Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.

Ülésnapok - 1887-510

510. országos ülés 1891. magas állami feladatok nem nyernek elég tekin­tetet, a közigazgatásban a kormányzatban sok a hiba, de rámutattam arra, hogy 1876. óta hogy fertőztették meg az intézményt, hogy ron­tották meg összes intézményeinket. Ha mi garantiákról gondoskodunk; ha a bíróságok függetlenségét megadjuk ; ha a közigaz­gatási bíróságot jól alkotjuk meg; ha ezentál az önkormányzatot a maga igaz hatáskörében kellő tartalommal biztosítjuk s a kellő közigaz­gatási teendőket saját választott tisztviselőikre bízzuk, a fegyelmi szabályok gondos megálla­podásával bizonyos függetlenséget adunk nekik felfelé és felelősséget lefelé; ha a tisztviselőknek jogos ambitioikat biztosítjuk és ha akkor is rosszak lesznek a viszonyok: biztosítok mindenkit, hogy én leszek az első, ki ezen rendszer ellen szavazok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De másfél évtizeden át, sőt harmadfélen át rontani, fonák dolgokat alkotni, a mai kor vívmányaival és helyesnek elfogadott elveivel ellenkezőt csinálni és mégis a megyéket állítani bűnbakul: ebben az eljárásban én államférfiúi hölcseséget nem látok. És mikor gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, ki a közigazgatási bizottságban a tárgyalások elején nézetemnek is megfeleloleg helyesen kezdte meg a garantiák megalkotását, a tárgyalások végén azonban a belügj-minister személyes ígéreteiben megnyugodván, a garantiák álláspontjáról lelépett és a személyi bizalom ingó terén foglalt állást: ezt én szerenesés, helyes politikai eljárásnak nem tartom. Nem tekinthetem annak daezára sem, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam arról mondott, hogy a ministeri ígéret a becsület­szóval egyértékü. Én is egyetértek vele. hogy úgy mondjam az egyéniség megbecsülésének kérdé­sében; de kérdem, szabad-e ily álláspontra helyez­kedni a mi helyzetünkben, a mi viszonyaink között, mikor az ország közérdekéről van szó? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam nem fogja magát megbízha­tóbb állam férfiúnak tartani, mint egykor tartották Apponyi Györgyöt és meg vagyok győződve arról is, hogy nem hiszi, hogy nagyobb politikai és államférfiúi bölcseséggel bír, mint a mekkorával Deák Ferencz birt. És mégis, a mikor az ad­ministratori rendszer tárgyában a kormány akkor kijelentette, hogy csakis a közérdek előmozdí­tására akarja az administratori rendszert keresz­tül vinni, Deák Ferencz ekképen felelt erre 1845. november 10-én: »A magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb czél s a legtisztább szán­dék mellett is, hibázhatnak számításukban és pedig hibázhatnak olyképen, hogy mintán ők nagy és biztos többséget szereztek a kormány­nak s miután az ezen többség erejével eszköz­iött törvények által megdönthetetlen erőre emel­jnnius 20-án, szombaton. gg^ ték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni. Annak, mit a magyar kormány főbbjei most tesznek és tenni ígérnek, két felvonása van. Első, a min jelenleg dolgoznak: megerősíteni, hatalmassá tenni a kormánypártot, meggyengíteni az ellen­zéket, hogy majd az ekkép megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül mennél több jót eszközölhessen. A második felvonás lenne azután mindezen jónak valóságos eszközlése. De vájjon a magyar kormány főbbjeinek csak az ellenzékkel kellett-e küzdenie?Nem tapasztaltak-e más akadályt és több nehézségeket ? Megtörtén­hetik, hogy a dolog folyamata az első és máso­dik felvonás között megszakad; megtörténhetik, hogy más szereplők lépnek fel majd ő helyettük a második fölvonás előtt.« (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Már most, t. ház, ismét nem hiszem, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam nagyobb politikai hölcseséget érezne magában, mint Deák Ferenczben volt és hogy ez állam­férfiú kevesebb bizalmat érdemelt volna, mint Apponyi t. képviselőtársam. De mintán a mi helyzetünkben nemcsak az ellenzékkel kell küz­denünk — a pénzügyminister s a kereskedelmi minister úr egymás mellett ülnek, az egyik a tarifa, a másik a valuta kérdésében nagyon szép és igaz meséket mondhatnának, hogy rajtunk kivül még mivel kell nekik megküzdeniök — most megalkotni ezt a hatalmat és mikor meg van alkotva, mint Deák mondta — jöhet egy másik kéz, mely kilöki onnan a ministereket és teszi be a Récseyeket, vagy nem tudom, kiket (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: És Fejérváryakat!) vagy Fejérváryakat, mindegy, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) és mindezt ily vak­tában, ily bizalom alapján tenni és oly tapasz­talatok után, mint a milyeneket a magyar nemzet tett: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ismétlem ezt helyes politikának, helyes eljárásnak egyáltalá­ban nem tartom. (Elénk helyeslés a szélsőbalon). T. ház! Az idő is letelt, meg az erőm is elfogyott. (Ralijuk! Halljuk!) Én főleg azért, mert látom és érzem, hogy a magyar nemzetnek vm még missioja, nagy.szent és fenséges missioja, ha több nem, ha más nem, az, hogy mi itt államilag fenn tudjuk magunkat erőben és jólét­ben tartani, és ha látom, tudom és érzem — s nem hiszem, hogy akad egy igazi gondol­kodó, ki ellenkező nézetben lehetne — hogy a nemzet e missioját csak úgy érheti el, ha nem­zeti egyéniségét a legnagyobb óvatossággal és gondossággal őrzi, nemcsak nyelvében, hanem százados intézményeiben is; (Helyeslés és élénk tetszés a szélsőbalon.) ha látom, hogy e nemzet sem fenn nem állhat, sem államát fenn nem tarthatja, sem az emberiség számára nagy és

Next

/
Oldalképek
Tartalom