nem tulajdonít nekem rossz szándékot, csak botlásnak, vélet­lenül elkövetett hibának tartja azt, a mit beimem megrótt. De ez alkalommal valóban nem vagyok kénytelen ezen subjeetiv mentségek, subjectiv kimentések bármelyikét is elfogadni. Éo sem szándékosan, sem szándékom ellenére nem mon­dottam olyasmit, a miből azon kegyelet hiány, azon ócsárlás őseink ellenében következtethető volna — ismétlem — sem szándékosan, sem szándékom nélkül. És t. képviselőtársam egészen rosszul emlékezett beszédemre, a mikor abban bármit is foglaltnak vélt, a mi ilyképen magya­rázható volna. Ennek bebizonyítására legyen szabad beszédemből azt az egy mondatot fel­olvasni, mely e tekintetben teljes felvilágosítást nyújt. A hivatalos országgyűlési Napló szerint (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) ezeket mondot­tam szó szerint: »A tisztviselők választása ma és a tisztviselők választása a 48 előtti időkben totó coelo különböző. T. ház! 1848 előtt, midőn a tiszt­viselői functioknak teljesítése alig járt számba­vehető fizetéssel, hanem csak tiszteletdíjjal, midőn tehát az kötelességteljesítést, terhet, tisztelettel és fénynyel járó terhet, de mégis terhet képezett : akkor volt a választási elvnek teljes jogosult­sága ; de ma, midőn ez bizonyos kötelezettségek teljesítése mellett élethivatást, kenyérkereseti forrást képez, ma annak a választási esélyek elé dobása határozottan demoralizáló hatással van magára a közszolgálatra.* T. házi Hogy helyesen ítéltem-e meg a mai helyzetet: az véleménykülönbség és fel­fogás dolga; de hogy akkor, a midőn a 48 előtti időkre vonatkozólag a választási rendszer fennállásának teljes jogosultságát elismertem, hogy akkor azokat a hibákat, melyeket a mai választási rendszernek tulajdonítottam, melyeket abban felismerni vélek, nem vonatkoztattam az 1848 előtti állapotokra, hogy tehát sem szán­dékosan, sem szándék nélkül az 1848 előtti vármegye iránt való kegyeletet meg nem sért­hettem, hogy az én kritikám arra a vármegyére nem is vonatkozott: azt — gondolom — a most

Next

/
Oldalképek
Tartalom