Képviselőházi napló, 1887. XXIV. kötet • 1891. junius 5–junius 22.
Ülésnapok - 1887-510
510. országos ülés 1891. magas állami feladatok nem nyernek elég tekintetet, a közigazgatásban a kormányzatban sok a hiba, de rámutattam arra, hogy 1876. óta hogy fertőztették meg az intézményt, hogy rontották meg összes intézményeinket. Ha mi garantiákról gondoskodunk; ha a bíróságok függetlenségét megadjuk ; ha a közigazgatási bíróságot jól alkotjuk meg; ha ezentál az önkormányzatot a maga igaz hatáskörében kellő tartalommal biztosítjuk s a kellő közigazgatási teendőket saját választott tisztviselőikre bízzuk, a fegyelmi szabályok gondos megállapodásával bizonyos függetlenséget adunk nekik felfelé és felelősséget lefelé; ha a tisztviselőknek jogos ambitioikat biztosítjuk és ha akkor is rosszak lesznek a viszonyok: biztosítok mindenkit, hogy én leszek az első, ki ezen rendszer ellen szavazok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De másfél évtizeden át, sőt harmadfélen át rontani, fonák dolgokat alkotni, a mai kor vívmányaival és helyesnek elfogadott elveivel ellenkezőt csinálni és mégis a megyéket állítani bűnbakul: ebben az eljárásban én államférfiúi hölcseséget nem látok. És mikor gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam, ki a közigazgatási bizottságban a tárgyalások elején nézetemnek is megfeleloleg helyesen kezdte meg a garantiák megalkotását, a tárgyalások végén azonban a belügj-minister személyes ígéreteiben megnyugodván, a garantiák álláspontjáról lelépett és a személyi bizalom ingó terén foglalt állást: ezt én szerenesés, helyes politikai eljárásnak nem tartom. Nem tekinthetem annak daezára sem, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam arról mondott, hogy a ministeri ígéret a becsületszóval egyértékü. Én is egyetértek vele. hogy úgy mondjam az egyéniség megbecsülésének kérdésében; de kérdem, szabad-e ily álláspontra helyezkedni a mi helyzetünkben, a mi viszonyaink között, mikor az ország közérdekéről van szó? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, t. ház, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam nem fogja magát megbízhatóbb állam férfiúnak tartani, mint egykor tartották Apponyi Györgyöt és meg vagyok győződve arról is, hogy nem hiszi, hogy nagyobb politikai és államférfiúi bölcseséggel bír, mint a mekkorával Deák Ferencz birt. És mégis, a mikor az administratori rendszer tárgyában a kormány akkor kijelentette, hogy csakis a közérdek előmozdítására akarja az administratori rendszert keresztül vinni, Deák Ferencz ekképen felelt erre 1845. november 10-én: »A magyar kormánynak főbbjei, a legszentebb czél s a legtisztább szándék mellett is, hibázhatnak számításukban és pedig hibázhatnak olyképen, hogy mintán ők nagy és biztos többséget szereztek a kormánynak s miután az ezen többség erejével eszköziött törvények által megdönthetetlen erőre emeljnnius 20-án, szombaton. gg^ ték a kormány hatalmát és befolyását, ezen erőt és hatalmat ők nem fogják használhatni. Annak, mit a magyar kormány főbbjei most tesznek és tenni ígérnek, két felvonása van. Első, a min jelenleg dolgoznak: megerősíteni, hatalmassá tenni a kormánypártot, meggyengíteni az ellenzéket, hogy majd az ekkép megerősödött magyar kormány akadály és ellenszegülés nélkül mennél több jót eszközölhessen. A második felvonás lenne azután mindezen jónak valóságos eszközlése. De vájjon a magyar kormány főbbjeinek csak az ellenzékkel kellett-e küzdenie?Nem tapasztaltak-e más akadályt és több nehézségeket ? Megtörténhetik, hogy a dolog folyamata az első és második felvonás között megszakad; megtörténhetik, hogy más szereplők lépnek fel majd ő helyettük a második fölvonás előtt.« (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Már most, t. ház, ismét nem hiszem, hogy gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam nagyobb politikai hölcseséget érezne magában, mint Deák Ferenczben volt és hogy ez államférfiú kevesebb bizalmat érdemelt volna, mint Apponyi t. képviselőtársam. De mintán a mi helyzetünkben nemcsak az ellenzékkel kell küzdenünk — a pénzügyminister s a kereskedelmi minister úr egymás mellett ülnek, az egyik a tarifa, a másik a valuta kérdésében nagyon szép és igaz meséket mondhatnának, hogy rajtunk kivül még mivel kell nekik megküzdeniök — most megalkotni ezt a hatalmat és mikor meg van alkotva, mint Deák mondta — jöhet egy másik kéz, mely kilöki onnan a ministereket és teszi be a Récseyeket, vagy nem tudom, kiket (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang: És Fejérváryakat!) vagy Fejérváryakat, mindegy, (Élénk tetszés a szélsőbalon.) és mindezt ily vaktában, ily bizalom alapján tenni és oly tapasztalatok után, mint a milyeneket a magyar nemzet tett: (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) ismétlem ezt helyes politikának, helyes eljárásnak egyáltalában nem tartom. (Elénk helyeslés a szélsőbalon). T. ház! Az idő is letelt, meg az erőm is elfogyott. (Ralijuk! Halljuk!) Én főleg azért, mert látom és érzem, hogy a magyar nemzetnek vm még missioja, nagy.szent és fenséges missioja, ha több nem, ha más nem, az, hogy mi itt államilag fenn tudjuk magunkat erőben és jólétben tartani, és ha látom, tudom és érzem — s nem hiszem, hogy akad egy igazi gondolkodó, ki ellenkező nézetben lehetne — hogy a nemzet e missioját csak úgy érheti el, ha nemzeti egyéniségét a legnagyobb óvatossággal és gondossággal őrzi, nemcsak nyelvében, hanem százados intézményeiben is; (Helyeslés és élénk tetszés a szélsőbalon.) ha látom, hogy e nemzet sem fenn nem állhat, sem államát fenn nem tarthatja, sem az emberiség számára nagy és